vissza a főoldalra

 2010.08.06. 

Szivárgás a Fehér Házban

A Fehér Ház nemzetközi biztonságért felelős tanácsadója, Jim Jones közleményben határolódott el a a Wikileaks.org oknyomozó újságírói révén archivált 90 ezer oldalnyi irattól. A dokumentumok olyan megdöbbentő tényeket lepleznek le a szövetségesek afganisztáni akcióiról, mint a távirányítású repülő eszközökkel ún. drone-okkal végrehajtott támadások, a táliboknak nyújtott pakisztáni kormányzati segítség, vagy a kihallgatás nélküli kivégzések.

A háborús naplók a 2004 januárjától 2009 decemberéig tartó időszakot rögzítik, amikor még a Bush-adminisztráció volt hatalmon. A dokumentumokban szereplő információk tovább növelhetik az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatos indulatokat, ami végső soron a jelenlegi amerikai kormány csapat-kivonási huzavonáját is érinti.

Washington megvádolta a Wikileakset, hogy a honlapjukon közszemlére tett titkos iratok által veszélybe sodorták az amerikai nemzetbiztonságot és a koalíciós csapatokban közreműködő katonák életét. A „felelőtlen szivárogtatás” – áll a közleményben – „befolyásolja az Afganisztánnal és Pakisztánnal kialakított partnerségünk elmélyítése érdekében tett erőfeszítéseinket”.

A Wikileaks munkatársai nem hozták nyilvánosságra mind a 90 ezer oldalt. Ehelyett együttműködve a legnagyobb sajtóorgánumokkal, mint a brit The Guardian, az amerikai New York Times, vagy a német Der Spiegel, hetekkel a premier előtt rendelkezésre bocsátották a megszerzett katonai jegyzőkönyveket. Kihagyva a hírszerzési források és a koalíciós erők biztonságát veszélyeztető adatokat és információkat, a sajtó képviselői azokról a jelentős eseményekről és katonai akciókról számoltak be, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt 5 évben rengeteg homályos teória, vagy a hivatalos szervek által nyíltan meg nem erősített beszámoló született. Ilyen az Egyesült Államok szövetségeseként számon tartott Pakisztán viszonya a tálibokkal és az al-Kaidával vagy a félhivatalos drone-támadások, illetve a jogvédők által sokat bírált rögtönítélő bíróságok, amelyek a terrorizmussal gyanúsított személyek kihallgatás nélküli bebörtönzéséhez és kivégzéséhez asszisztálnak.

A háborús naplók alapján kiderült , hogy a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) titokban anyagilag és menedékhelyek biztosításával támogatja a talibán és az al-Kaida  alá tartozó lázadókat. Ezt a Fehér Ház „elfogadhatatlannak” nevezte.

A kiszivárogtatásban segédkező sajtó körülbelül 180 olyan aktáról tud, amelyben meg nem erősített bizonyítékok alapján azzal vádolják Pakisztán első számú kémügynökségét, hogy 2004 óta több szélsőséges milíciát is fegyverrel támogat

és katonai kiképzésben részesít. Az Obama-adminisztráció, amely évente 1 milliárd dollár támogatást biztosít az iszlámábádi kormánynak, nem vitatta a szövetségesét ért vádakat. Ehelyett felszólította a pakisztáni hatóságokat, hogy tegyen lépéseket a radikálisok ellen, ugyanis „az erőszakos szélsőséges csoportoknak nyújtott menedék továbbra is elviselhetetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államok és az afganisztáni, pakisztáni népek számára”. Az ISI szóvivője kijelentette, hogy az ügynökség nem kívánja kommentálni a vádakat, ameddig nem tanulmányozta részletesen az aktákat, a sajtóban megjelent általános állításokat azonban tagadta. A pakisztáni hírszerzés a Hamid Karzai elleni merénylethez fűződő viszonyát sem tisztázta. A katonai naplók szerint ugyanis az ISI segítséget nyújtott a szélsőségeseknek, hogy saját országában követhessenek el merényletet Karzai ellen. Ehhez kapcsolódóan az egyik névtelen forrás azt állítja, hogy a pakisztáni titkosszolgálat ellenségeként számon tartott afganisztáni nemzetbiztonsági igazgatóság (NDS) jelentései alapján az ISI némely nyugati sörszállítmányok megmérgezésében is közreműködött volna a tálibok oldalán.

Emlékezetes, hogy a 2001. szeptember 11-i eseményeket is összefüggésbe hozták a pakisztáni titkosszolgálattal. Akkor több fórumon is megfogalmazódott, hogy a csoportokat az amúgy Amerika-barát pakisztáni titkosszolgálat finanszírozta. Így a gyanú árnyéka közvetlenül az amerikai szolgálatokra, vagy legalábbis egy részükre vetült.

A „iszlámábádi láthatatlan kézről” szóló akták által kevert vihar egy politikailag rendkívül érzékeny időpontban érkezett. Az elmúlt hónapokban ugyanis a pakisztáni haderő vezetője, Ashfaq Kayani generális és a titkosszolgálat feje, Shuja Pasha, Karzaival együtt azon dolgoztak, hogy a diplomácia fegyvere által békét kössenek a tálibokkal. Sőt az Afganisztán jövőjéről szóló nemzetközi konferenciát követően Washington is nyíltan elgondolkodott azon, hogy intenzívebb tárgyalásokat kezdeményez a szélsőségesekkel.

Persze ez rögtön felveti annak a lehetőségét, hogy a Wikileaks által megjelentetett dokumentumokat esetleg szándékosan küldte el az Obama-adminsztráció, vagy valaki más a tényfeltáró oldalnak. Nem zárható ki ugyanis, hogy a talibánnal kötendő megállapodásnak hivatott megágyazni a botrány. Az amerikai közvélemény torkán  valahogy le kell tuszkolni, hogy idáig a tálibok mocskos terroristák, szélsőséges, nőket agyonkövező félállatok voltak, mostantól pedig az amerikai diplomácia esetleges partnerei.

A dokumentumok mindenesetre beszámolnak arról a korábban hivatalosan tagadott tényről, hogy a CIA által vezetett offenzívákban a szélsőségesek búvóhelyeinek megsemmisítése céljából gyakran vetnek be pilóta nélkül irányított drone-okat. Ahogyan a drone-ok „félresikerült” bombázásainak áldozatairól is csak ritkán esett szó a hivatalos, nyilvánosan is hozzáférhető kormányzati közleményekben. Az akciók intenzitásáról árulkodó, most publikált adatok szerint 2010-ben 47 célpontra tüzeltek és 440 áldozatot szedtek a pilóta nélküli gépek.

Azt nem tudni, hogy a halottak közül hányan voltak valóban szélsőséges lázadók és mennyi civil vesztette életét az amerikai kormány által féltitkos hadműveletekként kategorizált akciókban. Az viszont biztos, hogy a drone-támadásokon és a szélsőségesek öngyilkos merényletein kívül – a katonai naplók szerint – a „baráti tűz” is komoly veszélyt jelent a civilekre, illetve a rendőrökre és katonákra vonatkozólag. Az egyik jelentés például arról számol be, hogy 2007. június 11-én a Koalíciós Csapatok és az Afgán Biztonsági Erők közös (Task Force 373.) éjszakai bevetésén, Qarl Ur-Rahmanin völgyében, hét afgán rendőr vesztette életét a már említett baráti tűzben. De ominózus esetet mutat be az a szintén a Wikileaks által nyilvánosságra hozott videó is, amelynek tanúsága szerint szövetséges katonák iraki civilekre és amerikai újságírókra tüzeltek, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Ezek az események is rámutatnak arra, hogy a modern hadviselés technológiai háttere ellenére nem jutott előbbre az emberség terén az elmúlt másfél évszázadhoz képest – írja a Guardian publicistája.

De ne legyünk naivak. A mostani leleplezés is feltehetőleg valamilyen hatalmi érdeket szolgál, ugyanis nehezen elképzelhető, hogy a hihetetlen méretű amerikai titkosszolgálati rendszert kijátszva egy kis csoport képes titkos dokumentumokhoz jutni. Még kevésbé valószínű, hogy ezek nyilvánosságra hozatalában a nyugati világ vezető sajtóorgánumai segédkeznének. Mindenesetre, önmagában a botrány kirobbanása is jelzi, hogy új idők szelei fújdogálnak Nyugaton.

Csorja Gergely