vissza a főoldalra

 2009.10.23. 

Hússzoros aranyérmes – és magyar

Igazi nemzeti sportágunknak tekinthető a kajak- kenu, melyben emberemlékezet óta a világ élvonalába tartozunk. Éppen ezért különösképpen igaz a tétel, hogy aki ebben a sportágban eljut a válogatottságig az rendkívüli tehetség. Paksy Tímea kilencszeres világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok kajakozó ezen rendkívüli tehetségek egyike, aki idén jubilált, hiszen megszerezte huszadik felnőtt aranyérmét a világversenyeken!

 – Hogyan került kapcsolatba a kajakozással?

 – Ó, ennek nagyon prózai oka van. Kilenc éves voltam, amikor szüleimmel Görögországban nyaraltunk. Mivel lehetőség nyílt arra, hogy kajakot béreljünk, addig agitáltam szüleimet, amíg béreltünk egyet. Apukám megengedte, hogy én is evezzek, ami nagyon megtetszett. Így amikor hazajöttünk, szerettem volna itthon is kajakozni. Így indult az egész.

 – A Csepel volt az első klubja, amelyről az a hír járja, hogy kitűnő nevelőegyesület.

 – Ezt csak megerősíteni tudom, mert valóban kiemelkedő nevelőmunka folyik Csepelen. Bár én csak egy esztendőt töltöttem el ennél a klubnál, mégis megtapasztaltam az itteni nevelés erényeit. Egy év elteltével – egy edzőváltás következtében – a KSI-be kerültem. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a sportág minden csínját-bínját itt sajátítottam el Agócs Mihály nevelőedzőm segítségével. Azt a munkát, amelyet Agócs Mihállyal végeztem, máig nagyra becsülöm, mert ennek köszönhető, hogy remek alapokkal érkeztem az ifi válogatottság kapujába és egyre komolyabb szerepet kaphatott életemben a kajakozás.

 – Az egyre komolyabb szerep egyre komolyabb eredményeket is jelentett, ha jól sejtem…

 – Igen. 1999-ben a zágrábi ifjúsági világbajnokságon két aranyérmet nyertem. Amellett, hogy ez hatalmas boldogságot jelentett, egyben az első komoly visszacsatolása volt annak, hogy érdemes nagyon komolyan foglalkoznom a kajakozással.

 – A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy kajak-kenuban szinte tetszés szerint érjük el a nagyobbnál nagyobb sikereket. Ön miben látja a sportág állandó magyar sikereinek okát?

 – Több összetevőt is meg kell említeni, ha a sikerek okát szeretnénk boncolgatni. Első és legfontosabb dolog szerintem a képzés, az edzők által végzett szakmai munka. Ez mindennek az alapja. Emellett nyilvánvalóan tehetségesek a kajak-kenusaink is, hiszen e nélkül a legjobb szakmai felkészítés is hiábavaló lenne. És igen lényeges szempont az is, hogy Magyarországon sok nagy tehetség van a sportágban. Ez állandó magas színvonalú munkát követel meg az aktuális élversenyzőktől, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy a múltból nem lehet megélni, egy gyengébb periódus, nagyobb mérvű visszaesést követően hamar kikerül az ember a válogatottból. Annyit még el szeretnék mondani, hogy amint az életben sem, úgy kajak-kenuban sem adják ingyen az eredményeket, sikereket. A könnyednek látszó győzelmeink mögött komoly munka áll.

 – Az idei év ismét kiemelkedő eredményeket hozott önnek. Hogyan értékeli az idei németországi Európa-bajnokságot és a kanadai vb-t?

 – Az idei év számomra egy kicsit a feltöltődés jegyében zajlott. Nagyon örülök azonban, hogy így is ki tudtam harcolni az Eb-n az egyes indulás jogát 200 méteren. Egy ezüstérmet hoztam haza, valamint egy aranyat a 200 m-es négyes vezérevezőseként. A vb-n sajnos lecsúsztunk a németek mögé négyesben és a váltóban – itt is és az Eb-n – is a második helyen értünk célba. Mindent összevetve így is sok értékes érmet szereztem. Ráadásul számomra kedvezően változik a sportág olimpiai programja, ugyanis a kajak egyes, 200 méteres távú futama olimpiai szám lett. Ennek nagyon örülök, hiszen ez a sprint-táv fekszik nekem, így megnőtt annak reménye, hogy egyszer végre kvalifikáljam magam a legrangosabb világversenyre, az olimpiára is.

 – Bár pályafutása vége még szerencsére messze van, adja magát a kérdés: szeretne a kajak közelében maradni a későbbiekben is?  

– Tényleg kicsit távoli még a befejezés, de persze az ember gondol a jövőjére. Igen, szeretnék a sportágon belül maradni, szívesen lennék edző is. Ám azt is hozzá kell tenni, hogy idehaza nemigen lehet ebből megélni… Nem véletlen, hogy sokan elmennek külföldre és más nemzet fiait, lányait trenírozzák.

 – Ön is dédelget ilyen álmokat?

 – Erre nagyon határozottan tudok felelni: nem! Annak ellenére, hogy a világ efelé tendál, én nem vagyok híve annak, hogy sportolókat honosítsunk, vagy edzőként más nemzet sikeréért dolgozzunk. Én magyar lány vagyok, eszembe sem jutna más ország színeiben rajthoz állni! Ugyanezt vallom arra nézve is, ha egyszer edző leszek. Azt szeretném, ha a szaktudásomból a magyar kajakosok profitálnának majd, és tanítványaim Magyarország színeiben érnének el sikereket!

Kovács Attila