vissza a főoldalra

 2009.10.23. 

Csurka István: Az új proletárpárt

Minden nappal érezhetőbb, hogy a magyar társadalom felett az eddigieknél sokkal határozottabban átvette az irányítást az az izraeli-amerikai erő, amely mindenütt jelen van, Kínát kivéve, de ekkora befolyása sehol sincs. Ez a függőség azért is életveszélyes, mert a társadalom túlnyomó része előtt ismeretlen. Sokan el sem hiszik. Maga ez a hatalom gondoskodik arról, hogy rejtve maradjon. A kezében tartott úgyszólván egész magyarországi médiának éppen az az általa megszabott küldetése, hogy ezt a helyzetet eltakarja. Mindent, ami történik, a tévé, szabad belpolitikai erők, pártok, józanok és szélsőségesek küzdelmének tünteti fel. Ezzel szemben az a tény, hogy a szélsőségesek egyes csoportjait is azért tartják fenn, szervezik meg és az ellenük való küzdelmet azért teszik meg a demokráciáért folyó harc súlypontjának, hogy a külső irányítottságot eltakarják. Számottevő szélsőség, durvaság, antiszemitizmus nem is volna, ha a Moszad nem szervezné.

Ezért aztán a magyarság zöme nem is látja ezt a helyzetet, sőt a médiumok által befolyásolt alig-alig gondolkodó réteg el sem hiszi, hogy itt ma már minden apró és nagy történés idegen érdeket szolgál, és a magyar szekér e nélkül a behatás nélkül egészen más irányba menne. Az uszított nép még mindig a kommunistákat szidja, holott már a kommunisták is csak kitartottjai ennek a zsidó központnak. Ez az irányító erő itt bent működik az országban, részvénytársaságokban, igazgatóságokban, plázák vezetőségében, belügyben, hadseregben, kormányban és néha kampánystábként. Ha akar, a rendőrségbe bújtat kisebb- nagyobb egységeket és a rendőrséggel együtt veri a magyar tüntetőket, illetve ellenőrzi, hogy a magyar rendőrség teljesíti-e durvaságra és népszerűtlenné válásra vonatkozó utasításaikat. A titkosszolgálatok feletti uralom magától értetődik. A Moszad-központnak döntő a befolyása az államigazgatásban, a médiumokban és természetesen a pénzhatalomban. Ez minden bizonnyal a Moszad emberszállító és megszállásokat intéző csoportja, amely ha kell, egy nap alatt kitelepít ezreket Afrikából, kezelte és kezeli az Oroszországból történő kitelepítéseket és amelynek csak egyik részlege a választásokat szervező kampánystáb. Ez a kampánystáb Ron Werber vezetésével jó pénzért már működött itt, most valószínűleg más személyek vannak megbízva. A kampánystáb szerepe és fontossága megnőtt, mert az egész világon megnőtt a választások jelentősége a válság miatt. A válság közepette lezajló választásokon felütheti a fejét olyan párt, amely holokauszttagadásra vetemedik. A kampánystábnak ezt meg kell akadályoznia. A liberális piacgazdaság megbukott, ezt még el lehet viselni, de a holokausztra épült világrend Izrael és a zsidó világhatalom létalapja. Ezt évtizedek óta folyó szívós munkával, a fehér ember egész tudatának átalakításával hozták létre, ehhez körömszakadtig ragaszkodnak. Magyarországon pedig, Közép Európa közepén pedig még annál is jobban, a végsőkig. Nem kerülhet hatalomra olyan erő, amely célba veszi ezt a leleplezést. Minthogy Dél-Amerikát már részben elvesztették e tekintetben, Kína és a Távol-Kelet pedig fütyül rájuk, minden figyelmüket Közép-Európára fordítják. Mégis van kiút számunkra, mert eddig semmi ellenállást nem tanúsítottunk. Egyszer már adódott egy olyan helyzet Európában, illetve Eurázsiában, amikor sürgős szükség támadt erre a kampánystábra. Borisz Jelcinnel szemben a végtelen nyomor, pusztulás és kirablás miatt olyan erősek voltak a Zjuganov-féle orosz kommunisták, hogy félő volt, hogy kiszakítják Oroszországot az amerikai befolyás övezetéből. A kampánystáb néhány hónap alatt megfordította az eredményt, Jelcin maradt és csak utána jött Putyin, aki aztán egyensúlyt teremtett. A magas olajár miatt az orosz romlás megállt, a kiáltó népnyomor enyhült, de Oroszország benne maradt az amerikai-zsidó befolyási övezetben. Vagy legalább félig benne maradt. Putyin néhány zsidó olajmilliárdost száműzött, egyet-kettőt bebörtönzött, de ezt elnézik neki, mert szükség van rá. Zjuganov pedig eltűnt. Tény az, hogy nem tudunk semmit ennek a központnak a módszereiről, technikájáról, csak a beavatkozásait érzékeljük. Szoros együttműködésben és nyilván átfedésben és összekapcsolódásban van ez a szerv az IMF-fel és a Világbankkal és a különböző zsidó érdekvédő szövetségekkel, magával a Zsidó Világkongresszussal. Amikor a költségvetés első napi vitájában Kósa Lajos debreceni polgármester kijelentette, hogy ez a költségvetés az IMF költségvetése és magyar hangja Bajnai Gordon, teljesen igazat mondott, de arra még csak nem is utalt, hogy Bajnai Gordon ennek a központnak a kinevezettje, bábja, esetleg szigorúan titkos állományú tisztje. Ezt a mondatot, amely a lehető legsúlyosabb kijelentés egy független országban, a médiumok még így, csonkán is eleresztették a fülük mellett. Kósára pedig ráindították a szélsőséges csordát. A költségvetési vita első napjának szenzációja Balóné Morvai Krisztina és Szegedi Csanád EU-képviselők parlamenti felszólalása lett. Holott ők egyelőre semmilyen párt révén nincsenek bent az Országgyűlésben. Igaz, a Házszabály megengedi, hogy az európai parlament tagja felszólalhasson az itthoniban is, de ehhez hozzá kell járulnia Házbizottságnak. Most ez megtörtént. Bokros Lajos MDF-es képviselő is megkapta a lehetőséget, hogy a költségvetési vitában felszólaljon, de az ő felszólalása elsikkadt, pedig Bokros Lajos megnyilvánulása tulajdonképpen a legpikánsabb dolog lett volna, amit el lehet képzelni, hiszen az ő nevéhez fűződik egy hasonló, a magyar nemzetet zsugorító csomag, amelynek kiszámított következménye minden magyar érték, vagyontárgy, még elprivatizálható üzem, ingatlan, intézmény leértékelődése lett. Bokros is ugyanennek a már akkor is itt jelenlévő irányító központnak utasítására terjesztette be Bajnaiénál enyhébb csomagját. De ez most nem volt érdekes. A médiumokat, a tévéket már csak Morvai és Szegedi érdekelte. A Moszad irányító központ szemében és szándékaiban, terveiben már csak, vagy most csak az új proletárpárt, a csordaszellem győzelme a fontos.

 Ebből a kis esetből is kitetszik, hogy mi a célja a Moszad magyarországi megszálló központjának. Nem az MSZP hatalomban tartása. Nem annak a pártnak a megerősítése, amely elvállalta, hogy idehívja, mint Kádár a szovjet csapatokat. Pontosan tudják, hogy az MSZP lejátszott, színházi nyelven szólva. Már tulajdonképpen nem is kell. Új proletárpárt kell, új elégedetlen ember kell, új gátlástalanság, új csordaszellem. Az SZDSZ-t sem akarják feltámasztani, éppen csak egy kis melegedőt akarnak összehozni nekik a „Lehet más a politiká”-ban. Most ennyi elég, mert a zsidóság és a zsidó uralom és megszállás érdekében most nem szürkeállományra és okostojásokra, hanem zűrzavarra és a zavarkeltésre alkalmas, éhes proletárokra van szükség. Egy új, ütőképes proletárpártra. A központ szuverén úr, felette áll Bajnainak és Kókának. Ők alkalmazottak. A kivitelezésben segítenek és ezért megkapják busás jutalmukat. Ha azt mondják nekik, hogy vonuljatok ki, amikor az új proletárok felszólalnak, akkor kivonulnak, holott a Házbizottságban megszavazták a felszólalás engedélyezését. A megszálláshoz zűrzavar kell, teljes bizonytalanság és mindenfajta kibontakozás megakadályozása. A két liberális és erősen zsidó vezetésű párt most másodrendű kérdés, nem akarják velük izgatni a közvéleményt. Az MSZP-t nem temetik el, de a sorsára hagyják, mint Gorbacsov hagyta a népi demokráciákat a nyolcvanas években. Nekik most csak a csordaszellem pártjára van szükségük a most uralkodó zűrzavar meghosszabbításához. A cél az, hogy az új proletárpárt legalább erős második legyen a választásokon és ne csak a Fidesz esetleges egyedüli kétharmados többségét, hanem esetleg más nemzeti pártokkal együtt elérhető kétharmados alkotmánymódosító többségét is akadályozza meg, és végül magát az egyszerű, tisztességes kormányalakítást és kormányzást is. A Moszad, az IMF nem az MSZP uralmát akarja meghosszabbítani, fütyöl az MSZP-re, hanem a magyar kiszolgáltatottságot. A megszállás zavartalanságához, olcsóságához önmaga tehetetlenségébe fojtott nép kell.

 Miért kell erre a Moszadnak a Jobbik? Miért proletárpárt a Jobbik? Előbb erre a második kérdésre válaszolok. A proletárpárt jegyeit a minden ilyen alakulat kialakulásának idejében, a XIX. században, Marx és Engels korában és a XX. század elejének történelmében, a magyar proletárpártét pedig Károlyi, Kun Béla és társaik működése és pártalapításaik idejében kell keresnünk. A proletár és a proletárpárt a kapitalizmus terméke. A proletár és a proletárpárt nem a kapitalizmus ellen, mint szellemiség ellen lázad, hanem a széfet akarja proletár öklével vagy nagykalapáccsal betörni és a benne lévőt megszerezni. A tőke ellen sem lázad a proletár, hiszen ha nem volna tőkés, neki önállónak kellene lennie. A csordának csordás kell. A tőkés zsidók ezt mindenki előtt felismerték. Ők vezetik, találták ki a munkásosztály pártjait, az egyenlőség elvét pedig a francia forradalom. Az egyik tőkés a tőkés társaságot vezeti, a másik az ellene irányuló mozgalmat, pártot szervezi. Így a proletár beéri az igazságos osztozás elvéért való küzdelemmel, ami természetesen soha nem valósul meg. Bizonyítja ezt, hogy az a szocializmus, amelyet megteremtettek, ahol sikerült nekik, többnyire államkapitalizmus lett. Ezt az államot a proletárpárt a nagytőkés zsidó vezetőivel közösen birtokolja. A zsidók időnként és helyt-helyt megengednek nemzeti kommunizmusokat. Magyarországon egy percig sem volt ilyen. Ötvenhat után ezt Moszkva kockázatosnak tartotta. A helyzetet az MSZMP-be beépült volt ávós zsidók tudták legjobban kihasználni. Ők is féltek mindentől, ami nemzeti és ezért proletárként épültek be a kádárizmusba. Néhány volt proletár, vagy olyan zsidó, akinek sikerült elhitetnie és megvásárolnia proletár mivoltát, már akkor a hatalom közelébe kerülhetett, amikor néhány zsidó író még börtönben ült, s néhányat ki is végeztek. (Aczél György is elfogadott proletár volt, választáskor „munkás”- ként volt feltüntetve, az eredeti neve, az Appel soha, pedig az többet elárult volna igazi céljaiból.) A régi proletárpártok vezetői, hangadói volt tőkések, nagytőkések leszármazottai voltak. Ez ma letagadhatatlan történelmi tény. Az új magyarországi proletárpárt is attól kezdve halad felfelé, mióta az előző proletár-zsidó hatalom egyik tőkés családja – (a média-tőkés is tőkés!) – az élére nem került. A Jobbik a megváltozott helyzet teremtménye. Ma már nemcsak munkásosztály nincs és nagy, erős szakszervezet sincs, de gyárkapun belül szervezkedő proletár sincs, aki a bérrel elégedetlen és azért politizál, ma már csak szétszórt proletárszellem létezik, vak elégedetlenség, vak csordaszellem, lakótelepdermedtség, amely mindent mástól vár és amelytől idegen a régi munkáserkölcs is. Ezért ma már a proletár szellemű emberek egyaránt szervezhetők városon, falun, hivatalban és utcán, de még a kuplerájban is. Ma már a proletár nem baloldali. Azt sem tudja mi az. Ma már az érvényesüléshez nem a proletár származást kell igazolni, hanem adott esetben a szélsőjobboldaliságot. Ifjú Hegedűs Loránt, a MIÉP volt képviselője, református lelkész proletár lett. Ami szerepként kezdődött rákövült. Sok más emberre is. Baló Györgyné a maga nemében zseniális asszony, mert neki egy-két nyilvános „magunkfajtánk”- kal sikerült az új proletariátus vezérszellemévé válnia. A baloldali proletár tartalék kimerült, elég egy jókor mondott „magunkfajta.” A Jobbik kezdetben a MIÉP-től elszipkázott elemekből állt össze és legfőbb ellensége is a MIÉP volt, amelytől minden eszméjét, jelszavát átvette, természetesen emésztetlenül és csak formálisan. A proletárnak, a csordaszellemű embernek csak indulata, haragja és végtelen önzése van, és legjobban azt gyűlöli, aki szellemileg felette áll, és akitől származik, aki végiggondolta azt, amit ő voltaképpen nem is ért. A proletár a gyűlölet embere, az egyenlőség bajnoka, nem az egyenlő teljesítmény jogán, hanem jakobinus-módra és ha az egyenlőséget elérte, akkor ő azonnal egyenlőbb akar lenni.

 A Jobbikot kezdetben a Fidesz is támogatta, mert olyan fiatalok pártját szerette volna maga mellett látni kívülről, jobbról, akiket nem tilt antiszemitizmusuk miatt a zsidó világhatalom. Csakhogy erre a fiatal társulatra felfigyelt közben az említett megszálló központ is és meglátta benne a fantáziát. Rendőrségi, titkosszolgálati támogatásokat a régi Jobbik is kapott, de mozgósításukra csak akkor került sor, amikor a szomszédos proletárpártban a Gyurcsány-féle proletár kísérlet megfeneklett. Az elliberálisodott szocialista pártban ez törvényszerű volt. Gyurcsány Ferenc 2004-es hatalomátvétele tipikus proletárpuccs volt, elrendelt fejlemény. A volt sportminiszterből több ezer cigány pártba való beléptetésével, fejpénzekkel és az elnökség javaslata ellenére lett pártelnök és miniszterelnök. Gondos Moszad- kiválasztás után. Gyurcsány egyszerű KISZ-milliárdos volt, azaz volt mit féltenie. Benősült Apró Antal zsidó, volt KGB-s, nyilván cionista családjába. Minden olyan összeköttetés, információ birtokába került, amit ez a család felhalmozott, sógora, ifjú Apró Antal magas állású nemzetbiztonsági tiszt. Neki magának még legendája sem volt, amikor megnyerte a pártban a választást. Mégis azonnal csend lett. A vetélytárs, Kiss Péter is azonnal beállt a sorba, pedig előzően, mint a baloldal vezetője ő látszott a legproletárabbnak. Az irányítók másképp gondolták, a párt elkussolt. Gyurcsány legfőbb támogatója, a fejpénzek kifizetője Leisztinger Tamás nevű milliárdos vállalkozó volt.

 A Jobbikban a dolgok, kicsiben, teljesen hasonlóan történnek. Baló Györgyné 2006. október huszonharmadikán ott áll az utca forgatagában a Lauder Javnéban taníttatott gyermekeivel, látja, hogy verik a magyarokat a rendőrök, köztük izraeliek is és feltámad benne a jogvédő és a magyar. Hirtelen megtelik vele a képernyő és ünneplik mint hős asszonyt. Lukács György részesülhetett ilyen őszinte ovációban, amikor gazdag zsidó bankárcsalád polgári széptannal foglalkozó írójaként és Balázs Béla barátjaként beállt a kommunisták közé, komisszár lett és a Tiszánál, a román támadáskor megtizedeltette a megszökött vöröskatonákat – a proletárság nevében. Kis buta bakancsosokat. A Jobbik vezetősége időközben átalakul, a régieket menesztik és híre jön, hogy a legfőbb anyagi támogató Leisztinger Tamás. 2009-re virradóra az MSZP-ben a proletár kísérletek rendre megbuknak, mert összeegyeztethetetlenek a Világbank az IMF és a zsidó megszállás népnyúzó, zsugorító, mindent elvonó, népirtó intézkedésével. Ez pedig azt jelenti, és ez a Moszad irányítótorony előtt már sokkal korábban nyilvánvalóvá is válhatott, hogy ezután egy ideig csak jobbról lehet proletárokat színre hozni, röptetni. Igen ám, de proletárt toborozni, megszervezni – és most nem személyes proletár mivoltot, hanem szellemiséget értünk a proletárságban – csak valami ellen, valamilyen erő megnyilvánulás, valamilyen verekedés közegében lehet. A proletár soha sincs önmaga, csak valami ellen, valamilyen rá irányuló megvetés, ellenőrzés ellenében tud létrejönni és gyűlölni. Alacsonyrendűségét vagy valamilyen kiválósággal szemben, vagy valamilyen eltaposhatóság ellenében kell kiegyenlítenie. A hatalom tehát a proletárpárt megszervezése érdekében hozta létre a Jobbik mellett a gárdát. Létrehoztak a teljes nyilvánosság előtt egy, a proletár szellem számára vonzó igazságosztó alakulatot, s nyomban azt is állították, hogy ettől félnek a zsidók és a liberálisok, mert ez majdnem olyan fegyelmező erővel és képességgel fog rendelkezni, mint annak idején a csendőrség. Valljuk be, ez csiszolt talmudista okossággal kigondolt eljárás volt. A gárda beöltözött és elkezdett menetelni. Mást nem is kellett csinálnia. A gárda természetesen sokféle emberből áll. Nyilván vannak sokan, akik becsületesen a magyarságukat és változtatási óhajtásukat viszik bele a menetelésekbe, lévén tisztességes magyar emberek. A Pártról ez már nem mondható el. A médiumok, a rádiók és a tévék elkezdték kicsit leszélsőségesezve, ellenségként népszerűsíteni a gárdát, de tulajdonképpen a Jobbikot. A kiagyalók és a létrehozók pontosan tudják, hogy ma a bukott rendszer kritikája, népnyúzó, mindent elvonó liberális rendszer félelme, feljelentése a legjobb ajánlólevél a hőssé magasztosulásra áhítozó fiatal szellem előtt. Nem kell tehát fukarkodni a gárda és a Jobbik rossz voltának emlegetésével, ez csak növeli a népszerűségét. A fontos az, hogy minden nap beszéljenek a Jobbikról. Balóné Morvai Krisztina pedig minden alkalommal tárja ki a szívét, a "magunkfajtáét". Ha megnézzük, hogy mely lapok, rádiók, tévék álltak csatasorba a Jobbikért, elámulunk. A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a HVG, az Echo tévé, a kereskedelmi csatornák, a közszolgálati tévé, rádió . Mindenki. Az egész Jobbik-röptetés, felemelés annyira pontosan ki van dolgozva, mint egy Boeing felszállása. A Jobbik két év óta minden nap szerepel a hírekben, mindig a baloldal és a liberálisok – zsidók és a cigányok – rettegett hősi ellenségeként és mindig emelkedő pártként. Ez kétfajta embert vonz belé. A sikerre vágyó szélhámosokat és a hiszékeny, kevés szóból értő, mert kevés szóval beszélő, makogó baloldali vagy volt baloldali proletárokat. Akik úgy gondolják, hogy majd a másik Jobbik-proletár betöri az öklével a páncélszekrényt, amikor ők is jelen lesznek. Hogy kettejük közül melyik lesz a belügyminiszter, azt még nem tudják, valamint azt sem, hogy nem esnek-e egymásnak, meglátván, hogy üres a mackó. A kérdések önként adódnak: ki és mi vezette rá az egész médiát, hogy állandó szerepeltetéssel égbe emelje a Jobbikot, ki takarította el az útjából még az SZDSZ-t is, hogy kellő mennyiségű zsidó érezze magát jobbikosnak, mert ők már megkapták titkos csatornákon az átállási javaslatokat, hiszen ez a gettóban is így volt mindig. Az EU-választás mindjárt a Moszad-központ váratlan sikerét hozta – mármint a magyar közönség számára. A közvélemény csak egy vagy két bejutójukkal számolt, de az irányítótorony tudta, hogy hármat kell belöknie és meg is tette. Vona Gábor erre azt mondta, hogy csodálatos pártigazgatójuk van Szabó Gábor személyében és ettől kezdve a dolognak tulajdonképpen kabarévá kellett volna válnia, de a média gondoskodott róla, hogy ne váljon azzá: a politológusok elkezdték elemezni az eredményt és kiderítették, hogy zseniális volt felismerése a Jobbiknak, amikor rárajtolt a cigánybűnözésre és megszerezte a szabolcsi szegény nép támogatását. A történetnek minden eleme hazugság és félre is van magyarázva. Mert valaki irányítja. A politológusok ma már csak három pártot tartanak számon. A közvélemény-kutatók úgyszintén. Tény, hogyha a médiumok nem sugároztak volna minden nap önbeteljesítő Jobbik-híreket, emelkedő Jobbik-jövőt, ez a párt az összes bakancsverésével ott volna, ahol a többi. Ha pedig úgy elhallgatnák, mint a MIÉP-et, nem is létezne. Ha a közvéleménykutatók szívós hazudozással nem terjesztik el a Jobbik emelkedését, senki nem tudna róla semmit. Ma már persze más a helyzet. Ma már a Jobbik valóban növekszik, a mostani mérések közelítenek a valósághoz. S ugyanakkor ki állít le minden ésszerű, alapos Jobbik-elemzést? A bíróság betiltja a gárdát, de a társadalom minden érdemi védekezése lehetetlenné van téve. Mert egy párt ellen, vagy egy párt mezébe bújt nemzetellenes akció ellen csak úgy tud a nemzet védekezni, ha megismeri, ha átlátja. De az átlátást megakadályozzák. Az MSZP-t, az SZDSZ-t, a BKV-t ma már le lehet leplezni, de a Jobbikot nem. Ezzel csak mi kísérletezünk, az elhallgatottak. Kinek áll ez érdekében? Hogyan lehet, hogy maga a jelenség, a társadalom furcsa változása, a tündöklés oka nem érdekel egyetlen tudóst, szociológust sem, s a sok képzett ember csak a felszínt kapirgálja és az okokra nem kérdez rá? Már nemcsak a baloldali volt proletár és csorda szelleműek, hanem magasabban kvalifikált értelmiségiek is besorakoznak a Jobbikba és azokra neheztelnek, akik leleplezik a Jobbikot.

 Miért nem fogunk össze velük, kérdezik tőlünk. Az egész társadalom egy folyamatos és hullámzó, hol alábbhagyó, hol felgerjedő Jobbik-agymosásnak van alávetve, miközben a Fideszt és a Fidesz egész táborát elfoglalja a már leírt MSZP elleni küzdelem és a választások megnyerésének gondja és várható öröme. Csakhogy a Jobbik a választások utánra kell, a proletárpárt mindig a rombolásra szerveződik meg. Előbb nemzetellenes aknamunka, aztán hősi antifasiszta harc. Ságvári Endre és Sallai meg Fürst. Ma a Jobbik egész proletár bázisában, gondolván, hogy a MIÉP-et már megették, mély, vak, sűrű Fidesz-ellenesség és Fidesz-gyűlölet dívik. Merthogy a széf 2010-ben a Fideszhez kerül – gondolják ők. A Jobbik képlékeny és nincs értelmisége, nincs sem közigazgatásban, sem államvezetésben, sem parlamentben alkalmazható szakembergárdája, nincsenek a vezetői között olyanok, akik valahol, valamiben elértek valamit, akik valamilyen munkát végeztek, valamit megtanultak. Morvai Krisztina a legtanultabb és a legtehetségesebb köztük. Vona Gábor a történelemtanári végzettségével a Multialarm üzletkötője, s nyilván nem abból él, hogy üzleteket köt a cég számára, hanem mint fizetett forradalmárt ez a cég fizeti és teszi lehetővé számára a politikai munkát, amelyet százszázalékosan a titkosszolgálat és azon keresztül a Moszad irányít. Ezért aztán a Jobbik most gőzerővel értelmiséget verbuvál. A Jobbik médiasikerét nem az elhallgatott, sőt elfalazott és ezzel nem létezővé tett MIÉP média-sorsával kell összevetni, hanem önmagában kell nézi. Miért van egy törpepártnak, egy tulajdonképpen semmi önálló eszmét nem képviselő ifjúsági egyesületnek ekkora médiatámogatása? Ezt ő maga vívja ki? Nem, ezt adják neki, mert céljuk van vele. És ezzel elérkeztünk a korábban feltett két kérdés közül az első és a lényegesebb megválaszolásához. Mire és miért kell a Jobbik, az új proletárpárt? Talán bizony a Moszad szereti őket és jót akar nekik? Ez képtelenség. Az irányítótorony, amelynek tetején ott díszlik a hatágú csillag, benne most már nem Surányi, hanem Krisztina képével még az MSZP-t sem szereti. A proletárpárt neki arra kell, hogy megakadályozza vele a magyar kibontakozást. A kibontakozás megakadályozásához mindig valamilyen proletárpártra van szükség. Ha a baloldali proletárpárt ma lehetetlen, csinálnak jobboldalit. Ha nemzetközi proletárinternacionálé nem lehetséges, barkácsolnak nemzetit, magyart, majdnem ősmagyart. Erre kellenek a MIÉP-től átvett gondolatok. Meg minden máshonnan való szerzés. Erre kellenek az elcsábított káderek és erre kell mindenekelőtt a sikerszag. A Jobbik a média jóvoltából ma mindig sikerszagú. Úgyszólván az egész politológusegyüttes ezt a sikert zsolozsmázza, ahelyett, hogy elemezne. Nemcsak a megvett emberek, hanem a belátóbbak és a tárgyilagosságra törekvők is, mert a sikert ma már mítosszá tették. A Jobbik sikere tagadhatatlan, mint a holokausztmítoszé volt. Az sem baj, ha a Jobbik-proletár ezenközben sűrűn zsidózik. Neki szabad – a cél érdekében. Mi a terv, mit kell tenniök? Most betölteni a helyet, minél nagyobbá válni, minden mást kiirtani, ami nem proletár és nem Jobbik. Alaposan felszítani a MIÉP- és főleg Fidesz-ellenességet. Már a választások előtt megteremteni a Fidesz-gyűlöletet. Ha így elég nagyra felfúvódik a proletárpárt, akkor meg tudja akadályozni a kétharmados nemzeti többséget, illetve el tudja érni, hogy az csak vele lehessen meg. A proletárpárt igazi munkája csak a választások után kezdődik. Ha Orbán nyer, és nem veszi be őket a koalícióba, akkor feljogosítva érzik magukat, hogy minden proletár szenvedélyükkel ellene forduljanak. Ehhez az a sajtó, amely most felfuttatja őket, megadja a teljes támogatását. Ezért ez a sajtó most látszólag a Fidesz felé fordul, megszünteti a Nap-keltét, de nem leplezi le a Jobbikot és nem ad teret az igazi nemzeti gondolatnak. Most csak azt üzeni, hogy szívesen szolgálja majd a Fideszt is, ha nyer, hogy aztán teljes erkölcsi felháborodásával ellene fordulhasson, ha egy perc alatt nem teremt jobb életet és nem teljesíti a Jobbik hatalmi igényeit. A Jobbik azonnali igazságtételt fog követelni, benne Fidesz-akasztásokat is. A betiltott gárda menetelni fog, s ha a Fidesz érvényben tartja a Gyurcsány-bíróság ítéletét – ők mondják majd így –, akkor megnézheti magát. Minden kifogás tárgyává lesz téve. A Jobbik mindenbe beleköt és ez a belekötés, minél nagyobbra sikerül felfejleszteni, annál hatásosabb lesz. A társadalom rövid úton felheccelhető a választáson győztesek ellen. A kereszténydemokratákat az oroszlánok közé vetik. A proletárpárt célja hathatósan közreműködni a nemzeti kibontakozás, a magyar megmaradás megakadályozásában. Nem az a cél, hogy a Jobbikot hatalomba segítsék, különösen nem az, hogy az MSZP hatalmát meghosszabbítsák, hanem az, hogy a kibontakozást megakadályozzák. Ne legyen rend. Folytatódjék a cigánybűnözés. Az ország maradjon a szégyenpadon, a teljes kiszolgáltatottságban. Ezt a szándékot a mai Jobbik és a gárda nagyobb része nem ismeri. A történelem egyetlen proletárpártjának tagsága, tömegei sem ismerték fel, mire használják őket vezetőik. A csorda sem tudja, mért megy arra, amerre megy. A nyáj a kolomp után ballag. Ez azonban nem menti fel az egyént, ha beállt a csordába. Egyszer majd felelni kell érte, ha ugyan lesz még magyarság, amely felelősségre vonjon.

 Az irányítótoronynak vannak természetesen a Jobbiktól független, fontos, az egész országra szóló tevékenységei is. Ezek az áthúzódó ügyek, amelyre a kibontakozás megakadályozásának idején számítani lehet. A legfontosabb a nyomor és a kiszolgáltatottság. A felperzselt föld taktikája. Ha tavaszig mindent sikerül felégetni és pénz semmire nincs, az összeomlás, vagy fennmaradás ugyanúgy az IMF kezében marad, mint most. Ha esetleg az összeomlás bekövetkezik, a proletárpárt azonnal barikádokat épít. És ezek a barikádok figyelmeztetik a bűnös magyar népet és vezető pártját a zsidók és a holokauszt iránti kötelességére és a politikai korrektségre. Ha bekövetkezik az összeomlás, minden elszámolás lehetetlen. Az off-shore cégeket sem kéri számon senki. De nem hozzák vissza azonnal az MSZP-t, hanem a betelepítést fogják felgyorsítani. Csak vergődjék a magyarság a maga teremette káoszban, nyomorban és élvezze a saját hatalmát. Proletárkorszak következik, több mint 133 napos. Erre kell a proletárpárt. Akik az ügyét intézik, profik. Tudják, hogy ma csak az létezik, ami a képernyőn és a rádióban megjelenik és amit az újságok alátámasztanak. Ilyen világban élünk. A képernyőirányítású társadalom Amerikából költözött át Európába, s Magyarországon a legelöregedettebb, legmegálltabb, béna térben érte el a legnagyobb hatását. Ahol nincs munka, nincs mozgás, nincs semmi saját történés, ott a képernyő a teljes valóság, beszívódik a zsigerekbe. Valljuk be, ez mesteri. Egy kis csoport, egy titkos erőközpont úgy táncoltatja a magyar társadalmat, ahogy akarja, úgy kanyarít le egy-egy karéjt a magyar kenyérből, ahogy akarja, pontosan úgy tolja fel a választások legalább második polcára a Jobbikot, ahogy neki tetszik, mert előzetesen megbénította az egész államszervezetet, a pártokat és a sajtójukat is. A mérget nem most adták be, hanem már a rendszerváltáskor, azóta legfeljebb csak az adagokat növelik. Az állam csak olyan intézkedéseket foganatosít a Gárda és a Jobbik ellen, amely annak előnyére válik, az ellenérdekű pártok, köztük a Fidesz is a saját sajtójával, vagy a saját állítólagos sajtójával hallgat, félrenéz és csak és kizárólag az MSZP ellen küzd a választások megnyeréséért, holott már régen a Jobbik ellen kellene küzdenie, mert az jelenti ránézve a főveszélyt. Csak a MIÉP és a Magyar Fórum emeli fel a szavát, de évtizedes elhallgattatástól meggyengülve hangja nem jut el oda, ahová kellene. Mindez nem pusztán azért van így, mert a Jobbik élén egy zsidó asszony áll, Baló György hites felesége, akinek első házasságából származó gyermeke is a Lauder Javnéba jár, hanem azért, mert a betelepítést intéző Moszad-ügyintézőknek ez a kidolgozott tervük és kapnak hozzá elég magyar proletárt és elég sikerszagba szédült embert és még elég sok becsületes értelmiségit is, akik segítségükre vannak, nem hallják meg a figyelmeztetést és felhasználhatók a magyarság ellen. Balóné Morvai Krisztina pedig most került a helyére. A proletárpártok élén többször álltak ilyen furcsa asszonyok. Morvai még nem akkora név a proletártörténelemben, mint Rosa Luxemburg, de kétségtelenül szebb, mint Golda Meir.

 A Fidesz hallgatása érthetetlen. A Fidesz úgy tesz, mintha nem látná, mekkora veszély fenyegeti nemcsak a választási győzelmét, hanem a magyarságot. Hiszen mi lesz itt, ha most nem lesz kibontakozás és rendszerváltás? Magyar megszűnés. Románia felől már szaporodó román betelepülés, Szlovákia felől szlovák betelepülés és folyamatos zsidó megérkezés a magyar hatalomba. Felgyorsul a magyar élet elfoglalása. Igen, a soron lévő feladat a választások megnyerése, de az alapfeladat a magyar sors megváltoztatása, a magyar megmaradás. Egy új rend, magyar rend. A törvényes, alkotmányos, békés változáshoz kétharmados országgyűlési többség kell és akarat. Olyan többség, amely élni is akar ezzel a többséggel. A Jobbik ennek útjában áll. Ezt minden teketória nélkül tudomásul kell venni és minden cselekvést ehhez kell szabni. Ez nem olyan választás lesz, mint amilyenek az eddigiek voltak, hanem a kívülről irányítottság következében sokkal veszélyesebb és bizonytalanabb kimenetű. Már most fel kell készülni mindenre, elsősorban az ellenség terveinek leleplezésével. A háború sohasem a hadüzenettel kezdődik, hanem a fegyverkezéssel. A magyarság most nem fegyverkezik a választásokra, csak vár és nézi a szeme előtt ellene folyó műsort. A megszálló hatalom eszköztárába azonban az altatás is beletartozik, nem csupán a kényszerítés. Az MSZP szétesett, végét járja, az SZDSZ nem fog feltámadni a választásokig, utódpártocskái sem fogják az eredményt megváltoztatni, a Fidesz kellő arányú győzelmét csak a Jobbik akadályozhatja meg. A Jobbikveszély lekicsinylése: altatás. A Fidesz jelenlegi fő ellenfele a Jobbik. A csorda gyűlöli őket, a csorda gyűlöletét minden oldalról szítják és a szavazatrablás hangneme a Fidesz-ellenesség. A szegény faluvégi szavazótábor, meg a lakótelepi munkanélküli is vevő erre a „zsidesz” hangvételre. A fél-értelmiségit, sikerhajhászt pedig, aki pozícióra számít a Jobbik révén, s aki most kushad a zsidó hatalom előtt és kiszolgálja, olcsón meg lehet kapni acsarkodásra. Sok jóeszű, tehetséges MIÉP-est elcsábítottak már, de egyelőre nem lett belőlük semmi. Egyre éhesebbek tehát. A csorda minden eleme összegyűlt már, csak vonulni kell a kitaposott járásokon és ordítani. Minél nagyobb a Jobbik, annál megszállhatóbb. Jelenleg a vezetésben Balóné Morvai Krisztinát leszámítva nincs olyan ember, aki értene valamihez, aki egyszer is elolvasta volna az alkotmányt – nem beszélve az „Elveszett alkotmány”-ról, Arany János remekéről. A Jobbik veszélytelen, mert nincs benne államvezetésre alkalmas ember. Meg kell nyeretni vele a választást, aztán – vagy közben – meg kell szállni. Maga a mostani vezetőség fogja behívni a vezetőkádereket. Az összes Baló-rokon, az összes Rothschildos nő, az egész Lauder Javne készenlétben áll, csak egy szép talmudista indoklás kell és két politológus és megindulhat a zsidó káderáramlás a proletárpártba és az újra betölthető helyekre. MSZP? Ki emlékszik rá? Miért nem köt koalíciót a Fidesz a Jobbikkal, teszik majd fel a kérdést? Talán bizony antiszemita a Fidesz, sok neki a zsidó a Jobbikban? Minden lehetséges, ha átszakadt a gát. Így jutunk el a vacsoracsaták országába. Az is vacsoracsatázni fog, aki nem is ebédelt és nem is reggelizett. Semmi sem lesz a miénk, és a Fidesz még a futamideje előtt elsöprően megbukik, s a támadt zűrzavarban semmi sem állja útját a zsidó betelepedésnek, amelyet már a proletárpárt vezényel. A lakóparkok készen vannak, néhány kaszinót még fel kell építeni, a rendőrséget lerogyasztani, az Inkalt és a többit fel kell növeszteni. A honvédséget meg kell szüntetni. Magyar- Zsidó-Néger-Cigány Vacsoracsata Köztársaság, de az etnikumok sorrendje tetszés szerint változtatható. Magam vén fejjel semmit sem kívánok jobban, minthogy most ne legyen igazam.

(Megjelent a Magyar Fórum 2009. évi 41. számában.)