|
 2010.04.23.
Ötvenhét sorsdöntés
A négyévenkénti
országos választásnak még a legbékésebb időkben is van
verbuváló hatása. Az időközi választásoknak és a mostani,
már csupán a választási körzetek negyedében zajló második
fordulóknak sokkal kisebb. Ez érthető. A magyar ember szereti,
ha tétre megy a dolog. Ez a mostani választás nagy tétre megy,
a legnagyobb tétre. Ha a nemzetnek – immár nem is a Fidesznek
– sikerül elérnie a kétharmados országgyűlési többséget,
akkor egy vitán felüli magyar-keresztény többség jön létre,
amelyben a Fidesz-vezetés is kénytelen alkalmazkodni ennek a
nemzeti, keresztény többségnek az akaratához. Ismereteim
szerint Orbán Viktorban és a Fideszben megvan ez a hajlandóság,
nem kell erre noszogatni őket. – De a kétharmados többség
akkor is alapfeltétel. És ez most annak az ötvenhét választási
kerületnek a választóin múlik, akiknek még szavazniuk kell,
mert az első körben ott még nem győzött a jelölt, csak
vezet. Sok helyen, hála Istennek, behozhatatlanul. De a passzivitás,
a kényelmesség, az elbizakodottság még mindent elronthat. Változtatni
kell a begyökeresedett szokásokon. Most elbizakodottságra
hajlamos nemtörődömségünkön változtatnunk kell. Mindenki érezze
mozgósítottnak magát. Fel kell tenni az „Í”-re a pontot. (Én
vesszőt tettem, mert „bíkísi” vagyok.) Vegyük észre, hogy
a félig már összeomlott bal-liberális tábor minden törvényes
és törvénytelen eszközzel a távolmaradásra és a közönyre,
az érvénytelenségre játszik. Erre kell csattanós választ
adnia az ötvenhét körzet magyar keresztény szavazó polgárainak.
Most van itt az idő…
Csurka István
|
