|
 2009.10.16.
Csurka István: Mindent elmondani
Zavaros
állapotban leledzik most a társadalom. Sokan várják a választásokat,
s mindent eldöntő, mindent megoldó változásokat remélnek tőle,
megint mások gondolnak, gondolgatnak a választásokra, szavazni
is akarnak, de a sanyarú helyzet miatt nem bíznak a gyökeres változásokban.
A választást várókat még úgy-ahogy rá lehet venni némi
cselekvésre, a másik részt már jóformán semmire. A reménykedők
tábora mellett az önfeladók tábora is növekszik. Ezek már a
saját, közvetlen életkörülményeik javításáért sem
mozdulnak meg. A pártok már a jelöltjeiket állítgatják, a
reménybeli győztes Orbán Viktor azonnali új költségvetésről
beszél, a bukásra álló liberális oldal fő támasza azonban a
zavar és a lemondás. Nekik minden reményük a megszállásban
van. A csonka ország további csonkítását is elfogadnák, ha
kapnának egy városállamot – végkielégítésül. (Eredetileg
Budapest lett volna ez a városállam, de Demszky tehetségtelenül
elmuzsikálta, és most hiába özönlik ide a sok zsidó,
elbizonytalanodott a Judapestterv.) Természetesen a zavarkeltésen
is dolgoznak lankadatlanul. Ők sem tudnak semmi bizonyosat, csak
azt, hogy zavart kell kelteni, mert átállni csak abban lehet.
Ezt történelmük egész menete, gettóik szokásrendje bizonyítja.
Ők ezt tudják. Az átállás Árpád-sávos zászlait keresgetik
a sufnijukban. Nemcsak jelölteket állítanak, hanem Jobbikba átlépőket
is. Balóné már bent van, meglehetősen széles farvizén sokan
betódulhatnak. A helyfoglalás a pálinkaútvonalon is így történt:
a már gyökeret vert kocsmáros, pálinkafőző udvarában
batyusok, koldusok táboroztak és rajzottak ki önálló gombüzletre.
Most megtudhatja, aki figyel, miért kellett 2002 után nem négy,
hanem nyolc év liberális kormányzás. Négy év alatt nem tudták
annyira lerohasztani az országot, hogy rászoruljon az IMF mentőövére
és ezzel az IMF parancsuralmára, a megszállás közvetlen tényeinek
elviselésére. Kellett még négy év és kellett a világválság,
amely mögé el lehetett bujtatni a megszállást. Sok más országban
is történik hasonló eladósítás és kizsákmányolás. A világválság
nem a magyar megszállás érdekében történt, természetesen.
De nem mellékes szempontja ez, mert Magyarország és Közép-
Európa változatlanul fontos, a világfolyamatok meghatározója,
annak ellenére, hogy kisebb népek lakják. Magyarország megszállása
valószínűleg már a rendszerváltás előtt célba lett véve.
Erről már sokat értekeztünk, legutóbb Mártélyon is. A
magyarság tönkretétele jobban sikerült, mint kellett volna, közbejött
azonban a liberális világrend összeomlása, amelynek következtében
a magyarországi megszállás szálláscsinálói
elbizonytalanodtak. Az elmúlt évek liberális hegemóniájában
komfortérzetük alakult ki és most megszeppentek. A magyarság népi
tömegei régebben féltek, mert verték és gyilkolták őket, ma
már nem félnek, mert már ezen is túl vannak, ma már a volt
hegemónok félnek. Híre kelt, hogy a sokállású, fő gyurcsányista
híradós házaspár megválik a tévé kettőtől, a következő
harcálláspontjuk azonban még nincs megnevezve. Talán egy kis
megérdemelt pihenés vár rájuk, talán egy parkolócég szóvivőségét
vállalják el a számukra kedvezőbb idők eljöttéig. Ha időben
lelépnek, elkerülik a felelősségre vonást. A jegybankelnök
egy nemzetközi bankárkonferencián mintha a kifizethetetlen
magyar adósságállományról és az IMF nem kellően megértő
politikájáról ejtett volna szót, és a valutahitelezés leállítására
szólította fel a bankokat. Ehhez pofa kell és pofa van.
Suchmann Tamás esetleg új pártot választ, esetleg alapít,
mivel somogyi MSZP-s társai nem adtak neki méltó helyet a listán.
Ez is mese, persze, ez is kiugrás. Sok ilyen bájos dezertálás
történik, de téved, aki komolyan veszi e lépéseket. Ez a
bolsevik, zsidó életvitel- és hatalomkonzerválás örök része,
módszere. Nem tapad hozzá erkölcsi megfontolás, megrendülés,
bűnbánat, legfeljebb egy kis félelem. Ők el tudják tenni
magukat néhány esztendőre. Ha kell, emigrálnak, és a
magyarországi vérengzés után átmennek a Krímbe tatárokat és
ukránokat irtani, mint Kun Béla. A néhány hónapos vagy éves
pihenés után pedig megtisztultan akarnak visszatérni, ha a megbízottaik
addig fenntartják a zűrzavart és elterelik a magyarság figyelmét
róluk. Az Országgyűlésben megkezdődött a költségvetés vitája.
A pénzügyminiszter beterjesztette, majd felállt és elment. Nem
várta meg a pártok vezérszónokainak beszédeit. A patkóban az
első napi vitán egy miniszter sem ült talán. Ez példátlan
dolog. A Fidesz részéről felszólaló kitűnő Kósa Lajos,
debreceni polgármester nyíltan elmondta, hogy ez az IMF költségvetése,
és elfogadhatatlan. De ezt így, szó szerint és a maga teljes súlyával
a társadalom nem fogja elfogadni. Ez ugyanis ugyanazt jelenti,
mint Sztójai Döme miniszterelnöksége jelentett az 1944-es német
megszállás után. A súlyos szívbeteg volt berlini nagykövetet
nyíltan a németek kiszolgálására nevezték ki a megszállt
országban. Gyurcsány már ilyen előkészítő izraeli, New
York-i ember volt, Bajnai pedig Sztójai Döme. A magyar Országgyűlés
tárgyal egy költségvetést, amely a nemzetközi megszálló erők
költségvetése, és nem szakad le a csillár.
Egyik-másik
fideszes vagy KDNP-s képviselő mérhetetlenül eldurvult kampányt
jósol. A Fidesz hivatalosan is kinyilvánítja ezt. Azt állítja,
hogy az MSZP tele van pénzzel, hogy soha ennyi dohánya nem volt
a bandának. Akkor történik ez, amikor a társadalom mérhetetlenül
szegény és semmire nincs pénz. Ezt a pénzt összelopták és
összeharácsolták, részben azok, akik most levonulnak a pályákról.
Az újságok, a híradások tele vannak botrányokkal, végkielégítésekkel,
mérhetetlen tolvajlásokkal, az elkövetők azonban egyelőre
csak az előzetesig jutottak el és egyáltalán nem a főbűnösök.
Hunwald és a kiskőrösi fickó egyáltalán nem főtolvaj, hanem
csak kiszolgáló bandatag. A főbűnösök érintetlenek. Ők a
politikai megmérettetésre és a választási büntetésre várnak,
a politikai menedékre, holott már régen fel kellett volna
akasztani őket. Bűneik háborús bűnök, amiért elődeik
akasztottak, tulajdonképpen a bosszú jegyében, legtöbb esetben
igazságtalanul. Olyan tettekért vonták őket felelősségre,
amelyek meglépése idején nemhogy tiltó törvény, hanem éppenséggel
Országgyűlés által hozott törvény volt életben. Most
azonban semmilyen törvény nem írta elő, hogy az országot
annyira ki kell fosztani és el kell adósítani, hogy az IMF
parancsuralmára szoruljunk. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter
látványosan kiüget a Házból. Pontosan tudják, miért nem
lehet enni adni több százezer gyermeknek és miért nem szabad
meggyógyítsunk másik százezer beteget. Hadd hulljon a férgese.
A magyar a férges, szerintük. A mérhetetlen végkielégítés-panama
gyalázatos bűn, a hazaárulás, a nemzeti függetlenség kiárusítása,
az idegenek kiszolgálása és a haza földjének számukra való
átjátszása azonban halálos bűn. És erről a lényeget illetően
nem esik szó. A költségvetési vita, ellenkezés, a végkielégítés
ügyének, a hatalmas jövedelmeknek az ügye eltörpül a hazaárulás
bűne mögött, a hazaárulásról azonban szó sem esik. Az Országgyűlésben
elhangzik, hogy az IMF parancsait teljesítjük, de a nép ezt nem
hallja meg. Amikor majd elmegy választani, nem az IMF
parancsuralma, idegen megszállása, földfoglalása és a zsidó
megszállás ellen fog szavazni, hanem beéri azzal, hogy új,
jobb kormányt választ és nem kötelezi azt sem rendszerváltásra.
Egyesek most nyugodtan félreállnak, meghúzódnak, ez a végkielégítésük,
mert a társadalom és az ellenzék is, a politikai osztály is
eltűri ezt az álnokságot. A végtelen tűrés két forrásból
táplálkozik. A mérhetetlen elszegényedésből, és az ebből következő
eszköztelenségből, tehetetlenségből, beszorítottságból, az
ellenzék és az értelmiség nem eszköztelen részének
nyomorult gyávaságából, bizonyos mértékig cinkosságából.
Ezt nem volna szabad eltűrniük azoknak, akik egyszer már
eljutottak a kordonbontásig. Nem csak az Országgyűlésben,
hanem kint az utcán is ki kellene mondani, hogy ez az IMF költségvetése
és az IMF pedig a nemzetközi zsidóság legnagyobb karhatalmi
intézménye. Lehet persze sopánkodni, hogy sok pénze van az
MSZP-nek, de ellenállásnak kevés. Ha sok a pénze a vesztésre
álló pártnak, akkor minden további nélkül felfogadhat
idegen, profi kampánystábokat, akik már bebizonyították, hogy
vesztett helyzetből is tudtak fordítani. Oroszországot néhány
évvel ezelőtt úgy mentették meg a Zjuganov-féle kommunisták
győzelmétől, hogy a Gyurcsány-Bajnai csapathoz hasonló mélységből
– nyilván jól megszervezett csalással – felhozták a népszerűtlen
Jelcint, akit aztán az Amerika és a globalizmus számára még
elfogadhatóbb Putyinnal váltottak fel. Aki aztán, mellesleg,
egyáltalán nem hálálta ezt meg nekik. Egy ilyen stáb már működött
az országban. Hozta is az MSZP-SZDSZ győzelmet. A félelem tehát
jogos, még akkor is, ha itt most a körülmények mások. Most a
társadalmat teljes mértékben, minden erővel fel kell világosítani.
Mi nem akarunk forradalmat, mint azt már számtalanszor
elmondtuk, mert azt leverik és az öreg társadalom nem is
alkalmas rá. Most a teljes felvilágosítás a forradalom. A népnek
mindent meg kell tudnia, még a választások előtt. Nem a részigazságot,
hanem a teljes igazságot. A megszállás tényével kell szembesülnie.
Nem egy rossz kormányt kell jobbra cserélni, hanem rendszert
kell váltani és egységes magyar kultúrát kell teremteni. Nem
lehet az úgynevezett elitnek idegenszerű kultúrája és a népnek
az ő gazdag asztalukról lehullottakból és a tradíciók töredékéből,
a keresztény szokásokból még éppen hogy létező töredékes,
vézna és a lényeges politikai ismereteket nem tartalmazó kultúrája,
mert az maga a néphalál. Most csak úgy védekezhetünk az
idegen kampánymenedzserek ellen, ha mindent elmondunk
mindenkinek. A tényeket. Az igazságot. Fogadja csak el ez a
mocskos banda ezt a költségvetést, ha meri, de tudja, hogy törvényes
elszámoltatás következik, azt kapják érte, ami jár. Új, az
igazságon alapuló, nem csak formális jogállamot teremtünk kétharmados
többséggel és az off-shore cégek arany egérlyukából is
kiszedjük őket. Nem új kormány kell, hanem magyar uralom.
(Megjelent
a Magyar Fórum 2009. évi 40. számában)
|
