vissza a főoldalra

 2009.09.18. 

A barantázó magyarul él, gondolkodik

A japán, koreai és egyéb távol-keleti harcművészetek után végre hazánkban újra lehet művelni a magyart is, a barantát. Egyre több településen jönnek létre a különböző magyar vezérek nevét viselő baranta egyesületek, közösségek. Erről Szabó Zsoltot, a MIÉP elnökségének tagját, önkormányzati képviselőt, a tokodaltárói Tokod Vitéz Baranta Csapat alapítóját és edzőjét kérdezem.

 – Engedd meg, hogy az ördög ügyvédje legyek. Honnan lehet tudni, hogy a honfoglalás korában milyen harcművészetet űztek ősapáink?

 – Azt a korabeli forrásokból tudjuk, hogy a kalandozások és a honfoglalás korában milyen fegyverekkel és harcmodorban vívták a csatákat. Jelenleg ugyanennek a harcmodornak a fennmaradt és a továbbfejlesztett változatát – hiszen az idők folyamán újabb és újabb fegyvereket használtak őseink – űzzük. Azt tudjuk, hogy a honfoglalás kori katonáknak volt egy olyan speciális kiképzési módszere, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit mi megpróbálunk újra feleleveníteni. A forrásoknál pedig szkítákról szóló görög, perzsa és egyiptomi írások, a hunokról szóló kínai, latin és görög feljegyzések ugyanúgy feldolgozás alá kerültek, mint az avarokról szóló elbeszélések és régészeti leletek.

 – Van egy olyan elképzelés, ami szerint a hunoktól vették át a kínaiak mai harcművészetük alapjait.

 – Hallottam erről, s valóban vannak átfedések a magyar és a kínai harcművészet eszközhasználata között. A botos, kardos és íjász küzdelmet a magyarok nagyon magas szinten űzték, s természetesnek tartom, hogy az akkori szomszéd népek átvették ennek mesterfogásait. A hajdani két hun birodalom gyökeresen formálta át Kína és Európa harcászati elképzeléseit. A pásztorkodó népek rituális és harci alkalmazásra törekvő birkózó és pusztakezes kultúrája beépült a koreai, a japán, az indiai és a kínai harci struktúrába.

 – Igaz, hogy a végvári harcok idején is voltak barantázók?

 – A barantában három kiemelkedő időszakot különböztetünk meg. Az egyik a vándorló állam időszaka, a második az Árpádok időszaka, a harmadik pedig a végváriak időszaka. Nem bizonyított, de arra következtethetünk, hogy akkoriban a baranta egy általánosan oktatott harcmodor volt. Egykor a banderiális hadseregek magvát a parasztság adta. Ők saját kereteiken belül tanulták a harcászatot.

 – A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól beszélhetünk népi és nemesi kultúráról. A baranta az előzőben élt tovább?

 – Így van, s erre jó példa a Dózsa György-féle parasztháború. Tanultuk történelemből, hogy a nép fiai kiegyenesített kaszával harcoltak. Ez a kiegyenesített kasza egy olyan harci eszköz, amit a barantában ma is használunk.

 – Tudtommal a két világháború közt megpróbálták feltámasztani a magyar harcművészetet. Sikerült?

 – Sajnos nem. Az tény, hogy a Horthy-éra idején visszanyúltak a népi hagyományokhoz, kultúrához, de nem volt rá kellő idő, hogy az újraélesztés sikeres legyen. Előtte a Habsburgok megtiltották az ősi harcművészet oktatását. Féltek attól, hogy jól kiképzett parasztok nagy számban megindulnak elnyomóik és azok helytartóik ellen.  

– Gondolom, esetünkben nem csak az ellenfél testi legyőzéséről van szó, hanem életvitelről és filozófiáról is.

 – Régi forrásokból tudjuk, hogy a harci műhelyekben az emberi szellem fejlesztésével is foglalkoztak. Jelenleg a pusztakezes és fegyveres kiképzés mellett a magyar kultúra ápolása is napirenden van. Történelmünkről beszélgetünk a gyerekekkel, s rovásírást oktatunk a téli időszakban, mikor a szabadtéri edzéseket nem tudjuk megtartatni. Népdalokat és néptáncokat tanítunk, s az utóbbi a barantának hivatalos része.

 – Te mikor kezdtél el barantázni?

 – Régebben több küzdősportot űztem. Egyszer felkeresett Sárosi Attila barátom, aki már régóta a Gerecse Íjászati Hagyományőrző Egyesületének vezetőségi tagja volt. Az ő ajánlására kezdtem el barantázni. Egy éve már csak ezzel foglalkozom, s a többi sportot abbahagytam. Túlzás azt mondani, hogy egy év alatt eljutottam az edzői szintre, de mivel a környéken Attila barátommal és a fiával mi tudjuk a legtöbbet a barantáról, így ránk hárult a továbbadás feladata. A hivatalos vizsgákat jövőre szeretnénk letenni. Egy évvel ezelőtt jött létre a Tokod vitéz nevét viselő csapat, s jelenleg tíz állandó tagunk van. Több más sportszakosztályból igazoltak át hozzánk, így van dzsúdósunk és aikidósunk is.

 – Júniusban volt egy baranta bemutató Tokodaltárón. Ti szerveztétek?

 – Igen, ez a falunapon történt. A bemutató megtartásában segítségünkre volt a budapesti Zrínyi Baranta Egyesület. Támogatásukat nagyon köszönjük. A bemutató sikerét jelzi, hogy utána több fiatal jelezte: szeretné megismerni a baranta életfilozófiát.

 – A barantacsapat edzője vagy. Mire készítetted fel a jelentkezőket? Mert itt aztán van íjászat, késjáték, fokosvívás, botbírkózás, s még sorolhatnánk.

 – A baranta gyalogos és lovas szakágak képességeiből áll. Mi jelenleg csak a gyalogos szakággal foglalkozunk. Terveink között szerepel a lovas szakág is, de ehhez szükséges, hogy a gyerekek biztonsággal megtanuljanak lovagolni. Jelenleg az erőnléti edzéseket én tartom, míg Sárosi Attila az íjászati részt. A botos és kardos edzéseket pedig közösen oktatjuk.

 – Ti miért nem a Baranta Szövetség keretén belül működtök?

 – Ennek egyik oka, hogy fiatal még a csapatunk, s jövőre szeretnénk a gyerekeket elvinni első vizsgájukra. Egy-két nagyon tehetséges fiatal edz nálunk, s szeretném, ha ők országos szinten tanulnának majd tovább. Az országos egyesületben azért nem vállaltam tisztséget, mert elhangzott egy mondat: „a barantázók nem vehetnek részt politikai gyűléseken”. Mi pedig évek óta megemlékezünk Tokodaltárón Trianonra, és nemzeti ünnepeinkre is. Ezeken az eseményeken a hagyományőrzők rendszeresen képviseltették magukat. Idén ki akartam vinni a barantás fiatalokat a trianoni megemlékezésre, hogy díszőrséget álljanak, s erre kaptam a fenti választ. Nekem ezzel az az egyik problémám, hogy itt a magyar múlt ápolásáról, a nemzettudat fejlesztéséről van szó, ami célja a barantának is. A másik: a Magyarok Szövetségének rendezvényein rendszeresen részt vesznek a barantások ruhában és csapatként. Azt mondják, hogy a Magyarok Szövetsége nem politikai szervezet. Az tény, hogy nem párt, de ott, ahol alkotmányt akarnak módosítani, bizony politikáról van szó. Remélem, hogy ez az ellentmondás hamarosan feloldódik.

Medveczky Attila