vissza a főoldalra

 2009.10.09. 

Taigetosz-szindróma

2010-ben a Bajnai-kormány a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásán több mint 700 millió forintot, a fogyatékosok esélyegyenlőségi programjain 120 millió forintot spórolna meg. A fogyatékossággal élők érdekvédelmi szervezeteinek támogatásáról Szakály Józsefet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) főtitkárát kérdeztem.

 – Azt mondják, itt a válság, ezért takarékoskodni kell. Az viszont érthetetlen, hogy miért pont a fogyatékkal élőkön takarékoskodik jobban a kormány. Hol az esélyegyenlőség? Sőt tovább megyek, nem éppen önöknek járna pluszpénz, kedves főtitkár úr?

 – A világgazdasági válság hatásai ugyanúgy érződnek Keleten, mint Nyugaton. Tudni kell, hogy a nyugati államokban a fogyatékossággal élők állami támogatásai 2 százalékkal csökkennek, míg a többieké 8 százalékkal. Nálunk pedig ez az arány még a fordítottjánál is rosszabb. A megváltoztatott munkaképességűek foglalkoztatásánál eleve behatárolták, hogy 12 milliárd forint adható bértámogatásra.

 – Ezt a pénzt a mozgássérültek kapják?

 – Nem, hanem a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégek a kifizetett bér alapján. Már ebben az évben is – a bevezetett intézkedések alapján – átlagosan a bérek és a járulékok 50 százaléka kapható meg támogatásként, míg jelenleg egy termelő üzemben dolgozó súlyos fogyatékosnak a bértámogatása maximum 75 százalék lehet. Ha a teljes bért kifizeti a cég, s utána befizeti a járulékokat, a dolgozó meg elkölti a megélhetésére és áfát fizet, akkor azok összege többet tesz ki, mint az 50 százalékos bértámogatásé. Tehát azzal, hogy a kormány visszafogta a támogatásokat, a bevételi oldalon kárt okozott magának. A másik: a 12 milliárd forint egy behatárolt összeg. Ennél többet a kormány nem hajlandó áldozni. De azt, hogy hány fogyatékos ember dolgozhasson az országban, felülről nem lehet meghatározni. Ha megnövekszik a fogyatékos emberek száma, az intézkedések hatására valószínűleg a többség nem fog tudni munkát vállalni. Ha meg nem tud dolgozni, akkor sorba fog állni a segélyért. Egy újabb problémát jelent a foglalkoztatásunkban az, amit a Magyar Közlöny augusztus 26-i számában olvashattunk: „Bértámogatás megállapítása iránti új kérelmet 2009. augusztus 31-ig lehet benyújtani. 2009. szeptember 1-jétől bértámogatás iránti új kérelmek befogadása szünetel.” Szintén nem lehet már céget akkreditáltatni megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására. Ez azt jelenti, hogy aki ezután válik mozgáskorlátozottá, fogyatékossággal élővé, csak abban az esetben helyezkedhet el, ha hajlandók őt úgy foglalkoztatni, hogy egy forintot sem kapnak támogatásban utána. Ezen a téren tehát már több, mint 10%-os csökkentést tapasztalunk az előző évihez képest.

 – Térjünk rá a szervezetek támogatására.

 – A fogyatékossággal élők érdekvédelmi szervezeteinek támogatása a tervezet szerint jövőre 50 és 75 százalék között csökken. Van olyan szervezet, amely 50 milliót kap majd, és eddig 200 milliót kapott. A mi szövetségünk 160 milliót kapott eddig és a tervezet szerint 85 fog járni neki. A kormány azt mondja: a kieső pénzre a fogyatékosok szervezetei pályázatot nyújthatnak be. Ez valóban így van, lehetséges. De! Ebben az évben 703 millió forint volt a támogatása a szervezeteknek, ebből levettek most 200 milliót, maradt 525 millió, amiből kiosztanak majd 265 milliót és a maradékra lehet pályázni. Ha megfigyeljük a támogatások csökkentését, akkor minden szervezetnek min. 100 millió forintra kéne pályázni. Ez öt szervezetnél 500 millió forint. Ám az összkeret nem éri el a 300 millió forintot sem. És azonnal felmerül a kérdés: Akkor miből fogjuk működtetni azt a rendszert, amit hosszú évek során sikerült felépíteni, s ami az érdekvédelmet biztosítja? Hiszen a pályáztatási rendszert, a kialakult gyakorlatot ismerve, a pályázatokat májusra kiírják, majd szerződéskötésre július végén kerülhet sor, és abból pénz csak valamikor augusztusban lesz. És addig? Azt is tudni kell, hogy több olyan hiánypótló szolgáltatást végez szövetségünk és végeznek tagegyesületeink, amire a fenntartói hozzájárulást ezek után igen nehezen tudjuk biztosítani, hiszen azt eddig is nehéz volt kigazdálkodni. Ilyen szolgáltatások a Támogató Szolgálat, korai fejlesztő központok működtetése, lakóotthonok üzemeltetése. A Támogató Szolgálatok támogatása 2008 évig normatív volt, 2009 évtől pályázati úton nyerhető támogatás. A pályázatokat 3 évre befogadták, de csak egy évre állapítottak meg rájuk támogatást, és minden évben újra kell a támogatási összegre pályázni. A többi szolgáltatásnál a normatív támogatás megmaradt, de ugyanakkor 8-10 százalékkal csökkentik azokat a normatívákat, amelyek a fogyatékos emberek ellátásával kapcsolatosak. Ki és honnan fogja pótolni azokat a kieső összegeket, amik eddig a nem állami fenntartó által üzemeltetett intézmények – pl. lakóotthonok, fogyatékosok bentlakásos intézetei, napközi otthonai – működését segítették elő. Ami számomra megdöbbentő, hogy a pártok támogatása jövőre egy árva fillérrel sem csökken. Akkor miről beszélünk? Nézzük meg az elmúlt időszak történéseit. Lehet, hogy demagógnak tűnök, de 2010. december 31-éig a tömegközlekedésnek akadálymentesnek kéne lenni. Eszébe jutott bárkinek, hogy hány buszt lehetett volna akadálymentesíteni a BKV-nál kifizetett végkielégítésekből? Az a tapasztalatunk, hogy mindig arra van pénz, amire a politika akarja, hogy legyen.

 – Ha már az alacsonypadlós járműveket említette… Ha valaki azokat kerekes székkel akarja igénybe venni, akkor türelemmel kell várnia néhány órát, míg felfér egy buszra, hacsak nem a végállomástól utazik.

 – Jelenleg Budapesten, de mondhatjuk nyugodtan, hogy a legtöbb városban is, a tömegközlekedés alkalmatlan arra, hogy egy súlyos mozgáskorlátozott, mozgássérült ember igénybe vegye. Az tudja csak használni, aki pl. a 12-es busz vonalán lakik, de akkor is csak csúcsidőn kívül. Hiába vannak alacsonypadlós buszok, az a gond, hogy nincs meg számunkra a ráutazás lehetősége. Hiába szeretne valaki utazni a 12-es busszal, ha oda kell szállítani a megállóba egy speciális szállító járművel. S ha már megrendelt egy ilyen szállítást, akkor a mozgássérült azzal viteti el magát a célállomásra, s nem a zsúfolt busszal.

 – Visszatérve a költségekre. Van arról adat, hogy régiónkban menynyivel kurtítják meg a fogyatékkal élők támogatását? Hiszen pl. Romániában nem olyan gazdag az állam, mint a beszélgetésünk elején említett nyugati régióban.

 – Jelenleg még nem ismerjük az ottani adatokat. De a költség- haszon-elemzés független attól, hogy jelenleg egy ország mennyire fejlett. Elnökünket, dr. Hegedüs Lajost idézem: úgy tűnik, hogy azok az emberek, akik a költségvetés kiadási és a bevételi oldalát tervezik, nem ismerik és soha nem is látták egymást. Hiszen akkor látnák, hogy a kiadási oldal csökkentésével milyen összegű bevételcsökkentést idéznek elő. Az USA-ban régen bebizonyították, hogy amikor a fogyatékos emberek foglalkoztatásának támogatására 1 dollárt költenek, az a kiadási oldalon más tételben legalább 2 dollár megtakarítást, a bevételi oldalon pedig 3 dollár bevételnövekedést eredményez. De úgy látszik, hogy ezzel senki sem törődik.

 – Lehet tudni, hogy mennyi ma a munkanélküli mozgáskorlátozott Magyarországon?

 – Nem tudok pontos számot mondani. A népesség-összeíráskor 576 ezer ember vallotta magát valamilyen fogyatékossággal élőnek, akiknek a fele mozgáskorlátozottnak vallotta magát. A megváltoztatott munkaképességű embereket foglalkoztató cégeknél, társadalmi szervezeteknél pedig jelen pillanatban 40 ezren dolgoznak, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Azt viszont nem tudjuk, hogy az 576 ezer főből menynyi az aktív korú személy, akire támogatás vehető igénybe.

 – Arra van még remény, hogy a támogatás összegét megváltoztatja a kormány?

 – Bízom benne, és szándék is van mindkét részről arra, hogy legyenek tárgyalások, és azokon megváltozik a támogatási összeg nagysága. Várjuk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kezdeményezését arra vonatkozólag, hogy üljünk le tárgyalni a számunkra kedvezőbb javaslatról. Október 3-ára Szövetségünk elnöke összehívta elnökség ülését, és annak tagjai az addig történtek függvényében döntenek a további tennivalókról. (Az interjú szeptember 23-án készült.)  

– A fogyatékkal élők országos szervezetei nem fognak össze, hogy együttesen tárgyaljanak?

 – Felvetődhet ennek is a lehetősége, hiszen van egy ernyőszervezetünk, a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa. Ez a tanács a közeljövőben fog összeülni. Ezen kívül minden szervezet külön-külön lobbizik a tárcánál.

 – A tervezett összeg mire lesz elegendő?

 – Szövetségünk az állami támogatás 70 százalékát továbbadja a tagegyesületek működéséhez. Vannak olyan egyesületek, amelyek az érdekvédelem mellett szolgáltatásokat is végeznek. Ők ezért a jövőben is talpon fognak maradni. Az biztos, hogy a támogatás csökkentése mindenképpen az érdekvédelmi munka rovására fog menni. Ugyanakkor a tárca közleményében azt olvashatjuk, hogy átlagosan 10 százalékkal csökkennek a támogatások. Csak az a kérdés, hogy az 50-70 %- os csökkentésből hogyan jön ki az átlag? A múltra visszatekintve eddig minden emelkedett, csak a állami támogatási összegünk nem. A tervezett 85 millió arra nem lesz elegendő, hogy kifizessük a rezsit a szövetségnél és a 108 tagegyesületnél. A MEOSZ több alapítványt hozott létre, melyeknek a működtetését is támogatja, így többek között a Bice-Bóca Alapítványt, amely nyaranta táborozni viszi a mozgássérült gyermekeket, a Hegedüs István Alapítványt, mely ösztöndíjtámogatást biztosít a közép és felsőfokú tanulmányokat folytató súlyos mozgáskorlátozott tanulóknak. Ha minden a tervezet szerint alakul, akkor valószínűleg nem lesz pénz a gyermekek táboroztatására sem. De, mint említettem, bizakodom, hogy nem ez a végleges összeg.

Medveczky Attila