|
 2009.10.16.
Multik, vámügyek és egyéb nyalánkságok
– Boros Imre tárca nélküli
minisztert kérdezzük, igaz-e a hír, hogy egyetlen hazánkba
települt multit sem számoltak fel, csak hazai cégeket?
– Ez az igazság. Mondjon nekem valaki egy komoly multit,
akit fölszámoltak. Jól megy a dolguk, mint a nótában a juhásznak.
2003 óta felszámolási és csődrekorderek vagyunk. Ezer cégre
vetítve nálunk számolják fel a legtöbb céget. De ezek mind
magyar, belső tulajdonú cégek. Szigorúan.
– S ezzel fokozatosan emelkedett a
hivatalos munkanélküliek aránya is?
– A munkanélküliek aránya emelkedik, ráadásul ezzel a
számmal még vissza is él a hatalom. Fontos mutató ugyan, de
ennél lényegesebb, hogy Magyarországon az úgynevezett aktivitási
arányszám rendkívül alacsony. 100 emberből 38-nak van
munkahelye, Csehországban 47-nek, a németországi Baden tartományban,
amely hozzánk hasonló nagyságú, 52-nek. Tehát minden száz
emberből ennyi fizet adót. Nálunk a hivatalos munkanélküliek
száma most már 10% alá van kozmetikázva. Gyakorlatilag azonban
10% fölött van már, érdemes kozmetikázni, mert egy tized százalék
is 3800 embert jelent.
– Miniszter úr, magasfeszültségű témát is érint.
Gondolok itt a vámügyre.
– A vámnál a helyzet a következő: míg mi nem voltunk
uniós tagok, addig Magyarország szuverén vámhatárokkal
rendelkezett, tehát a saját költségvetéséhez maga szedte a vámokat.
Annak idején érdeklődtem, hogy a vámbevételekből, amelyek az
adóbevételek után a legnagyobbak voltak, mennyit vitt el a vámadminisztráció?
Az üzemeltetés – a fináncok fizetése, mindenféle nyomozások
stb. – a bevételek 3%-ába került. Az EU-ba való belépésünkkel
Magyarország szuverén vámhatárai megszűntek az ország számára,
ugyanakkor azokon az országhatárokon, ahol nem schengeni típusú
európai uniós ország határol bennünket, mint pillanatnyilag
Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, ott Magyarország
szedi az EU részére járó vámokat, tehát a kívülről jövő
árukat ott vámolják. Itt a vámbevétel 25%-a maradhat nálunk.
Ez egy olyan nyílt ajánlata az EU-nak (mert mindenki, aki a szélére
esik, beletartozik), hogy tulajdonképpen ezerrel rá kellett
volna rajtolni a lehetőségre. Tehát minden – az EU-ba érkező,
a magyar határon lévő – árut nekünk kellene vámolni. Ehhez
képest az enyhén szólva is pocsék felkészültség miatt a belépő
cégek áruinak egy nagyobb részét nem itt, hanem Ausztriában,
Németországban, Csehországban, Szlovákiában vámolják. Ráadásul
a schengeni határ kiépítésére igénybe lehetett venni EU-s különpénzeket.
Arra is koncentrálhattak volna az urak, hogy egy uniós pénzzel
finanszírozott beruházási tevékenység majd nekünk térüljön
meg. No sebaj, azért vettek legalább egyszer tömegoszlató
teherautót Izraeltől – noha ebből a pénzből csak uniós
portékát lehetne venni, de ezt csak úgy mellesleg, a tisztánlátás
végett említem. Ez beleillik abba a vonulatba, amit a magyar
vagyonnal általában csinálnak.
– Draskovics, a mostani rendészeti
miniszter volt ekkor a pénzügyminiszter?
– Draskovics, ha jól emlékszem, a jogi főosztály vezetője
volt még az átmenetkor, a legutolsó egypárti szocialista kormány
idején, amikor osztogatták a különféle pénzügyi társaságok
működtetési licenceit, szerencsejátéklicenceket stb. Majd úgy
tudom, hogy Kupa páros lábbal kirúgta a minisztériumból, de
ő visszatért, és Draskovics volt az is, aki a Budapest Bank
privatizációja körüli több tízmilliárdos anomáliát
elkente. Tudniillik úgy adtuk el a Budapest Bankot, hogy utána még
évekig fizethettünk, még az Orbán-kormány idején is. De a
jeles úr nincs egyedül, mert például a nyegle modorú Bokros
megtehette, hogy a privatizációs szerződést nem fordíttatja
le magyarra. Szlovákiában van államnyelv, nálunk ugye nincs.
Draskovics intézte annak idején államtitkárként, az Ambro
Bank Hitelbank általi privatizációját a vezérigazgató-
helyettes komájával, László Csabával együtt, aztán pénzügyminiszterként
Draskovics tartotta vissza az áfát, aztán ő volt, aki
elengedett a Q8 benzinkútnak 100 millió forint körüli összeget,
bár jövedéki bűntettet hajtottak végre, és hát aztán most
pedig törvénygyártó lett Draskovics. A legutóbbi legfőbb
mutatványa a Polgári Törvénykönyv módosítása, ahol rokonházasságtól
kezdve minden lehetséges. Ne felejtsük, ez így mind a
Draskovics-életmű.
– Hogyan is volt pontosan az eset a
benzinkutakkal?
– Ha jól emlékszem, arról volt szó, hogy a
benzinkereskedelemben lehet nagy- és kiskereskedelmi tevékenységet
folytatni. Amikor a kút árulja a benzint, az kiskereskedelmi tevékenység,
de a Q8-nak nem volt még meg a kiskereskedelemre a licence, de
nyitott és vett is kutakat, és ez ügyben tartozott volna kisebb
összeggel az államnak, amit méltóztattak nem teljesíteni. A
VPOP főnökét, Arnold Mihályt, aki büntetést rótt ki a
Q8-ra, kirúgták és Draskovics mint pénzügyi államtitkár
elengedte a büntetést. Ennyi volt.
– Hogyan tudta ezt végrehajtani?
– Írt egy papírt, azt’ kész. De nem hiszem, hogy ez
az engedély a magyar jogrenddel találkozott volna. Elkerülték
egymást, mint Draskovics esetében annyiszor.
– Nem hagy nyugodni ez a vámkérdés.
A hozzá nem értés, a linkség, vagy haszonszerzési vágy volt
erősebb?
– Ez egy üzlet. Nekik. De nem nekünk. Schengen előtt,
Ausztria kezelt mindent. Vámkezelésből az osztrák államnak
tetemes jövedelme származott. De azok az osztrák cégek is jól
jártak, akiknek kiadták gebinbe valami jutalékért, hogy ne
mindent a hatóság végezzen. Ezzel szemben nálunk a hozzá nem
értés, negligencia és korrupció vegyes keveréke az uralkodó
módi. Erről kellene beszélni, legalábbis, hogy lássa a nép,
hogy mit vesztettünk. Nézze, mi, amikor nem volt még se unió,
se semmi, kb. importoldalon 20 milliárd dollárt vámkezeltünk.
Az EU-ban, ha nemcsak a magyar árukat, Magyarországra jövőket,
hanem Ausztria és egyéb helyekre jövőket is vámkezelnénk, az
százmilliárd dolláros nagyságrend lenne, de pontos számot
természetesen soha nem publikálnak, hogy mennyi lépte át a
magyar határt, miért tennék, mert akkor annak már a százalékát
ki lehetne számítani, hogy mennyi maradna itt, tehát itt a
lehető legnagyobb átláthatatlanság uralkodik. De százmilliárd
forintos nagyságrendű bevételek lehetnének.
– Abból meg lehetne segíteni éppen
most a magyar egészségügyet. Azért valamilyenfajta ellenszolgáltatás
járhatott a Magyarországon döntési helyzetben lévő uraknak,
hölgyeknek?
– Ez sincs kizárva, mert ilyenekre is bukkantunk. A
borzasztó az Magyarországon, hogy az ellenszolgáltatások még
csak nem is üzleti alapon álltak, hanem szinte borravalószerűen
a legtöbb esetben. A privatizáció így zajlott, ezért nem jött
létre meghatározható magyar tulajdonosi osztály. Ezt én
bajnak tartom. A leggazdagabb magyar bent van minden lexikonban,
rendelkezik 300 milliárd forintnyi vagyonnal, a leggazdagabb
szlovák pedig 900 milliárddal. A lengyelekről, csehekről, románokról,
oroszokról ne beszéljünk. Egy legalább a régióban versenyképes
magyar vállalkozás sincs. Ez azért történt, mert a magyar
korrumpálható államigazgatási csapat mögött álló párthátterek
gyakorlatilag elkótyavetyélték borravalókért a magyar
vagyont, és monopolhelyzeteket adtak oda bagóért, holott a
monopolhelyzet az államnak is sok pénzt hozott. Nézzük, a Mol
mennyi hasznot termel egy évben? Korábban is megtermelte azt,
persze megint más dolog, hogy hátulról közben kirabolták, de
említhetném az áramszolgáltatókat, akik állítólag azért jöttek
be, mert rossz a rendszerünk és ígéret volt hatalmas beruházásokra,
amit nem végeztek el azóta se, és közben iszonyú milliárdokat
keresnek, de a kereskedelmi hálózatokkal is ez történt. Mind
nagyon alacsony áron keltek el. Az a baj, hogy tökmagért adták
el az országot.
– Hogy kaphatja meg a borravalót egy döntési
helyzetben lévő ?
– Például úgy, hogy egy politikus asszony gyerekét egy
amerikai képviselő, aki mindig megbocsátott nekünk, mert szenátornak
tituláltuk, nyaraltatja, istápolja.
– Tudom, kiről beszél.
– Nem tudhatja, kiről beszélek, hiszen csak példálózok
arról, hogy miféle módon lehet borravalót kapni. Látja, ezért
baj, hogy ilyen ügyeket nem tárnak fel a sajtóban, így nem
csoda, ha a népnek fogalma sincs, hogy mi a helyzet. Ezeket az
eseteket eldugják, ha valahogy föl-fölbukkan mégis, elhallgatják.
– Azt tetszik mondani végezetül, hogy
a magyarországi vámügyet érdemes lenne tisztába rakni?
-Hát bizony, megérne egy misét.
Győri Béla
|
