vissza a főoldalra

 2009.09.25. 

Hitvallók és ügynökök

(Kabay Barna és Petényi Katalin dokumentumfilmje)

A szerzők – saját bevallásuk szerint – azért készítették el ezt filmet, hogy elősegítsék a katolikus egyház megújulását, mert az 1950-es évek óta az egyház „bizalmi indexe” fokozatosan csökken. Úgy gondolják, a 40 év alatt megkopott bizalmat vissza kell szerezni, s ezt a külső-belső megtisztulási folyamatot csak szívós munkával lehet elérni, amiben a Hitvallók és ügynökök-re főszerep hárul, ugyanis katalizátorként fog működni. Több, mint 200 perces anyagot rögzítettek, ami a vágás után 93 percre szűkült. A Duna Televízió már az idén tavasszal – úgy a nagyhét táján – sugározta, az Uránia Nemzeti Filmszínházban – és kizárólag csak itt – szeptember 17-étől vetítik, a „királyi televízió” pedig 25 perces részletekben fogja majd műsorára tűzni valamikor az ősszel. A film narrátora Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, akit fenemód kedvel a liberálisnak kikiáltott média, ugyanis nekik ő a politikailag korrekt vallásos ember prototípusa, a „jó” pap. Inkább színészre vagy előadóművészre kellett volna a narrátor feladatát bízni, mert a főapát úr kisiskolásan, leckefelmondásosan darálja el a szöveget. Várszegi Asztrik többször találkozott és vitatta meg a világ kis és nagy dolgait Lengyel László szélsőbalos közgazdásszal. Ezeknek az eszmecseréknek szerkesztett változatát az 1999-ben megjelent Beszélgetőkönyvecskében tette közzé. Ez az opusz egyházi berkekben megütközést keltett, marxista körökben viszont megelégedést váltott ki.

Kabay Barna és Petényi Katalin munkájának címe, a Hitvallók és ügynökök, pontosan kifejezi a dokumentumfilm tartalmát. Olyan papokat, szerzeteseket szólaltat meg, akik semmiféle testi fenyítés, lelki megdolgozás után sem álltak szóba a kommunista hatalom képviselőivel, és olyanokat is bemutat, vagy utal rájuk, akik a fizikai fájdalmak, lelki terror hatására megtörtek, és hajlandóak voltak együttműködni a hatóságokkal. A film azt sugallja, hogy a jelenlegi egyházi vezetés, de még az alsó papság minden 40. életév fölötti tagja, valamilyen formában érintett az ügynökösdiben. A filmben közreműködő szakértők egyike szerint, amit személyes beszámolókból, besúgói jelentésekből állapított meg, ez a beszervezett réteg a papok és szerzetesek úgy 7-10 %-át tette ki. A szerzőpárosnak fennen hangoztatott célja, hogy egyszer neki kell kezdeni a homály szétoszlatásának, elejét kell venni a félig kimondott, részigazságokat tartalmazó szóbeszédeknek, közszájon forgó pletykáknak, és az ilyen-olyan sanda, lejárató szándékú ügynöklista-kiszivárogtatásoknak, mert ez utóbbi csak annak a bizonyos, valamikori tartótiszteknek vagy ávósoknak a csemetéikből álló szűk gazdasági-politikai elit tagjainak hasznos, akik ma is vezető pozícióban ülnek és irányítják az országot. Ennek a cseppet sem hálás és igen kényes feladat megoldásának legegyszerűbb módja a gondos, mindre kiterjedő tényfeltárás, az okos és bátor szembenézés, az igazság félelmek és rosszízű kommentárok nélküli kijelentése. Az ügynökök közül, akiket a filmben megemlítenek, sokan még ma is élnek, igencsak hajlott korúak, néhányuk még hivatalában van, sőt magas pozíciót tölt be. Ők azonban konokul hallgatnak, nem voltak hajlandók interjút adni, vagy szerepelni a filmben.

A film mondanivalója igen komor és nyomasztó. A publikum egyik tagjának sem könnyű a vásznon pergő eseményeket, ezeket a megtört embereket nézni, akik beletörődve, monoton hangon lajstromozzák a velük történteket. A nézőknek sem felemelő érzés tapasztalni ezt a töménytelen mennyiségű emberi gyarlóságot. Bárki csak aggodalmakkal telve teszi fel önmagának az alábbi óhatatlanul föltoluló és felzaklató kérdések sorozatát: én miként cselekedtem volna hasonló helyzetben? Melyik félhez, a hitvallóhoz, vagy az ügynökhöz tartoztam volna? Ha az utóbbiak között volnék, akkor könnyebben megbocsátanék magamnak tudván, hogy az Isten emberei is ilyen gyöngék voltak? Nyugodtabb szívvel menthetném fel magamat, mert én, a hétköznapi halandó bűnbe estem az utált hatalommal? Ennek dacára akad azért mulatságos jelenet is a filmben: amikor a nagybeteg pécsi püspök, Cserháti József halála előtt elmeséli, hogy egy bizonyos témában meghirdetett összejövetel előtti napon miként gyakoroltatták el vele és a konferencia papi résztvevőivel az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai másnapi gyűlésük menetrendjét, mondatták fel a beszédeiket és íratták meg eredményeit. Kabay Barna és Petényi Katalin filmje, a Hitvallók és ügynökök nem tör pálcát az egyházi méltóságok felett, csak azt akarja mondani: a papok is emberből vannak, ugyanolyan esendők, mint a híveik, ugyanazok a lelki-fizikai törvények vonatkoznak rájuk, mint a társadalom többi tagjára. Tulajdonképpen az a humoros-kesernyés, de mélyen igaz bonmot jut a film végén a jámbor néző eszébe, miszerint Isten Igéjének igen nagy az ereje, mert papjai és hívei ellenére az anyaszentegyház már 2000 éve fennáll…

(A második képen: Petényi Katalin és Kabay Barna Berlinben, a volt Stasi-központ udvarán forgatták filmjük A keletnémet titkosszolgálat célkeresztjében című részét.)