vissza a főoldalra

 2009.10.30. 

Az élet minősége és a fogyasztói mentalitás

Bíró László püspök atya ez év október 1-jén kelt „Hívom a családokat” -levelében –többek közt ezt írja: „a demográfiai krízis miatt Európa elöregedik, egyre kevesebb lesz az aktív dolgozó, egyre inkább károsodik az öregekkel való szolidaritás.” Erről és az október 6-ai családpasztorációs papi találkozó témájáról Bíró László tábori püspököt, az Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspökét, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökét kérdeztem.

 -Kedves Püspök atya! Tehát demográfiai krízisben élünk, s károsodik az idősekkel való szolidaritás. Mit tud tenni ilyenkor a római katolikus egyház a maga eszközeivel?

 - Napjaink pénzügyi és gazdasági válsága mellett az egyház a demográfiai válság miatt is aggodalmát fejezi. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem a család intézménye, hanem az ember van válságban. A demográfiai krízisnek is az ember válsága az oka. Körlevelemben egyrészt arra hívom fel a figyelmet, hogy nem a teljes emberben gondolkodunk, hanem fogyasztónak tekintjük embertársainkat. Többen abban a hitben élnek: attól lesz jobb és szebb a jövőnk, ha minél többet fogyasztunk. Pedig jövő záloga az, ha egész emberben gondolkodunk. Az életminőség javulását csak a teljes embernek – test, lélek és szellem egységének – szolgálata, az emberi méltóság feltétlen tisztelete hozhatja meg. XVI. Benedek pápa mondja: aki elveszi az embertől a természetfölötti dimenziót, a szellemi és lelki irányultságot, az megalázza az embert és képtelenné teszi arra, hogy az élet civilizációját építse. A válságba jutott, a transzcendenciát, az Istent és a szentet felejtő ember tehát önmaga jövője ellen dolgozik. A Szentatya legutóbbi enciklikájában ír a reduktív emberképről is. Arról az emberről, aki már-már csak biológiai lény. Azt mondja a pápa, hogy a gazdasági válság ennek az emberképnek az eredménye. Nem csak a válsággal kapcsolatban beszél az egyház a szolidaritás hiányáról. A családon belül szeretetről, s ha a társadalomról beszélünk, akkor a szolidaritásról esik szó. Ha a szeretet és a szolidaritás lelkülete kivész az emberből, akkor nem történik meg az a kiegyenlítődés, amire szükség van ahhoz, hogy az ember élni tudjon. Magukra hagyjuk a fejletlenebb országokat, és napjainkban egyre jobban növekszik a szegények és a gazdagok közötti szakadék, a szegények sokkal nehezebben jutnak hozzá a fogytán lévő erőforrásokhoz. Ha ezeket nem orvosoljuk, akkor a jövőnk ellen dolgozunk.

 -Olvassuk a napi sajtóban, mi mindenre jut kevesebb pénz 2010-ben. Ismerek olyan embereket, akiket egy-egy magánéleti válság eltántorít az Istenbe vetett hittől. Nem félő, hogy a gazdasági válságnak is lesznek ilyen következményei?

 -Mikszáth Kálmán írja a Galamb a kalitkában c. elbeszélésében: „A siralomházban is együtt ültek. Albertus imádkozott, Orizi káromkodott.” Mindkét cselekedet egy helyről indul, de egyik üt az Istenre, míg a másik belekapaszkodik az Úrba. A nehéz helyzetben élők között többen közelebb kerülnek Istenhez, s vannak, akik eltávolodnak a Teremtőtől.

 -Sokan elégedetlenek életminőségükkel, szorgalmazzák a fejlődést, szeretnének még jobb keresethez jutni. A pénz bálványként lépett fel. Mindemellett propagálják a szingli életmódot és az élettársi kapcsolatot. Ezek bizonyára veszélyeztetik a születések számát is.

 -A szingli életmódból nem fakad élet. A teremtés elbeszélése szerint nem jó az embernek egyedül élnie. Minél jobban eltávolodunk Istentől és a Biblia tanításaitól, annál jobban hangoztatjuk: milyen jó egyedül lenni az embernek. Vannak olyan társadalmak, ahol az ifjúság jelentős része nem csak, hogy házasságra nem kíván lépni, de még az élettársi kapcsolatot is ellenzi, tehát a szingli életmódot követi. Azt is tudjuk, hogy az élettársi kapcsolatokban lényegesen kevesebb gyermek születik, mint a házasság intézményében. Jelenünkben, ahelyett, hogy a családok értékteremtő tevékenységét méltó erkölcsi és anyagi elismerésben részesítenék, szorgalmazzák a gyermekvállalás családon kívüli módjait, s erre biztatják az egyedülállókat is. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miből áll össze az életminőség. Nagy baj, hogy a társadalom érdekek mentén, és nem értékeket tekintve politizál. A pénzzel is azonosítani szoktuk az életminőséget. Pedig valójában az életminőséget a kapcsolataink minőségei határozzák meg. Az életminőség egyik fontos eleme tehát az, hogy az emberek milyen kapcsolatokban élnek. A kapcsolatok minőségét a társadalom anyagi helyzete szükségszerűen nem határozza meg. Ha valaki csak az érdekek mentén és/vagy alkalmi kapcsolatokban él, az elboldogul. Boldog csak az lehet, aki igazi értékeket épít az életében, meri elajándékozni az életét, s el meri fogadni a neki ajándékozott életet. Miért? Mert a teljes önátadásra vagyunk teremtve. Az önátadás eredményezi a boldogságot és az új élet megszületését is.

 -Mi a véleménye arról, hogy jövőre megengedik a rokonházasságot? Tehát egy nagybácsi elveheti az unokahúgát.

 -Minden olyan engedmény, amely olyan kapcsolatot legalizál, ami veszélyezteti az új élet születését, a jövőt emészti fel.

 - Püspök atya szeptemberi levelében az emberi jogokról értekezik. „A demokráciára hivatkozva a kényes kérdéseket nem is mindig illetékes testületek elé viszik, mondván: döntsön a többség. Így igazságtalan, a társadalmi fejlődést károsan befolyásoló törvények születnek. A testületek érdekek mentén, legtöbbször gazdasági szempontokat figyelembe véve döntenek, az erkölcsi értékek nem játszanak szerepet. Ezáltal olyan «emberi jogok» jelennek meg, amelyek épp a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot sértik.”

 -Az az alapvető probléma, hogy az élet kérdéseiről hozzá nem értő emberek döntenek. Az élet és a házasság Istenhez tartozik. A házasságot nem kitalálni kell –mondta egyik jeles gondolkodó – hanem visszatalálni ehhez az intézményhez. Több ország törvényhozásában arról tanakodnak, hogy mi is a házasság. Pedig a házasságot már akkor „kitalálták”, mikor az ember férfinak és nőnek teremtetett. Mi azt valljuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő olyan életre szóló szövetsége, amely nyitott új élet adására. Egyre több parlament foglalkozik az abortusz jogának kérdésével. Azért küzdenek, hogy ki kell terjeszteni a jogot az abortuszra is. Pedig itt nem jogkiterjesztésről van szó, hanem már megfogant élettől vonjuk meg a jogot. Az Alapvető emberi jogok chartája ma még azt mondja ki, hogy minden ember a fogantatás pillanatától a halálig azonos méltósággal rendelkezik. Mikor az abortuszjogot kimondjuk, akkor ez ellen cselekszünk.

 -Térjünk rá a leányfalui családpasztorációs papi találkozóra. Tudtommal a házasság méltósága is téma volt. Hogyan érvényesülhet a házasság méltósága most, mikor az ember többször teremtőként lép fel, mint az élet, s a halál ura?

 -A házasság méltósága összefügg az ember méltóságával. Ha az utóbbit tiszteljük, akkor a házasság méltósága is előtérbe kerül. Akkor viszont, mikor az embert tárgynak, vagy élvezeti cikknek tekintjük, erről szó sem lehet. Ilyenkor a társadalom jövője is válságba kerül. A társadalom pedig olyan, amilyen a családjai. A házasság hozza világra és szocializálja az életet. A gyermek pedig a családban tanulhatja meg a szolidaritást, s a gyengéhez való odafordulást. Tehát a házasság és a család felbomlása a társadalom széteséséhez vezet. Szintúgy az emberi méltóság elvesztése az egész társadalom méltóságát is veszélybe sodorja.

Medveczky Attila