vissza a főoldalra

 

 

 2010.04.23. 

A hírlapi toalett-kacsa és a dezinformáció

A hitgyülekezetéből ismert, a pénzbehajtók finomságával megáldott Németh Sándor lapjában, a Hetekben sajátos írás jelent meg. A prédikációk közben akár suk-sükig is eljutó szektavezető a jugoszláv szocialista köztársaság maribori cellájától, Izraelen keresztül egészen a legnagyobb kisegyház (inkább szekta) vezetéséig jutott. Némethet 1969-ben illegális határátlépésen kapták az osztrák-jugoszláv határon. Az akkori viszonyoknak megfelelően ez minimálisan útlevélbevonást és a Nyugatra jutás lehetőségének végleges, legalábbis a rendszerváltásig tartó elvesztését jelentette. Nem úgy Némethnél, aki ki tudja hogyan, (szerinte, mert Isten szereti) megúszta a büntetést és a jugoszláv hatóságok minden további nélkül hazaengedték, sőt még csak nem is értesítették a magyar hatóságokat. Erre a történetre azért ne vegyünk mérget, mindenesetre a Németh házaspárt 1980-ban már az Egyesült Államokban találjuk, ahol prédikátorrá avatja őket Derek Prince. A titkosszolgálatokat és szocialista államrendőrség működését jól ismerők már többször felvetették Németh életrajzának meseszerűségét.

 A választások előtt a Hetek című újságjában egy egészen megdöbbentő cikk jelent meg. Németh újságja forrásként a Necenzurirano című horvát internetes hírportált jelöli meg. Nézzük a cikk főbb állításait.. Eszerint

„Bolívia, Kolumbia után a világ második legnagyobb kokaintermelő országa. A bolíviai kokainkereskedelem hagyományosan két irányban, a „brazil” és a „paraguayi” útvonalon keresztül zajlik. Az utóbbit egy második világháborús horvát usztasa tábornok, Vjekoslav „Maks” Luburic építette ki az ötvenes években. A hálózat központja a bolíviai Cochabamba nevű városban élő horvát közösség volt, ahonnan Paraguayon keresztül Argentínába, majd onnan Kanadába kerültek a szállítmányok, ahol az ott működő „Norvalska” nevű csoport vette át a küldeményeket. Ők részben – amerikai fajgyűlölő szervezetek segítségével – az Egyesült Államokba, részben a balkáni kábítószer-maffián keresztül Európába juttatták tovább a drogszállítmányokat. A kilencvenes években a balkáni háború során a hálózatot fegyverszállításra is felhasználták. A neonáci Norvalska csoport egy része Horvátországban telepedett le. A hálózat ekkor már nemcsak Latin-Amerikából érkezett drogokkal, hanem a Közel-Keletről, elsősorban Afganisztánból származó ópiummal is kereskedett, amelyet – többek között magyarországi útvonalon keresztül – Nyugat-Európába továbbított. A keleti szál bekapcsolódásával a hálózat egyre inkább radikális muzulmán befolyás alá került. A kábítószercsempészek közé a horvát lap állítása szerint ekkor kezdtek beépülni az al-Kaida terrorszervezet emberei.

A rendszer

A radikális iszlám balkáni terjeszkedése már a nyolcvanas évek végén megkezdődött. Egy szudáni férfi, Dr. Fatih el Hasszanein diplomáciai útlevéllel Bécsbe érkezett, ahol 1987-ben létrehozott egy alapítványt, amely fedőszervezetként szolgált a radikális terjeszkedés támogatására. A kommunizmus bukása után a Harmadik Világ Segélyalapítvány (TWRA) érdeklődése elsősorban a Balkán és a kelet-európai országok felé fordult. El Hasszanein az iszlám világuralomért harcoló Muzulmán Testvériség nevű radikális szervezet tagja volt, onnan lépett át – a szervezet több más vezetőjéhez hasonlóan – az Oszama bin Laden vezette al-Kaida terrorcsoportba. A Hágai Nemzetközi Bíróság a balkáni háborús bűnösök elleni per során kivizsgáltatta a TWRA tevékenységét. A nyomozás megállapította, hogy a TWRA a balkáni háború idején több százmillió dollár értékben finanszírozott fegyverszállítmányokat a szerbek ellen harcoló bosnyák muzulmánok számára, és több ezer Afganisztánból, valamint más közel-keleti országból toborzott dzsihádista önkéntest juttatott be Boszniába. A Washington Post című amerikai lapban a TWRA-ról megjelent elemzés szerint el Hasszanein Bécsben Alija Izetbegovics bosnyák elnök megbízásából is tevékenykedett, akivel már a hetvenes évek óta baráti kapcsolatokat ápolt. A bécsi székhelyű alapítvány 1995-ig működött, amikor az osztrák hatóságok betiltották a tevékenységét. Hét év alatt több mint 400 millió dollár érkezett a számláira. A hatalmas összeg radikális iszlám támogatóktól és kormányzati forrásokból származott. Az osztrák hatóságok megállapították, hogy a finanszírozók között voltak állami támogatók is, Irán, Szaúd-Arábia, Törökország és Malajzia. Emellett azonban az alapítványt az al-Kaidához köthető személyek is támogatták, és egyes jelentések szerint a TWRA része volt az Oszama bin Laden irányítása alatt álló „Aranylánc” elnevezésű európai muszlim radikális pénzügyi hálózatnak. Irán a balkáni muzulmánok felfegyverzésével az amerikai rendezési tervet akarta megakadályozni, míg az al-Kaida a zavaros háborús körülményeket kihasználva „alvó” terrorsejteket igyekezett telepíteni több európai országban. A TWRA kapcsolatban állt az első New York-i bombamerénylet kitervelőjével, Omar Abdul Rahman sejkkel is, aki 1993-ban megszervezte a Világkereskedelmi Központ elleni robbantást. Az amerikai és európai titkosszolgálatok 1995- ben lecsaptak Fatih el Hasszanein alapítványára, akinek azonban – állítólag osztrák kormányköröktől kapott figyelmeztetésnek köszönhetően – sikerült mintegy 300 millió dollárt kimenteni Ausztriából. Hasszanein a pénzzel együtt Szudánban keresett menedéket. Itt találkozott Oszama bin Ladennel, aki a horvát lap szerint megbízta őt azzal, hogy szervezze meg az al-Kaida délkelet-európai hálózatát. A bosnyák kormány védelmet biztosított Haszszanein számára, így visszatérhetett a Balkánra. A balkáni háború befejeződésével nekilátott, hogy új bázist és útvonalat hozzon létre Nyugat-Európa felé. Az európai uniós csatlakozás előtt álló Magyarország ideális terepnek tűnt ehhez. Haszszanein előrelátó volt, már a kilencvenes évek közepén létrehozott Budapesten egy bázist. A Jótékonysági Békealapítványt a HVG értesülései szerint 1996 tavaszán jegyezték be a Fővárosi Bíróságon, tízezer dolláros tőkével. A három alapító közül az egyik a boszniai diplomata-útlevéllel rendelkező Hasszanein volt. A terrormegbízottnak azonban szüksége volt arra is, hogy kiépítsen egy olyan politikai-ideológiai bázist, amely alapot teremthet a radikális iszlám terjeszkedéshez, és egyben fedezéket biztosíthat az al-Kaida tevékenysége számára….

Fatih el Hasszanein Horvátországban találta meg a megfelelő embert, akire rábízhatta a terv végrehajtását. Jelöltje, Eduardo Rózsa-Flores ideálisnak bizonyult. Flores megszervezte a radikális iszlám védelmét és népszerűsítését felvállaló politikai mozgalmat, az alvilággal együttműködő félkatonai ágazatot, és a hivatalos állami elismerést szerzett magyarországi iszlám egyházban is szerepet vállalt.

A félkatonai mozgalom

A lap szerinti kulcsszereplő, a magyar apától és a spanyol anyától származó Eduardo Rózsa-Flores volt. A Necenzurirano című internetes lap által említett félkatonai ágazat is beazonosítható: Toroczkai László, a magyarországi szélsőjobb egyik emblematikus figurája, a terrorcselekmények elkövetésének gyanúja miatt letartóztatott Budaházy György és a Jobbik-elnök, Vona Gábor jó barátja, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági mozgalom tiszteletbeli elnöke néhány héttel ezelőtt a Jobbik választási rendezvényén beszélt saját és mozgalma múltjáról, megerősödéséről: A lapunk birtokába jutott hangfelvétel szerint Toroczkai 1999-ben gerillacsoportot szervezett a délvidékre. „Akkor háború volt délvidéken, a NATO bombázta, és Arkan kapitány, a szerb szabadcsapatok egyik rettegett vezetője tett egy kijelentést Belgrádban, miszerint – mivel Magyarország kellett a NATO légicsapásokhoz – bosszúból le fogják rohanni a délvidéki magyarlakta falvakat, és az ottani magyar lakosság fogja túszként védeni Szerbiát a NATO-val szemben. Toroczkai tehát gerillacsoport szervezésébe kezdett: „A szervezés során ismertem meg olyan horvátországi veteránokat, mint az azóta elhunyt Eduardo Rózsa-Flores, akit felkértem, hogy segítsen eligazodni a katonai életben, hiszen mi nem értettünk hozzá. És olyan emberekkel is sikerült megismerkednem abban az időben, hogy finoman fogalmazzak, akik később a Jobbikot megalapították” – tette hozzá Toroczkai, aki az MTV-székház 2006-os ostromának egyik kulcsfigurájaként lett igazán ismert.”

 Ezek után a cikk Csurka István-idézeteket hoz, illetve tesz egy nyilvánvalóan hazug állítást, miszerint Kövér László akkori nemzetbiztonsági miniszter csak azért nem fogattatta le Toroczkaiékat, mert a MIÉP elnökének védelme alatt álltak. A cél nyilvánvaló, valahogy kicsavarni a már 2009-ben éppen Csurka által leleplezett összjátékot. Nézzük az eredeti, a Magyar Fórumban akkor megjelent cikket: Amikor tehát a hírekben a megölt zsoldos (Rózsa-Flores) szélsőjobbos kapcsolatát emlegetik, akkor tulajdonképpen az idehaza is terrorista- és kémgyanúsan viselkedő ember valódi összeköttetéseit burkolják homályba. Mert roppant kínos volna, ha a nagyközönség megtudná, hogy a mostan erősen favorizált „Jobbik”, a Magyar Gárda és a „Jobbik”híres jogvédője, az egykori ENSZ-gerilla Baló Györgyné Morvai Krisztina és Rózsa György Flores együtt képezték a szélsőjobbos kapcsolatot. Ha ezt tudomásul vehetően közölnék a „Jobbik”-ért, mint nemzeti radikális pártért rajongókkal, akkor a mítosz szétfoszlana. A MIÉP-nek természetesen ellensége volt a zsidó- muzulmán, mint ügynök dolgozott ránk, be akart épülni. Már 2000 elején felkeresett a parlamentben az akkor még MIÉP-es és annak ifjúsági tagozatában tevékenykedő Novák Előd, hogy járuljak hozzá és támogassam őket, fiatalokat, mert katonai kiképzésben szeretnének részesülni és egy szabadcsapatot megalakítva, egy igazi katona vezetésével fel akarják szabadítani a Délvidéket. Kiderült, hogy Rózsa Flores Eduardo a kiképzőjük és a csapat toborzója. Azonnal átláttam, hogy a gyermekesnek látszó szerveződésben beépülési kísérlet húzódik meg. Rózsa Flores valakik számára tudni akarta, hogy kik érhetők el ilyen módon a MIÉP kötelékéből, s a vezetésében van-e hajlandóság a terrorizmusra. Megtiltottam, s Novák Előd ekkor indult el kifelé a MIÉP-ből. Mert persze nem fogadott szót, belezuhant Rózsa Flores forradalmár ölelésébe. Ugyanebben a lapszámban megjelenő leleplező írás bemutatta, hogy Rózsa-Flores Eduardo a zsidó származású spanyolos apukával nem véletlenül került közeli kapcsolatba a szintén zsidó származású, és szintén a spanyol polgárháborúban harcoló édesapával büszkélkedő Kepes Andrással. A Hetek-cikk elegánsan megfeledkezik az érintettek zsidó és munkásmozgalmi, forradalmi előéletéről, hogy a magyar közéletbe éppen Kepes András hozta be Rózsa Florest és a dezinformáció mintapéldájaként az egész ügyet, mint valami arab-náci-antiszemita terrorista összeesküvést próbálja bemutatni. Természetesen sokszor valós tények, összefüggések felhasználásával. Valójában a Morales elnök elleni merénylet miatt likvidált Rózsa-Flores éppen bolíviai zsidók védelmére érkezett a dél-amerikai államba. „Santa Crúz gazdag tartomány, a körülbelül nyolcmilliós ország két és fél százaléknyi zsidósága itt él, s mint azt Flores Kepes Andrásnak elmondta, ő a Santa Crúz-i tartomány védelmének a megszervezésére vállalkozott. De ki támadta a tartományt? Nyilván senki, hanem a tartomány egyes elemei akartak elszakadni a keleti rész szegény indiánjaitól, s az elszakadás fedezését kellett volna megszerveznie Rózsa György Floresnek”.

Az a próbálkozás, hogy Balóné Morvai Krisztinát, Rózsa Flores Eduardot, Vona Gábort, Toroczkait és ezt az egész félvilági és legalább fele részben zsidó származású elemekből álló társaságot valahogy össze lehet keverni az iszlám előretörésével, egykori horvát tábornokokkal és amerikai fajgyűlölő csoportokkal, kétségtelenül új elem. Ezek behozása arra hivatott, hogy nagyérdeműnek még csak eszébe se jusson, hogy a kártyát esetleg éppen az izraeli szolgálatok emberei keverik, és egészen véletlenül éppen zsidó származású helyiek felhasználásával, mozgatásával. Mert, persze ez összeesküvés-elmélet lenne.

 

czyba