vissza a főoldalra

 2010.08.06. 

Nemzeti együttműködés
a Kórházszövetség és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma között

– Augusztus 3-áig kell adatokat szolgáltatniuk az adósságállományukról a hazai kórházaknak. Az a kérdésem Dr. Rácz Jenőhöz, a Kórházszövetség elnökéhez, a Veszprémi Kórház főigazgatójához, hogy tudtak-e erről a minisztériumi elképzelésről?

– Természetesen, sőt a Kórházszövetség lépett föl kezdeményezőleg egy ilyen jellegű hatósági felmérésre. Magában a Kórházszövetségi tervekben szerepel az országfelmérés elkészítése, illetve ebben a kérdőívben a szakmai szervezeteken belül is rendkívül fontos szerepet játszott a Kórházszövetség, velünk egyeztetett módon történt az adósságfelmérési papírok kiküldése, mint ahogy az elvekben is egyeztettünk. Az egyeztetésen, a beküldött észrevételeinket követően, a legutóbbi elnökségi ülésünkön részt vett az egészségügyért felelős államtitkár, illetve helyettes államtitkár, a kabinetfőnöke, és megbeszéltük a végleges időpontokat, ezt követően került kiküldésre az adósságfelmérés. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez az adósságfelmérés teljessé tudjon válni, vagyis, hogy valamennyi egészségügyi intézmény szolgáltasson adatokat, hiszen így tudjuk a döntéshozók elé tárni azokat a tényeket, amelyek véleményünk szerint sürgős beavatkozást igényelnek.

– A Magyar Kórházszövetség és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma között jó az együttműködés?

– Természetesen, bár vitáink vannak, hiszen ugyanannak az asztalnak a két oldalán ülünk, de fontos, hogy az alapvető kérdésekben megegyezzünk. Most az a legfontosabb, hogy tényadatokat tudjunk szolgáltatni, és ezt követően pedig, konstruktívan kívánunk együttműködni, nemcsak az adatok kiértékelésében, hanem a megoldások keresésében is.

– Ennek hírértéke van; az egykori egészségügyi miniszter, a mai Kórházszövetség elnöke és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma együttműködéséről van szó, tehát ez egy ígéretes együttműködés lehet.

– A kapcsolat valóban olyan jellegű megoldásokat ad, melyek a periférián éledő problémák észlelésében éppúgy megoldást jelentenek, mint ahogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumában a stratégiai irányokat meghatározzák. Ezek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az egészségügyi ellátórendszer anomáliáin javítani tudjunk.

– Hogyan fordulhatott elő, hogy nem rendelkezett a minisztérium pontos információkkal a kórházak adósságállományát illetően?

– A pontos adósságállományt akkor lehet megismerni, ha felmérések történnek. Az elmúlt időszakban az volt a probléma, hogy akár a minisztérium készített adósságfelmérést, akár a Kórházszövetség, csak az intézmények fele, kétharmada segített. Éppen ezért csak hozzávetőleges adatokkal rendelkeztünk, amikor ezeket a kérdéseket tisztáztuk volna. Egyetértettünk abban, hogy aki nem vesz részt az adósságokról szóló információszolgáltatásokban, az hendikeppel kell rendelkezzen akkor, amikor az adósságok rendezéséről van szó.

– Azt olvastam, hogy közös informatikai és gyógyszerbeszerzésekkel mozgósítanák a kórházak elúszó tartalékait. Ez mit jelent?

– Ha beszerzéseket végzünk, a nagy volumen az árakat kedvező irányba befolyásolja. A kórházak jelen pillanatban is élnek ezzel a lehetőséggel, a kedvező tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos beszerzések esetében célszerű, ha irányítottan efelé mozdul el a rendszer.

– Megközelítőleg tudják, hogy mennyi az adósságállománya a magyar kórházaknak?

– Becslésünk szerint az év végére várható adósság kb. másfél havi finanszírozásnak felel meg, ami kb. 60 milliárd forint. Lényeges, hogy intézkedéseket csak akkor lehet tenni, ha a konkrét számok ismeretében a várható adósságot pontosan meg tudjuk határozni.

– Sok pénz ez.

– Igen, rengeteg pénz, ráadásul közpénzekről van szó. Olyan körülmények között, amikor az ország nemhogy többletforrásokkal nem rendelkezik, hanem a mindennapi működésnek is komoly korlátai vannak. Azt is látni kell, hogy az egészségügyi ellátórendszer működőképességének a megőrzése nemcsak a betegségek gyógyításánál fontos, hanem azért, mert az egészségügy egyben egy nagyon fontos gazdasági tényező is. Rendkívül sok beszállítója van egy egészségügyi intézménynek. Ha gazdasági oldalról nézzük meg, akkor ez egy nagyüzem, az élelmiszerbeszállítókon keresztül a gépműszerbeszállítóig, a gyógyszerbeszállítóig. Több százmilliárd forint kerül az egészségügyben felhasználásra. Ha itt probléma van, a gazdaság megbillenésével is számolni kell. Éppen ezért kell a problémákat megelőzni.

– Beszélnek a betegutaztatás problémáiról és beszélnek arról, hogy a várólista feszítőereje valamelyest csökkenni fog.

–A Kórházszövetség azt mondja, hogy kb. 235 milliárd forint hiányzik a rendszerből. Annak egy része adósságban csapódik le, más része pedig abban, hogy a betegek nem jutnak hozzá a teljes ellátáshoz. Ezek azok a bizonyos várólisták, amik mostanra olyan hosszúságúra nyúltak egyes területeken, hogy az önmagában a gyógyítás hatékonyságát kérdőjelezi meg, legyen az diagnosztizálás vagy terápiás beavatkozás. El kell dönteni, hogy a szolgáltatási csomagot hogyan definiáljuk. Nem megfelelő, ha azt mondjuk, valami jár, de a szolgáltatáshoz mégsem jut hozzá a beteg.

Győri Béla