vissza a főoldalra

 2009.10.23. 

Minden politika

Rupnik Károly Szent István-díjas, Várady-díjas színművész, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja 1953-ban született Budapesten. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán 1976-ban kapott diplomát. 1976-tól 1981-ig a győri Kisfaludy, 1981–1984 között a veszprémi Petőfi, 1984-től ismét a győri Kisfaludy –jelenleg Nemzeti - Színház tagja. Főbb szerepei: Rómeó, Capulet (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Bóni gróf, Leopold Mária (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Rendőr (Galgóczi E.: Kinek a törvénye); Moulineaux (Feydeau: A női szabó); Patikárius János (Kosztolányi D.: Édes Anna); Almaviva (Beaumarchais: Figaro házassága); Ernst Ludwig (Kander–Ebb: Kabaré); McLean kapitány (Patrick: Teaház az augusztusi holdhoz); Skultéti (Bereményi: Az arany ára); Von Kalb (Schiller: Ármány és szerelem); Schuppanzigh (Peter Shaffer: Black comedy); Mr. Bennet (Austen: Büszkeség és balítélet); Stephen Spittigue (Brandon Thomas: Charley nénje); Kubanek (Zerkovitz: Csókos asszony); Müller Ferenc (Sütő: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Kosztiljov (Gorkij: Éjjeli menedékhely); a budai bíró (Huszka: Gül baba); Makáts Csaba (Zágon-Nóti-Eisemann: Hypollit, a lakáj); előadó (Pozsgai Zsolt: Liselotte und der Mai); Papulescu Dragomir Móricz (Kálmán: Marica grófnő); Albin (Jean Poiret: Őrült nők ketrece); Rufus (Larry L. King, Peter Masterson, Carol Hall: Pipifarm); Pickering (Shaw: Pygmalion); Szerémy professzor (Sárosi: Rákfene); D'Estivet kanonok (Shaw: Szent Johanna); Rendőrtanácsos (Molnár: Az üvegcipő); Tekla papa (Hunyady: A vöröslámpás ház); Emmanuel Schickaneder (Mozart: A színigazgató); Testaccio szenátor (J. Strauss: Egy éj Velencében).

 Rupnik Károlyról nem lehet olvasni a bulvár újságokban. Ezt nem is bánja. A színház az élete. Ha nyilatkozik, akkor sem kavar maga körül „műhullámokat”, hiszen kevés benne az ego. A művésszel a Győri Nemzeti Színház egyik öltözőjében beszélgettünk.

 -A közelmúltban volt a Csárdáskirálynő premierje a Győri Nemzeti Színházban. Ebben a darabban most Leopold Mária herceget játssza. Régebben, a táncoskomikus, Bóni gróf szerepében volt látható. Emellett musicalekben is énekel, sőt egy Mozart operában is szerepelt. Van olyan színházi műfaj, amiben még nem próbálta ki magát?

 -Megtisztelő és imponáló a tájékozottsága. Hogy miben nem próbáltam ki magamat? A balettben. De közel voltam hozzá. Amikor Markó Iván Győrbe szerződött, egy táncszínházat hirdetett meg. Néhány produkciójában győri színészeket is szerepeltett, így Sipka Lászlót, Áts Gyulát, Balla Icát és Magyar Marit. Ők színészként voltak jelen a darabokban. Az egyik produkciónak Jön a cirkusz volt a címe, s a porondmestert Sipka Laci alakította. Nagyon jó lett volna a világhírű Győri Balett egyik produkciójának részese lenni, de ez nem adatott meg nekem. Emmanuel Schickanedert Gödöllőn és Győrben is játszottam Mozart operájában. Ezt a művet Győrben egy pár évvel ezelőtt még a régi színházban játszottuk. Itt magyarul, Gödöllőn pedig német nyelven.

 -Többször játszott német nyelven, így Pozsgai Zsolt egyik színművében is.

 -A darab címe: Liselotte und der Mai. Tehát Lizelott és a május. Ez azért volt számomra érdekes, mert „csak” egy férfi és egy női színész játssza. A nő mindig ugyanaz az alak, míg a férfi színész öt-hat olyan figurát alakít, aki szerelemes Lizelottba, ám meghal. Nagyon rövid időm volt arra, hogy egy jelenet után átöltözzek, s más maszkot öltsek magamra.

 -Ha jól számolom, első próbálkozásra felvették a főiskolára. Más pálya fel sem vetődött az ön esetében, mint a színészi?

 -Talán illúzióromboló leszek, de számomra csak egy volt a fontos: melyik intézményben nem kell kémiát és matematikát tanulni. Láttam, hogy ilyen tárgyak nincsenek a Színművészetin. Megpróbálkoztam a felvételivel, s elsőre fel is vettek. Szinetár tanár úr osztályába jártam, s nagyon jó osztálytársaim voltak. Egy időben érdekelt a bútortervezés is. Megfogtak a színek, a formák és az anyagok. Az Iparművészetin viszont később volt a felvételi, így maradt a színészet.

 -Azért a bútortervezéshez is kell egy kis matematika…  

-Kell, de a gimnáziumban tanultunk műszaki rajzot, így nem okozott volna ez nagyobb problémát. A mérés és a maga a manuális munka a mai napig kedvteléseim közé tartozik. Érdekes, hogy igen sok színész, vagy operaénekes az élet más területén is az alkotásban keres örömet. Van olyan színész, mint Bodrogi Gyula, aki olyan jól főz, hogy akár szakácskönyvet is írhatna. Agárdy Gábor –Isten nyugosztalja – ikonokat festett, mások kertészkednek, festenek, órákat javítanak. Ha Madách-féle széklábakat kéne csiszolnom és lakkoznom, az is örömet jelentene számomra.

 -Volt a családban művész?

 -A családomban sok az orvos és a pedagógus. Mindkét hivatásnál ki kell állni az emberek elé. A lelki és testi gyógyítás is lényeges, ha azt vesszük alapul, hogy a színház képes kiragadni az embereket a depresszióból. A színház gyógyító tevékenység, egyfajta pszichoterápia. Az emberek számos testi és szellemi allergiával, lelki sérüléssel élnek együtt. Ezeket tudjuk színházi élményekkel gyógyítani, s így a szórakoztatáson túl küldetésünk is van. Édesapám húga Zeneakadémiát végzett, s az Állami Népi Együttesben énekelt, de rajta kívül nem volt előadóművész a családban. Azt mondják, hogy az orvosok szeretik a klasszikus zenét, de nem csak azt, hanem a dzsesszt is. Gondoljunk bele, hogy Vukán György milyen remek zongorista, s a mai napig aktív fogorvos. Ha már a zenénél tartunk meg kell említenem, hogy szinte zeneműnek hallom és érzem a tiszta, szép artikulációt és az orgánumot. Vannak olyan színészek, előadók, akiknek nagyon szeretem a hangját hallgatni. Sajnos a médiában eluralkodott a csúnya, rosszul hangsúlyozott beszédmód, s ezzel negatív példát mutatnak a fiataloknak. Ha valaki a pódiumon, vagy a médiában magyartalanul hangsúlyoz, azt igénytelenségnek, értéktelenségnek, szellemi környezetszennyezésnek tartom.

 -Gyermekkorában gyakran járt színházba?

 -Igen. Szüleim többször elvittek színházba, operába, de versmondóversenyeken sosem indultam. Irodalmi színpadon sem vettem részt.

 -Voltak-e szerepálmai mikor belépett a főiskola kapuján?

 -Nem, mert nem volt színházi előéletem, hiszen a gimnáziumból azonnal a főiskolára kerültem. Mondhatjuk: dupla vagy semmi alapon kezdtem el a pályát. Tudok olyan híres kollegáról, akit csak hetedszerre vettek fel, s ezért addig színházaknál statisztált. Többen a legendás Nemzeti Színházbeli stúdióban tanultak. Nekik – beleszagolva a színház levegőjébe- lehettek szerepálmaik. Míg én májusban még egy matekórán ültem, ősszel már Szinetár tanár úr előadásán. Igaz, nyáron már belekóstoltam a színészetbe, mert 1972-ben forgattuk Pápán a Petőfi ’73 c. filmet, melynek Kardos Ferenc volt a rendezője. Kardos egy újszerű forradalmi képet akart bemutatni 1848-ról. Addig munkásmozgalmi szemszögből közelítettek a márciusi forradalom felé. Tehát ezen a nyáron dolgoztam először színészként. Mint fiatal és vidékre került kezdő színésznek nagyon sok fellépési lehetőségem volt. Győrben – még színészi pályám elején - volt olyan év, mikor hat főszerepet játszottam egymás után. Nagyon sok feladattal halmoztak el, s így nem vágytam más szerepre. Később pedig rádöbbentem, hogy semmi értelme harcolni a szerepekért, s más elől bármit is eljátszani, hanem azt kell elfogadni amit a sorstól kapok. Bármilyen feladattal is lát el a színház vezetősége, azt a lehető legjobban szeretném megoldani, s tudom, ha így teszek, akkor továbbra is bíznak bennem. A mostani a 34. évadom; eddig nagyon sok szép szerepet alakítottam, ezért sincs bennem hiányérzet. Az idei szezonban négy darabban fogok játszani. Az egyik a már említett Csárdáskirálynő, ami egy felnőtteknek szóló mese. Ezt követi a Lócsiszár virágvasárnapja, ami egy kiváló, veretes magyar dráma. Várkonyi Mátyás Egri csillagok c. musicalében pedig Szulejmán szultán leszek. S játszhatok egy fergeteges komédiában is. A szezon végén mutatjuk be Michael Frayn: Ugyanaz hátulról c. darabját Funtek Frigyes rendezésében.

 -Pesti színészként is kipróbálhatta volna magát ennyi szerepben és műfajban? Nem lenne jobban beskatulyázva?

 -Nem hiszem, mert a rendezők tudják, hogy jó a humorom, s tudok énekelni is. Jelenleg nem a vidéki színészek járnak fel a fővárosba vendégszerepelni, hanem fordítva. Nagy Viktor, a győri teátrum igazgatója nemrég nyilatkozta, hogy sokan szerződtek le hozzánk egy-egy szerepre a Madách és a Víg Színházból. Dunai Tamás, Détár Enikő, Szerednyei Béla és Pápai Erika nevét említhetem. Tudjuk, hogy a Madách átállt a musicalekre és a prózai színészek ezért vidéken próbálnak szerencsét. Ha megváltozik egy színház profilja, az mindenképpen színészvándorláshoz vezet. Szinetár azt mondta ez első órák egyikén: a pályán való érvényesüléshez 10% tehetség, 20 % szorgalom és 70% szerencse szükséges. A szerencsébe beletartoznak a személyes kapcsolatok is. Pályánkat nagymértékben meghatározza, hogy egy rendező, vagy igazgató mennyire „szeret bele” az adott színészbe, s foglalkoztatja azt. Én jól érzem magam Győrben, szeretnek a kollégáim, s arra nem tudok válaszolni, hogy mi lett volna velem a fővárosban.

 -Annak idején a főiskoláról máris Győrbe hívták?

 -Igen. Azzal az ígérettel, hogy ott egy modern, tágas színház épül. Ez az amiért igent mondtam. Annak is örültem, mikor megtudtam, hogy Markó Iván Győrbe készül.

 -Első szerepei egyike a Rómeó volt.

 -Voltam Rómeó, nemrég pedig Capulet. Az előbbit még a régi színházépületben játszottam, azon a helyen, ahol most a Bartók Béla Művelődési Központ áll. A Bartókban egy ideig kamaraszínházi előadásokat is tartottunk. Majd jött egy szünet, s idén egy Ionesco-abszurdot fogunk ott játszani Funtek Frigyes rendezésében.

 - Ma többen arról beszélnek, hogy csökken a színészet presztízse. Több színészt nem a színpadról, hanem egy szappanoperából, vagy kvízjátékból ismernek. Ez nem megalázó helyzet?

 -Próbáljuk bebeszélni magunknak, hogy nem az, de ez nem így van. Mindenkinek meg kell élni valamiből, s tisztességesen. A számlák pedig hónapról hónapra érkeznek, s az összegek emelkednek. Így sokan szappanoperákban, vetélkedőkben, haknibrigádokban próbálnak meg a pályán maradni. Arról nem a színészek tehetnek, hogy a médiában beszélgetős és politikai műsorokat favorizálnak, s a művészeti produkciók kiszorulnak. A világ is megváltozott körülöttünk. Amikor pályára léptünk nem volt még internet és csak az MTV adását lehetett fogni. Annak viszont örülök, hogy egy felmérés szerint a Győri Nemzeti Színház látogatottsága vidéki szinten a legmagasabb. Tudtommal Szolnokon is nagyon magas a nézőszám. Ez azt bizonyítja, hogy az emberek nem pártoltak el még a színháztól. Már nem készülnek tévéfilmek, tévéjátékok, de a színház, mint élő kapcsolat megmaradt.

 -Fel szokták ismerni Győrben az utcán?

 -Nem csak felismernek, hanem köszönetet is mondanak azért, hogy egy-egy alakításommal mekkora örömet szereztem nekik. Nincsenek állami díjaim, elismeréseim –Makláry Zoltán mondta, hogy a kitüntetéseket nem kapjuk, hanem adják- de a közönség szeretete mindennél többet ér. Az, mikor valaki ismeretlenül megszólít, s megszorítja a kezemet. Győrben erős a lokálpatriótizmus, s ez ebből is eredeztethető.

 -Mit kell tudni a Várady-díjról?

 -Várady György 1963–1975 között a győri Kisfaludy Színház igazgató-főrendezője volt. A díjat pedig felesége alapította. Várady nevéhez fűződik a legendás Piaff-elődás, amiben Gyurkovics Zsuzsai és id. Jászai László szerepelt.

-A város közéletében is részt vesz?

 -Nem vagyok politikus alkat. Szimpatizálok a konzervatív jobb oldallal, de nem vállalok közéleti szerepet.

 -Azt szokták mondani, hogy egy színész ne politizáljon. Mi erről a véleménye?

 -Az, hogy minden politika. Miért tagadjuk azt, hogy a leghétköznapibb cselekedeteink is a politika körébe tartoznak? Ha tisztességesen, becsületesen élek, s ha pontosan, odaadóan végzem a munkám, ha hűséges vagyok egy társulathoz, s nem rejtem véka alá a véleményem a különböző visszásságokról, akkor máris politizálok. A társadalmi problémákat pedig csak az nem látja, aki csukott szemmel járja az országot. Vitába szállok azokkal, akik elvakult állapotukban nem akarják észrevenni a közéletünket szennyező sok hazugságot és tisztességtelenséget.

 -Létezik egy felolvasó est, amin Karsai Klárával együtt vannak a pódiumon.

 -Ez a pódiumelőadás jelenleg szünetel, mert kolléganőm kisbabát vár. Klárival a legkülönbözőbb műsorokban dolgoztunk együtt. A megyében sok helyen és számtalan alkalomból szerepeltünk. Voltunk már pedagógusnapon, könyvnapon és még sorolhatnám.  

-A győri színházba elég sok fiatal jár. Mennyire képes a győri színház darabjain keresztül nevelni a fiatalokat?

 -Ez függ a produkció kiválasztásától és a darab kiállításának minőségétől is. A közelmúltban bemutatott Vonatlesen c. darabra pl. tömegesen jöttek a fiatalok. Direktorunk, Nagy Viktor szeretne beavató színházat is csinálni, melynek keretében elmagyarázná a fiataloknak az előadás lényegét, s válaszolna a feltett kérdésekre.

 --Tavaly ön játszotta Pickering ezredest a Pygmailionban c. színdarabban. Az egyik kritika szerint:  „A Pickering ezredest alakító Rupnik Károly már az elején jóval angolabb, jóval sármosabb és jóval szebben artikulál, mint a fonetikaprofesszor Higgins. Rupnik játéka persze pengeélen táncol, valahol a sok és a túl sok között, amire szükség is van, hiszen egy igazi angol úr természetéből adódóan sok, ráadásul ő az, aki valójában képes előkelőséget faragni a virágárusból.” Innen a kérdés: hogyan viszonyul a kritikákhoz?

 -Meglepett, mert ezt az írást nem ismerem. Sajnos nagyon kevés az olyan építő kritika, amiből tanulni lehetne. Melyik színész ne vágyna arra, hogy egy külső szem által észrevett kritikára odafigyeljen, s azt elraktározza magába, majd felhasználja a későbbiekben? Sokszor egy-egy mondattal intéznek el olyan alakításokat, melyeket hosszú próbafolyamatok előznek meg. Győrben nagyon jó előadások születnek, ebből kettőt emelnék ki. Az egyik az Ács János által rendezett Nem félünk a farkastól, a másik a Lila ákác, amit Guelmino Sándor állított színpadra. Hiába, a fővárosi kritikusokat ezek nem érdeklik, így országos lapok csak elvétve írnak előadásainkról.

Medveczky Attila