|
 2009.09.04.
Felhívás közös cselekvésre az erdélyi magyarság autonómiájáért
Az
elmúlt évtized politikai történései a közösségi dolgaink
iránt kicsit is érdeklődő ember számára világossá tették:
az egypártrendszer ideje az erdélyi magyar közéletben is
visszafordíthatatlanul lejárt. A parlamenti képviselet monopóliumát
még őrző Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) az
önkormányzati munka felelősségén meg kell osztoznia a Magyar
Polgári Párt (MPP) képviselőivel. Nemzetpolitikai kérdésekben
pedig egyre több szerep jut a civil-politikai szerveződéseknek,
kiemelten a különböző közösségi autonómiaformák integrált
képviseletére alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT)
és a Székelyföld területi autonómiájának közképviseletét
létezése alapcéljaként tételező Székely Nemzeti Tanácsnak
(SZNT).
Ebben a politikai sokszínűséget intézményesen is
megjelenítő kisebbségpolitikai környezetben nem könnyű
megtalálni az egyensúlyt a pártpolitikai érdek és a
nemzetpolitikai megfontolások között. Alapvetően két közelítés
ütközik az erdélyi magyar politikában:
● Az egyik a folyamatos ütközést kereső
(konfrontatív) szemléletmód, amelyben a különböző magyar közéleti
szereplők egymás ellehetetlenítésére, netalán politikai
megsemmisítésére törekszenek, s így elképzelhetetlen, vagy
ha mégis, akkor az árulás terhe alatt tilos bármilyen együttműködés
a másikkal.
● A másik az együttműködést kereső (konszociatív)
szemléletmód, amelynek keretében a politikai szereplők
elismerik egymás létét, legitimitását, és megtartva saját
arcukat, értékeiket, valamint eszközeiket, a munkamegosztáson
alapuló együttműködést keresik legalább azokban a kérdésekben,
amelyekben az együttes fellépés imperatívusznak számít, és
összezárnak, ha a többségi politikum részéről agresszió éri
a közösséget.
Míg a két pártpolitikai szerveződés (RMDSZ, MPP) egymással
szemben főleg konfrontatív stratégiákat alkalmaz, addig az
EMNT megalakulása – de főleg 2006 novembere – óta egyre határozottabban
próbál elmozdulni a konszociatív stratégia felé, három
sikertelen kísérlet (2007 – EP-választás, 2008 tavasza –
önkormányzati választás, 2008 ősze – parlamenti választás)
után 2009 tavaszán – végre sikerrel. A Magyar Összefogásnak
viszont nem szabad kimerülnie a választási együttműködésekben,
hanem a választások közötti – közösségünk életének
mindennapjait meghatározó – „békeidőben” is működnie
kell, legalábbis a nemzetpolitikai kérdésekben, amelyeknél a közösségi
érdekeknek felül kell írnia a vélt vagy valós pártérdeket.
Ezen „nemzeti minimum” kimunkálására és a közös céljaink
– az erdélyi magyar autonómiák – érdekében történő
cselekvés megtervezésére alakítottuk meg az Erdélyi Magyar
Egyeztető Fórumot, amelynek kerekasztalánál minden felelős
– az összefogás és együttműködés erejében hinni tudó
– közéleti szereplőnek ott a helye. Különösen fontos volna
ebben a testületben a Székelyföld területi autonómiájának közképviseletét
felvállaló SZNT aktív és alkotó jelenléte. Sajnálatos
azonban, hogy vannak olyan közszereplők, akik ezt nem tartják
magától értendőnek.
A Magyar Összefogás kiszélesítésének és elmélyítésének
újabb próbája a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés. Az
EMNT erőfeszítéseinek köszönhetően, az EMEF legutóbbi tanácskozásán
sikerült egyetértésre jutni az RMDSZ képviselőivel abban,
hogy – pártállásuktól függetlenül – az összes székelyföldi
választott önkormányzati tisztségviselő összefogása és határozott
kiállása kimozdíthatja a holtpontról Székelyföld területi
autonómiájának ügyét. Aggodalommal tapasztaljuk viszont, hogy
vannak olyan, magukat felelősnek tartó közéleti emberek, akik
nem értik a közös fellépés nemzetpolitikai imperatívuszát,
és politikai erőfitogtatásból, pártpolitikai megfontolásból
vagy az autonómia ügye iránti elkötelezettség tévesen értelmezett
elvi radikalizmusa miatt nem érzik az „egy több, mint kettő”
evidenciáját.
Tisztelt elvbarátaim, a nemzetpolitika és az erdélyi
autonómiák ügye iránt elkötelezett harcostársak!
Van, amikor a verseny és a megméretkezés ideje jön el,
és van, amikor az összefogásé és az együttműködésé a főszerep.
A Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megteremtését,
pártállástól függetlenül, csak együtt tudjuk eredményesen
képviselni – itthon, Erdélyben, a Kárpátokon túli főváros
hivatalaiban és az Európai Unió szerteágazó intézményei előtt
egyaránt. Ha valamiért, akkor most éppen ezért érdemes félretenni
sérelmeinket, vélt vagy valós szembenállásainkat és
meghaladni a konkurens politikai szekértábor álláspontját
zsigerből elutasító logikáját. Az EMEF által kialakított álláspont
jó alapot nyújt a Magyar Összefogás kiszélesítéséhez. Az
SZNT által kidolgozott tervezetek lényege is ebbe szervesen
beilleszkedik. Még nem késő. Még most sem késő. Mert ebben
az esetben „egy több, mint kettő”.
Miközben az EMNT elnökeként munkatársaimmal együtt
szervezetünk átfogó megújításán munkálkodunk, háromszorosan
is az együttműködés és az integráció mellett teszem le
voksomat:
● Egyrészt a polgári-nemzeti erőket kell ismét összefogni,
még akkor is, ha az MPP vagy SZNT egyes vezetői inkább a külön
úton járnának.
● Másrészt, a konszociatív stratégiát követve,
az erdélyi politikai élet két nagy szárnya – RMDSZ és az
azon kívüli erők – közötti együttműködést kell előmozdítanunk
a „nemzeti minimum” kérdéseiben.
● Harmadsorban a KMAT és ezáltal a Kárpát-medencei
összmagyar nemzetstratégia motorjának szerepét is el kell játszanunk,
mindaddig, amíg az ebből következő felelősségek nagy részét
át nem adhatjuk annak természetes hordozójának, a – jövendőbeli
– magyar nemzeti kormánynak.
Az nem lehet, hogy miközben nemzetpolitikai dolgaink pozitív
fordulat előtt állnak, addig mi itthon, Erdélyben, akárcsak
magyar sorstársaink a Felvidéken, áldatlan testvérharcot vívunk,
megkönnyítve a többségi politikumnak az „oszd meg és
uralkodj” ősi gyakorlatának alkalmazását. Fel kell nőnünk
tehát a feladathoz, hogy az EMNT által összefogott nemzeti erők
valóban stratégiai partnereivé válhassanak a minden bizonnyal
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke által vezetett új magyar kormánynak.
Ebben számítok minden, a nemzet ügye, a határok feletti
nemzetpolitika, egész Erdély és „belső anyaországunk”
magyar jövője iránt elkötelezett személyiség és szerveződés
cselekvő együttműködésére.
Brüsszel, 2009. szeptember 1.
Tőkés László
EP-képviselő
az
EMNT elnöke
(Forrás:
erdely.ma)
|
