vissza a főoldalra

 2009.09.25. 

Élhetetlenül

Megkérjük a sérülteket, hogy kopogással, vagy hívás nélküli bejövetellel ne zavarják a rendelést! – olvasom a traumaközpont ambulánsosztályának ajtaján. Mert a sérült az olyan, hogy minden további nélkül megzavarja a rendelést, hovatovább nyög. Pedig csendben el is patkolhatna a zavartalan gyógyítás érdekében. Nem tudnak az emberek viselkedni.

 Két nappal korábban borfesztivált rendeztek Budán, ahol az állat tömeg bort ivott. A nem normálisak. Szerencsére, éber rendőrségünk nagy erőkkel elállta a fesztiválról – a budai várból – kivezető utakat és minden autóst megszondáztattak. Biztos megivott valamelyik standnál egy pohár bort az állatja. Majd most megtanulja.

 Mégiscsak igaza lehet az éjjeliőr-államot álmodó zsíroshajúaknak. A kevesebb állam jobb. Jöjjenek a magánkórházak, hitelintézetek és magánrendőrségek. Hacsak, ki nem bontom a postaládába dobott küldeményeket. Szeptember 6-án beraktam 15 ezer forintot a bankba, átutaltam belőle hatot és kivettem egy automatánál 3 ezret, akkor most a kivonat szerint a számlámon van … Nem, a számlámon nincs egy fillér sem. Bankszámla-vezetési díj, tranzakciós díj, készpénzfelvételi díj, ja és be akartam váltani a 60 dolláros csekket, melyet ausztrál ismerősömtől kaptam. A beváltási díjat előre levonták; a pénz majd valamikor novemberben lesz a számlámon. Szóval én tartozom a banknak, amire egy, azaz egy nap múlva emlékeztet egy agresszív tahóhangú srác. A másik levél egy ügyvédi irodától érkezett, hogy a centrum parkolási társulásnak fizessek be 86 ezer forintot, különben beperelnek. Hogy miért, az nem derült ki, nyilván csak. Így már egyáltalán nem vagyok meggyőzve a minimál állam nagyszerűségéről.

 Az APEH is felszólított, hogy megbüntetnek, ha nem küldöm el a mellékelt formanyomtatványt csak és kizárólag olyan adatokkal kitöltve, melyek az APEH nyilvántartásában szerepelnek. Ezt már a híradó közben olvastam. A napköziben ebédelő iskolások paradicsomoskáposztájától is megvonják az állami támogatás kétharmadát kezdetű hír, kombinálva a BKV-s végkielégítésekkel és berántva a bankszövetség mégsem akar megállapodni, hogy mitől lenne jobb a devizahiteleseknek tartalmú pofonokkal együtt a mélymagányig sodort. Itt ülök a nappaliban és ez az egész gépezet, ez a személyiségzavaros zabrálócsápokból álló szörny most, ebben a pillanatban is azon töri kártevő fejét, hogyan vehetne el mindent. Hogyan ronthatná el a kedvem, hogyan fertőzhetné meg mindennapjaimat, rendőreivel, parkolóóráival, hivatalaival, hitelügyintézőivel, magántrafipaxaival, hovahova portásaival, értelmezhetetlen szabályaival és főleg az adjál pénzzel. Adjál pénzt, még, még, még több pénzt. Leginkább a semmiért. Külföldre vágynak a hazai fiatalok – hirdeti az újság. Nem is értem.