|
 2009.09.11.
Pünkösdváró
Európa
Kárpát-Medencei Ökumenikus
Nagytalálkozó, Szeged
Augusztus
30-án Szegeden a Dómban Tőkés László európai parlamenti képviselő
kezdeményezésére rendezték meg a Kárpát-Medencei Ökumenikus
Nagytalálkozót. Az esemény békés, imádságos légkörű találkozó,
egyben határozott kiállás volt a szlovákiai nyelvtörvénnyel
szemben. A találkozó házigazdája Kiss-Rigó László
Szeged-Csanád megyei megyés püspök volt. Az egyházi méltóságok
között – a házigazda mellett – megjelent Bábel Balázs, a
Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye érseke, Szabó István, a
Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Fazekas László,
a Szlovákiai Református Egyház püspöke, Gáncs Péter, a Déli
Evangélikus Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc,
az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Mészáros Kálmán, a
Magyarországi Baptista Egyház elnöke, és számos más egyházi
vezető pap, lelkész és tisztségviselő.
Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek előadása
„Menjetek, tegyétek tanítványommá
mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és
a Szentlélek nevére és tanítsátok meg őket mindannak a
megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok
mindennap a világ végéig.”
(Mt.
28, 19-20.)
„A beszéd csodálatos, mondhatni legcsodálatosabb képessége
az embernek. Gondolatai testesülnek meg benne. Az Isten Igéje ünneppé
teszi a szót. A szó érintkezik Isten világával, mert Isten
szava által teremtett. Jézus azt tanította: Ég és Föld elmúlnak,
de az ő igéi el nem múlnak. Az egyszerre titok és teológiai mélység,
hogy az isteni szó testesült meg időszámításunk kezdetén
emberré. Emberré, aki vállalta egy helyhez, időhöz, kultúrához,
nemzethez való kötöttségét. Ezért magától értetődő,
hogy Jézus Krisztus utolsó parancsa, amely minden nemzethez küldi
az apostolait, ami minden nemzet saját nyelvén való igehirdetést
is jelentett. Föl kell figyelnünk arra a jézusi szóra, hogy
tanítvánnyá tegyük a népeket. A tanítványság régi értelmében,
amikor a mester és a növendék együtt élt hosszú időn
keresztül jóban- rosszban. S ebbe már beleszövődtek a barátság
szálai, egymás múltjának a megismerése, a közös élmények
átélése. Oktatni lehet idegen nyelven is, az jobbára csak értelmi
feladatot jelent, nevelni, tanítvánnyá tenni valójában csak
anyanyelven történhet, mert az érzelmek árnyaltságát, a
fogalmak teljes tisztaságát fejtörés nélkül bármikor csak
anyanyelven fejezhetjük ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az Evangélium
hirdetése mindig anyanyelven történt a katolikus egyházban is,
ahol pedig a liturgia nyelve a katolicitás miatt sokáig latin
volt.
Elgondolkodtató
az is, hogy a görög nyelvre fordított Evangéliumok megőrizték
Jézus arám anyanyelvén mondott szavát, pontosan akkor, amikor
életének határhelyzetébe került. A kereszten a zsoltárból
való imáját így őrizték meg: „Éli, éli lamma szabaktani”.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem. Az imádság a
lélek lélegzetvétele legbensőségesebben mindig anyanyelven szól.
II. János Pál pápa nagyon sok nyelven beszélt, a halálos merénylet
alkalmával lengyelül imádkozott. Akitől megtagadják anyanyelvének
használatát, legalapvetőbb emberi jogát vonják meg, nélküle
elveszítjük önazonosságunkat, családi és nemzeti múltunkkal
való kapcsolatunkat. Már az 1600-as évek elején Pázmány Péter
esztergomi érsek, akinek egyházmegyéje éppen a mai Szlovákia
területe volt, elrendelte a papoknak, hogy ahol szlovákok élnek,
ott mindig anyanyelvükön tanítsanak. Könyvtárunkban őrizzük
Patachich Gábor kalocsai érsek 1738-ból való háromnyelvű
magyar– horvát–német szertartáskönyvét, ami szintén
ennek a nyelvi nagyvonalúságnak a bizonyítéka. Szabad legyen
egy mai személyes példával élnem, amikor ennek folytatását a
mi egyházmegyénkben megvalósítom. Bár elenyésző számban élnek
dunamenti svábok és bunyevácok a magyar hívekhez képest, de
minden évben még a székesegyházban is ünnepi liturgiában
megtartjuk az anyanyelvi szentmisét, amelyen résztveszek. A saját
templomukban pedig, amikor igény van rá, tehetik ugyanezt a hívek.
Van olyan nemzetiségi falu, ahol először mindig saját nyelvükön
köszöntenek a hívek. Ha egy állampolgár őrzi és
gyakorolhatja hivatalosan anyanyelvét, és mellette beszéli az
állam hivatalos nyelvét, az minden országnak csak gazdagságot
jelent. Azért imádkozom, hogy az államok vezetőinek a Pünkösdváró
Európa Ökumenikus Találkozó alkalmából a Szentlélek nyissa
meg szívét és elméjét, ennek az igazságnak a felismerésére.”
(Megjelent
a Magyar Fórum 35. számában.)
|
