vissza a főoldalra

 2009.09.04. 

Duray Miklós a Magyarok Országos Gyűléséről

Duray Miklós és Csurka István is részt vett a Magyarok Országos Gyűlésén. Nem előre egyeztetve, nem összebeszélve, de összetalálkoztak, s úgy tűnik, egyet gondoltak. Két Kárpát-medencei magyar író és politikus. Durayt most már otthonról kérdezem itthon, mert Csurka Istvánnal együtt utaztam. Milyen élményekkel jött el Bösztörpusztáról Duray Miklós?

D. M.: Nagyon érdekesnek tartom a rendezvényt, nem tudom, hogy országos gyűlés volt-e, amin én részt vettem, a bösztörpusztai nagy találkozón, ahol volt 100–120 ezer

ember. Nem vettem részt a rendezők által felkínált különböző szervezésekben, én inkább a hangulattal, az emberekkel ismerkedtem, beszélgettem és jól éreztem magam.

Gy. B.: Mit tapasztalt, mi volt ez a nagy találkozó?

D. M.: Lehet, hogy a fizikai tapasztalatomat kellene megosztanom másokkal. Az óriási tömegben olyan tisztaságot tudtak tartani, hogy egy fikarcnyi papírdarab, szemét sem volt a földön. Ez volt az első, ami feltűnt. Ebből lehet is következtetni, hogy rendkívüli öntudattal rendelkező emberek voltak jelen.

Gy. B.: Igen, az öntudat nem azonos a fegyelmezettséggel.

D. M.: Bár itt a fegyelmezettség sem hiányzott, ami szintén öntudatra utal.

Gy. B.: Mi volt ez, talán egy vásár? .

D. M.: Nem, mert nem volt vásári hangulat, még akkor sem, ha voltak is vásárosok, szép számmal. Meglepő volt viszont, hogy a hét nagy sátorba, ahol az előadások zajlottak, be sem lehetett férni, mindegyik tömve volt, szinte az egész nap folyamán. Végigjártam mind a hetet, engem elvarázsolt.

Gy. B.: Kikkel találkozott?

D. M.: Például Csurka István barátommal, de sok ismerőssel, ismeretlennel is elbeszélgettem. Találkoztam a Magyarok Szövetségének vezetőjével, Vukics Ferenccel is. Amit ő mondott nekem, és nemcsak ő, hanem az összejövetel sajtófőnöke, Varga László, azzal én egyetértek. A civil szerveződésnek olyannak kell lenni, hogy nem a pártpolitikának veti alá magát, hanem a nemzet társadalomépítésén kell fáradoznia. Én így fordítottam le magamnak az őrnagy úr szavait. Egy hiányzott csak, nem árusítottak finom parasztkenyeret.

Gy. B.: Jó lisztet árultak a székesfehérváriak, vitték is a résztvevők.

D. M.: És nem főzött senki sem pörköltet és gulyást.

Gy. B.: Hiányzott?

D. M.: Szeretem.

Gy. B.: Mit gondol, ez a százezer főt meghaladó tömeg jelent-e politikai erőt?

D. M.: Mindenképpen, egy ilyen tömeg önmagában politikai erő, ki sem kell mondani és jelen van.

Gy. B.: Jelen van és ebből következik a kérdésem, és ez az erő min munkál és milyen irányba halad?

D. M.: Ez azoktól függ, akik a szellemiségét megpróbálják meghatározni az ilyen rendezvényeknek, és azoktól is, akik részt vesznek benne, hogy milyen elszánásokkal jönnek oda. De egyet kell tudatosítani; még akkor is, ha nem tekintjük politikai tevékenységnek, akkor is van hatása a napi politikára, az a százhúszezer ember, aki ott volt, és a családjai, választópolgárok és mindenképpen az a szellemiség, ami ott kialakult, a választói magatartásukat biztos hogy befolyásolja, ilyen értelemben kivetül a pártpolitikára, illetve majd a parlament összetételére, akár a kormánypolitikára is.

Gy. B.: Ez egészen biztos, hogy így van, így lesz, bár a szocialista és liberális politikai pártok távol tartották magukat a bösztörpusztai találkozótól.

D. M.: Az nem is baj szerintem, hogy a pártpolitikai színezetek nem voltak jelen. Inkább a népi-nemzeti és kereszténység irányába elkötelezett emberek jelentek meg.

Gy. B.: Mi értelme van egy ilyen nagyszabású, fegyelmezett, rendezett, jól megszervezett találkozónak?

D. M.: Csak annak van értelme, ha valami fegyelmezett, rendezett és jól megszervezett, mert rendetlen és rosszul szervezettet már sokszor tapasztaltunk.

Gy. B.: Az őstörténettől kezdve a legújabb kori történelemig minden szóba került ezen a találkozón.

D. M.: Olvastam a programot, láttam, hogy rengeteg témával foglalkoztak az ottaniak, de én nem kapcsolódtam bele a tábor szellemi életébe, és nem azért mentem oda, hogy előadásokat hallgassak, hanem hogy a közhangulattal ismerkedjek és az számomra nagy élmény volt.

Gy. B.: Mit szól Sólyom László megakadályozott révkomáromi látogatásához.?

D. M.: Nem számoltam azzal, hogy ilyen lépésre szánja el magát a szlovák kormány és a közbiztonság. Ezzel túllépett egy határt Szlovákia, mert egyrészt visszaélt a schengeni egyezménnyel, másrészt azt meghamisítva alkalmazta. Jogtalanul cselekedett, nemcsak felháborítóan, és ennek valószínűleg több oka is van. És nem a Szent István szobor felavatásában kell keresni az elsődleges okot. Én két irányból keresném, az egyik a belpolitikai indíttatás, egyrészt az, hogy van egy kormánykoalíciós feszültség Szlovákiában és van egy politikai versengés, hogy ki a nagyobb szlovák. Ennek a legfontosabb ismertetőjegye, hogy ki tud keményebben magyarellenesnek feltűnni.

Gy. B.: Ficó és Slota pártja közötti versengésről van szó?

D. M.: Elsősorban ez, de a többi párt sem marad ki a versenyfutásból. Nem is nagyon maradhat, mert minden szlovák politikai párt úgy gondolja, hogy a magyarellenességre szüksége van a választóinak.

Gy. B.: Úgy gondolják a szlovák pártok Dzurindától Slotáig bezárólag, hogy ezzel a magyarkártya kijátszással lehet még valamit keresni a piacon?

D. M.: Úgy néz ki, hogy még mindig. És ha ezt életben tartják, a jövőben is lehet.

Gy. B:. Hajdú-Bihari módon szólva, van ebben pénz?

D. M.: Van hát, mert a szavazatok száma erősíti egy párt pozícióját, ami lehetővé teszi, hogy esetleg kormányra kerüljön, és ha odakerül, nyitva állnak bizonyos kasszák, amiből lehet keresni pénzt.

Gy. B.: A kassza körül most óriási botrány van Szlovákiában.

D. M.: Igen, ebben az esetben ez a környezetvédelmi kassza.

Gy. B.: Ez a miniszter lemondott már?

D. M.: Nem mondott le, leváltották.

Gy. B.: Akkor ennek lesz folytatása, következésképpen a magyarellenességnek is.

D. M.: Jobb lenne diplomáciai úton rendezni ezt az ügyet. Nem biztos, hogy erre a fajta provokációra, mert annak is tekinthető, hasonló eszközökkel kell ugrani, mint amilyeneket ők használtak, mert abból politikai pankráció következhet be, mintsem az ügy rendezése. De nem foglalkoztunk még az esetleges második okkal. Ez a térségen kívüli hatalmak, hatalom érdekében állhat, hogy a Kárpát-medencében, a szűkebben vett Európában ellentétek legyenek.

Gy. B.: Az oroszokra gondol?

D. M.: Igen.

Gy. B.: Az érdekes, hogy Ficó és Bajnai Gordon…

D. M.: Ezt jelen esetben nem tartom annyira meghatározónak, inkább csak ráépül a lehetőségekre, mint a belpolitikai okok.

Gy. B.: Szóval Bajnai és Ficó többször beszélt az elmúlt időszakban, nem érhette egyikőjüket sem váratlanul ez a fordulat.

D. M.: Ficót nem érhette, mert ő csinálta, de én nem számítottam rá.

Gy. B.: Mindenesetre az EU-nak is reagálnia kellene erre a lehetetlen történetre.

D. M.: Arról tudomásunk van, hogy sehol sem aratott sikert ezzel Szlovákia. A különböző országok vezető politikai körei nem igazán fogadják el ezt, és ezért nem fog Szlovákia dicséretet kapni senkitől.

Győri Béla