vissza a főoldalra

 2010.08.11. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 32. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Címzett rendőrgyilkosságok? (2.oldal)

Még három hónap sem telt el a rendszerváltoztató szándékú kormány felállása óta, és már két fiatal rendőrt öltek meg. A kormány majdnem minden tagját és mindegyik kinevezését szóbeli ökölharc, átkozódás, becsületsértésig menő pocskondiázás fogadta az idegenszívű sajtó részéről. A legsűrűbb elutasítást Pintér Sándor belügyminiszter kapta, már jóval a kinevezése előtt. A bukott oldal félt és ma is fél Pintér Sándortól. Mivel a kinevezését megakadályozni nem tudta és az Orbán Viktor által nyilvánosan a kezébe adott teljhatalmat elvitatni nem tudta, a végső eszközhöz nyúlni nem volt „rest se kába.” Az egymást követő két rendőrgyilkosság alakilag, a lefolyásukat tekintve különbözik, de mint üzenet, mint fenyegetés teljesen azonos. Címzettjük Pintér Sándor. A két bűntény lefolyását, körülményeit, indítékait elemezni nincs módunk. Csak csepegtetett, kiszínezett és egyszerűsített információk állnak rendelkezésünkre, sajtóbeli találgatások és bizonytalan bizonyosságok. Még azt sem tudjuk, hogyha ködösít valaki, hát ki ködösít? A sajtó, a bűnüldözés, vagy egy ismeretlen háttérhatalom, amely mozgatni képes az elkövetőket és elnémítja, vagy részlegesen és ideiglenesen sóderszórásra készteti akár a hivatalos közegeket is.

 Interjú Budai Gyulával (3.oldal, Győri Béla)

Igen, elég gyorsan reagált a két volt miniszterelnök. De nemcsak ők, hanem az MSZP-nek a sajtóosztálya is, azt állítván, hogy én nem mondtam igazat, miközben pedig az ügyészség azt nyilatkozta a dokumentumok átadását követően, hogy olyan iratokat biztosítottam a számukra, amelyeket ők eddig még nem láttak. Az ügy szempontjából relevánsnak tekinthető, tehát használható iratok voltak. Az egyik irat tisztán azt igazolja, hogy Gyurcsány Ferencnek mindenképpen tudomással kellett bírnia arról, hogy valójában mi folyik a sukorói kaszinóberuházás ügyében, milyen háttér-egyeztetések vannak, mik a konkrét feladatok, ezért kik a felelősök. Tehát, úgy gondolom, hogy nem én hazudtam, mert az átadott iratok azt bizonyítják, hogy ebben a tekintetben nem azok az események történtek, amelyet a két miniszterelnök korábban a nyilvánosságra hozott tanúvallomásában elmondott.

 Rekviem a magyar parasztságról

Balázs József találkozása Istennel (Borbély László esszéje, 4.oldal)

Az író szülőföldjét a Kraszna, a Szamos, és a Tisza határolja. Ennek az Isten háta mögötti tájnak paraszti közösségét ábrázolta megrendítő mélységgel és hitelességgel. A történelem eseményei közé szorult magyarokról van szó, akik – történhet bármi: világháború, forradalom – egyre szegényebbek lesznek. Földönfutókká válnak, emberi kapcsolataik megmérgeződnek, magányra ítéltetnek, anélkül, hogy ennek okát megértenék. Ők Isten szegényparasztjai, s némelyikükben, mint például Fábiánékban, erősen izzik a felismerés: emberi ésszel sohasem fogják megérteni, hogy miért veri őket az Isten, de éppen ezek a sorscsapások igazolják kiválasztottságukat. „Annyi minden történt az utóbbi időben, hogy tudom: Istennek célja van velem”, ahogyan Fábián Bálint mondja a papnak nem sokkal azelőtt, hogy véget vet életének.

 Két zsidó felügyelte a két ruszin pályamunkást

Bartha Miklós: Kazárföldön c. művét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Bartha Miklós könyve az első nemzeti szociográfiánk. Tehát felszáll a vonatra, majd megáll valahol egy állomáson, egy indóházba megy. „Légy kultúra az étekzőhelyiségekben. Évek óta száradó és naponként felújuló sörlocsadék a padozaton. Paradicsomfoltok az asztalon. Penészes torta a desszerttartókban. Avas és vastag zsírréteg a mosdatlan kezű pincérek frakkján. Mindez méregdrágán fizetve: íme a magyar vasút, a magyar vasúti vendéglők és indóházak típusa.” Így indul el a kazárok nyomába Bartha Miklós. „A mi zsidóinkból, akik velünk barátkoznak, velünk étkeznek, velünk örvendeznek és velünk szenvednek, egyetlen vonás sincs bennük. Tehát senki se csináljon zsidókérdést a kazárkérdésből. Nincs itt szó vallásról, egy fajról beszélek, amely becsempészte magát hazánk felvidékére, s meglepte a bennszülötteket, miként a penészgomba a védtelen organizmust. Azokról beszélek, akik magyarul sem tudnak, sem tudni nem akarnak. Egy vad törzs nyelvét beszélik, melynek se nyelvtana, se szótára, se irodalma nincs. E faj terjeszkedik, miként a fecskefonál a lóherésben. Körülfonja, behálózza, rátapad, kiszívja, s mikor elpusztul a megtámadott növény, aki tovább kúszik az élősdi újabb áldozat után.”

 Aki sporttörténelmet írt

A 60. születésnapját ünneplő Jónyer Istvánt Medveczky Attila kérdezi pályájáról (9.oldal)

Az, hogy 11-ig tart egy játszma, nekem nagyon nem tetszik. Egész fiatal játékosokból idegbetegek lesznek. A gyerekek már idegileg teljesen készek, mert rengeteg játszma múlik egy vagy két ponton. S félnek, mit szól a szülő, vagy az edző. A játék annyira kapkodós lett, hogy én idegbeteg játéknak is hívom. Ebben a 11-es fajtában még szetteket sem nyertem volna régebben, mert legtöbbször 15 után kezdtem el feljönni, s megfordítani az arányt.

 A szlovák parlamentben folyik a kormányprogram vitája, s mindez személyeskedésektől sem mentes. Erre egy példa: Rafael Rafaj, Slota pártjának képviselője egyes kollégáinak azzal vágott vissza, ne oktassák ki, mert ő már akkor is a parlamentben ült, amikor ők legfeljebb a vécén üldögéltek… Természetesen komolyabb dolgokról, szükségletekről is beszéltek a törvényhozásban. Most az új kormány programjának szociális fejezetének elemzésére kérjük fel Neszméri Tündét, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) szociális alelnökét. (10.oldal, Medveczky Attila)

 Az értéknélküliség kora

Zsolnay András színművésszel beszélget Medveczky Attila (11.oldal)

Az egyik fő problémának a klasszikus értékrendszer megszűnését tartom. Az értékrendszer az ember egyik leglényegesebb meghatározója. Ettől függ, hogy számára mit jelent a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem fontos. Ma csak a pénz dominál. Amikor a ’70-es években a színpadra léptem, sokkal tisztább volt a társadalmi légkör. Felgyorsult a világ: bejött az internet, a mobiltelefon, s a technikai fejlődés produktumainak hibás felhasználása pedig árt a kultúrának és az ember-ember közti kapcsolatnak.

 Szőcs Zoltán: Elpárolgott józanság (15.oldal)

Állítólag a XIII. századi tatárjárás az érintett magyar területek lakosságának 90 százalékát kiirtotta! Nos, ha van népirtás, akkor ez az volt. Hogy az ezt követő magyar túlélő generációk hogy utálhatták, mennyire őszintén és szívből gyűlölhették Batu kán népét, kultúráját és isteneit, mindenkinek a képzelőerejére bízom. De ha valaki ma 1241-re hivatkozva akarná megvonni a turistavízumot egy mongóliai csoporttól, az bizony nem lenne egészen épeszű. Pedig ami 1241-ben megtörtént, az megtörtént, jóvátenni, semmissé nyilvánítani nem lehet, viszont nyolc évszázad után, amikor már személyes sértettek régen nincsenek, illik – sőt, kötelező – túllépni rajta. Ellenkező esetben nem lehetne élni ezen a földön, mert a felhalmozódott múlt megfojtaná a jelent, és vele együtt minden lehetséges jövőt. Szomorú például, hogy a zsidók nem képesek felfogni ennek az összefüggésnek a jelentőségét, amikor 65-70 évvel az őket ért sérelmek után naponta követelnek újabb és újabb kárpótlásokat az államoktól, a bankoktól, a biztosítóktól, mi több, most már a szerencsétlen MÁV-tól is. Eszembe nem jutna kétségbe vonni azon kevés, még élő 80-90 éves bácsikák és nénikék fájdalmának őszinteségét, akik áldozatai, szenvedőalanyai voltak a történelmi viharnak, de a jelek szerint nem annyira ők járnak elől a holokausztos sérelmek pénzre váltásának jogi csűrésében-csavarásában, semmint leleményes unokáik, dédunokáik, állítólagos rokonaik, sőt hivatalból a legkülönfélébb, önkinevezett zsidó szervezetek. A kérdés alapvetően nem is az, hogy megkapják-e, amit követelnek, sokkal lényegibb ennél elgondolkozni azon: meddig fog ez tartani?

 Komoly tervek a Tápió mentén

Kocsi János Nagykáta polgármestere, a Kincsem Lovaspark tulajdonosa (Kovács Attila interjúja, 18.oldal)

Bölcsőde-építés és óvoda-felújítás szerepel a terveim között. A Váci Mihály Általános Iskolát és a Mátray Gábor Általános iskolát egyaránt szeretnénk felújítani, utóbbit pedig még bővíteni is tervezzük. Szeretném, ha a Csonka közben lévő Ipari Szakiskola a harmadik évezred szakmunkásképző intézetévé fejlődne fel. Állandóan azt hallani, hogy hiány van a képzett szakmunkásokból, ami igaz is. Éppen ezért jó volna, ha Nagykáta élen járna ennek a problémának a megoldásában, és szakképző iskolája magas szintű szakembereket tudna képezni. Bicikli-út és körforgalom építése is része a programomnak, miként az is, hogy a most még szanaszét lévő hivatali részeket egyesítsük egy új, minden igényt kielégítő épületben! Ennek felépítése is nagy álmom. Látható tehát, hogy cél az van épp elég.

 Az Antall-kormánytól az ATV-ig – az Arago-sztori (2.rész) (19.oldal)

Az Arago Rt. egyetlen esztendő alatt bukkant elő a semmiből s több milliárd forintot tudott megmozgatni, nevét egy XIX. századi francia matematikus nevéről kapta. Leisztinger Tamás volt az ötletgazda. 1997-ben már az Arago Rt. elnök-vezérigazgatója, az Eravis Rt.- ben pedig az igazgatóság elnöke. Leisztinger taxizott egy darabig egy ócska Ladával, de ennél jóval többre vágyott. A csúcsra kívánkozott. Aztán nem sokkal később révbe is ért, és az ország egyik leggazdagabb embere lett. Jókor volt jó helyen? Ő is? Két villamosmérnök társával, és a mintegy százezer forintos készpénzvagyonukkal (!) 1994 őszén megalapították a HB Westmister l nevű részvénytársaságot. Az induló cég alaptőkéjét egymilliárd forint címletértékű kárpótlási jegy alkotta!