vissza a főoldalra

 2009.09.11. 

Csurka István: Pofátlanság a köbön

Régebben csontvázak dőltek ki a liberális vagy bolsevik szekrényekből, ma őssejtek. A végvonagló, de végvonaglásában is mérgező liberál-bolsi rendszer a bűnözésnek, a szipolyozásnak, a népirtásnak és a népirtás megindoklásának megszámolhatatlanul sok formáját dolgozta ki. Az egész emberiségnek századokra elegendő az a tanulmánytömeg, amely a suskusokat, a trükköket, a pályáztatási módszereket, a tendereket, a super-mega és megaszuper tendereket elővezette. Egy nép, egy állam kiuzsorázásának technikáját Magyarországon fejlesztették tökélyre. Ebben világelsők vagyunk. A főváros pedig, amelyet 19 éve Demszky Gábor Adriai szigettulajdonos vezet, még a kormányok szipolytechnikáját is messze felülmúlta.

Most azonban a fájront szele fú. Milliókért blikkfangosan teleírt lapokat hord a szemükbe. Tanulmány készült arról, hogyan csináljanak a Kisföldalattiból látványmetrót és ki is fizették. Feltételezzük, hogy ez a mű azért neveztet látványtervnek, mert az állomásokon a melegfelvonulásokból visszamaradt önmutogatókat foglalkoztattak volna, zenére. Nem tud az ember olyan képtelenséget kitalálni, amelyre ezek, ha kebelbeli követte el, ne fizettek volna ki milliókat és összesítve milliárdokat. De mint minden bűnbandát, őket is elérte a végzet. Humánpolitikai Eleonóra végkielégítése, önvégkielégítése valahogy kibukott. Hiába volt készen a tanulmány, s hiába volt kifizetve a csúcs felé görgő lavináról, a lavina a nehézkedés törvényei szerint görgött. Ezen a ponton már állami beavatkozásra volt szükség. Bajnai Gordon kijelentette: nem tűri tovább a BKV pofátlanságát. Nekimegy a korrupciónak és felszámolja. Mind. Azonnal. Keményen. Nem törődik azzal sem, hogy netán olyat is felszámol, amiben maga is benne volt, avagy benne van. Igaz, ezt így nem jelentette ki és cingár szóvivőjével sem üzente meg senkinek, de felháborodásból, amit a „pofátlanság” fémjelez, ez tetszik ki. A több libatenyésztő korai végéért, öngyilkosságáért felelős, no és persze gazdasági miniszterként és miniszterelnökként ezer más hasonló esetért, rablásért, valutaárfolyam-ingadozásért, bennfentes kereskedésért, devizahitelezésért, a szőrén-szálán eltűnt száz és ezermilliárdokért felelős ember kijelenti egyetlenegy bűnesetről, amelyben véletlenül nincs benne – ámbár ki tudja..? – hogy az, pofátlanság. Nesze neked magyarság, ki vagy fizetve.

Bajnai Gordon valami nagyon erőset akart mondani. Amire mindenki felfigyel. Volt azonban egy feltétel, amit a nagyotmondás kiagyalóinak, Bajnai beszédíróinak, beszéd és értelemtanítóinak, tánctanárainak, partnereinek és partnernőinek figyelembe kellett venniük. A szó nem lehet büntetőjogi kategória. Nem mondhatott közpénz-eltulajdonítást, korrupciót, bűntényt és semmi olyat, ami libatollal kapcsolatos. Így esett a választás a „pofátlanság”ra. Pofátlanságért még felfüggesztettet sem lehet kapni, sőt a pofátlanságban még az is benne van, hogy sem ős-bolsi személyzetisnek, sem a személyzetis tanácsadójának, sem pedig a személyzetis tanácsadója tanácsadójának nem kell visszaadni egyetlen árva fityinget sem, csak Bajnai haragját kell elviselni. A pofátlanságért senki nem felelős. A pofátlanság egy „attól függ, honnan nézzük”-tulajdonság. Rossz? Attól függ, honnan nézzük. Bajnai Gordon a miniszterelnöki székből nézi. Nézi el. Elnézi. Nézi, de nem látja. Ami viszont abból adódik, hogy a magyar nyelv csalafinta. A pofátlanság fosztóképzős szerkezet, ennél fogva nem mindenkinek mutatkozik meg teljes pompájában. Aki maga is pofátlan, annak különösen nehéz felismernie. Ha pedig a tárgy, aminek eltulajdonításával kapcsolatban használják pofás kis összeg, márpedig Végkielégítős Személyzetisünk százmilliócskája testvérek közt is pofás kis összeg, akkor a pofátlanság kikiáltója nem veszi észre a humánpolitikai elvtársnőn a pofátlanságot, sőt az egész BKV sűrű, de pofás ködbe burkolózik előtte. Azt se tudja milyen rendszerben van. Ezt ő hozta volna össze? Ebben a Wallis Rt. is benne van? Az ő saját milliárdjai? A „pofátlanság” azt jelenti, hogy a bandaenervált lett. Már nem hisz magában. Már a Jobbikban sem hisz. Bajnai Gordon ugyan még beszél, kampányol, avat és felavat, találkozni óhajt Ficóval, de már benne sem bízik és már a cigány-válság kirobbanthatóságában sem hisz. Egy nagy megrettenés van kormány-és sajtókörökben. Tetoválhat a karjára akármit a sorozatgyilkosságok alapembere, ha kiszivárgott, hogy másfél évig egy izraeli kibucban dolgozott. Szabó Albertről, a szépemlékű első főnyilasról, akivel egyedül a MIÉP szállt szembe, amikor a MIÉP lejáratására ráépítették, csak az derült ki, hogy Ausztráliából jövet betért Izraelbe egy kis eligazításra és mégis le kellett építeni. Bácsfi Dianáról meg csak az, hogy apukája a nemzetbiztonság kötelékében dolgozott és az ELTE éltanulója. Most meg másfél év kibuc. Ki hiszi el ezután a rasszista indítékot, amikor kilóg a másik, a gázai vérengző rasszista indítékának a puskacsöve. Most már hiába provokálnak ki cigány önbíráskodásokat, hiába tör ki cigány zendülés, ölnek meg további fehérautó tulajdonosokat vagy másokat az utakon, a felfordulás nem segít rajtuk. Most már minden kiszámíthatatlan. Milyen szép volt pedig a terv! Beöltöztetni néhány jószándékú fiatalembert és feltölteni őket általunk tartott megbízhatókkal, Gárdát varázsolni a semmiből, masírozatni őket a fővárosban és Tatárszentgyörgyön és könnyezni azon, hogy állampárti főhazudozó alapzsidó Baló György házassága is megromlik a cigányok által üldözött szegény magyarság védelmére kivonuló Gárda miatt. Óriási találmánynak látszott a menetelő szélsőjobb gárdást Krisztina „mi fajtánk”-ozásával a szeretet és a hála virágcsokraival felékesíteni és választásilag rárobbantani a magyar oldalra és most minden összeomlik: a kibucban nem tudták kinevelni a rasszizmust az elkövetőből.

Most már még ez a lassú felfogású nép is átlát a szitán. Ami most kétségbeesetten és erőtlenül elkezdődött, az a választási kampány. Bajnai Gordon felszámolja azt a korrupciót, amelyet maga teremtett. A felszámolás egy projekt, neve POFÁTLANSÁG. Most az egész MSZP rendőrért kiált és egymást taposva veti magát a korrupcióellenes kampányba. Ők fogják kinyomozni minden, már a zsebükben tömörülő százmillió gyanú eredetét. Üvegzsebük eddig is volt, de pókhálós. Most még egy tanulmányt íratnak, hogyan kell az üvegzsebről leszedni a pókhálót. Lehetőleg úgy, hogy a pók ne sérüljön. S a pénz is a zsebben maradjon. A magyarságnak soha nem látott tisztogatásra kell felkészülnie. A kommunisták rávetik magukat önmagukra. A verbálisok megírják a tisztogatási eljárás tanulmánytervét. Ószövetségi szigor következik. „Ez a harc lesz a végső!” Csak egy kis bibi van a dologban: az a nép, amelytől a pénzt ellopták, a földet elvették, nem vesz részt a műveletben. Közönyösen nézi, nem hisz benne. És az ellenzék is hallgat, ódzkodik. Csak választást akar, és azt mondja, majd ő, a választás után. De hát ez is pofátlanság. Ezt meg kell büntetni. Amikor mi önfeláldozóan tisztogatunk és még édes gyermekünkről, a Jobbikról is lemondunk, akkor az ellenzék ne álljon félre, hanem segítsen tisztogatni. Ha mi tisztogatunk, mindenki tisztogasson. Ha pedig az ellenzék még ebben sem fog össze velünk, akkor az ellenzék az örök gyűlölködés híve és végeredményben holokauszttagadó. És mi jár a holokauszttagadónak? A holokauszttagadónak pedig egyszerűen nem lehet átengedni a hatalmat. Történt, ami történt, nekünk hatalmon kell maradnunk. Azt hiszem ez a terv, amelyhez már nincs elég erő. Bajnai Gordon arcán az látszik, hogy órákat ül magába roskadva és azt motyogja: csak az a kibuc, csak azt tudnám feledni. Az erőteljesebb választási kampányhoz azonban kellene még néhány szóalkotás. Kellene mindenekelőtt a cigánybűnözésre egy olyan új szó, mint amilyen a Kuncze-féle megélhetési bűnözés volt. Van, aki a „megölhetési bűnözés”-t javasolja, de ez sajnos túlságosan általános, így akár egy holokauszt-nem tagadót leszúrhatnak. Sok új szó kellene a választási kampányhoz, de nincs elég szó a magyar nyelvben. Pénz még volna, de szó nincs. A magyar nyelv bosszút állt rajtuk. Addig gyötörték, belezték, fordították ki természetes, tömör alakjaiból, addig nyújtották, énekelték, raccsolták széjjel, addig hazudtak pontos szavaival és igéivel, hogy most, miután Bajnai Gordon a minden elhazudás és kifordítás szándékával bedobta ezt a pofátlanságot, a magyar nyelv összehúzta magát, mint a sündisznó. Nincs több szó. Nekem persze még akad: kibuciszti konyec.

(Megjelent a Magyar Fórum 35. számában.)