vissza a főoldalra

 2010.08.13. 

Csurka István: Egy közlemény ellentmondásai

Az Élet és Irodalom című hetilap vélemény oldalán, a 2010. július 30-i számban megjelent az „Eötvös Károly Intézet” közleménye, amely mellett az uborkaszezon humor iránti igénye és a tény nyilvánvaló jelentéktelensége ellenére sem kívánok szó nélkül elmenni. Egyszerűen azért, mert kézre esik. Pancsoljunk hát bele ebbe az Eötvös Károly Intézet-buliba. Még talán mosolyogni is lehet rajta.

Kezdjük magával az intézettel, amely maga is kétségtelenül buli jellegű és voltaképpen egy fedett formában működő SZDSZ-es szervezet, egy holokausztipari szócső.  Az intézetnek nincs nagy múltja, csak néhány éve alapították. 2003-ban, amikor létrehozták, nem vettem észre. Kisebb gondom is nagyobb volt nála. Aztán, amikor kezdtek a nyilvánosságba beszivárogni a közleményeik, megkérdeztem néhány embert, hogy mi fán terem ez a magvaváltó?

De csak legendákkal kínáltak meg: mivel egy esztendővel előtte létrejött a Terror Háza Múzeum is, Schmidt Mária nagytőkés, az intézmény  igazgatója, aki nagy vagyonát később  elhalálozott férjétől, a rendszerváltás utáni sikeres vagyonszerzőtől örökölte,  kötelességének érezte, a Fidesszel együtt, hogy eljárjon egy kállai kettőst, azaz a baloldaliságát is bizonyítsa ennek a támogatásával. Így adták elő nekem, többnyire azok, akik nem tudtak semmit a névadóról.

A legenda tetszett, bevettem. A korán elhunyt férj, képletesen szólva, Eötvös Károly védenceinek kései leszármazottai közé tartozott. Kik voltak Eötvös Károly védencei? A tiszaeszlári zsidók, a sakterok. A Tiszaeszláron 1882 áprilisában a sakterválasztásra messzi földről összegyűlt pályázók, akiket rituális vagy nem rituális gyilkossággal vádoltak meg, Eötvös Károly ügyvédi védelmét kapták. A helybeli 14 éves kislány, Solymosi Eszter torkának elvágásával és hullájának nyomtalan eltüntetésével lettek megvádolva. De Eötvös Károly, mint ügyvéd, egyébként már akkor jó nevű író is, a nagy Eötvös-család valamelyik ősi ágába tartozó képviselő, a védelem vezető ügyvédjeként elérte  a felmentésüket. Eötvös annak ellenére megnyerte a pert, hogy a közvetett bizonyítékok sora a sakterok ellen szólt. Eötvös Károly nagyon gazdag ember lett. Bérházat vett vagy épített Pesten, földeket, birtokokat szerzett és egész életére minden gondtól megszabadult, mert a megbízó, a budapesti hitközség bőkezű volt iránta. Holott Tisza Kálmánnak kellett volna tejelnie, mert a magyar miniszterelnök utasította igazságügy minisztere által a Legfőbb Ügyészt – akkor törvény szerint az ügyészség a kormány alá tartozott –, illetve annak helyettesét, hogy vádbeszéd helyett védőbeszédet mondjon, és úgy hasson a tárgyalásra, hogy az a már jelzett eredménnyel végződjék. Tisza Kálmánnak viszont, ha kapott volna pénzt a hitközségtől, azonnal tovább kellett volna utalnia a jutalmat a Rothschild- bankháznak. Miért? Mert az szervezte meg az egész Európára kiterjedő nyomásgyakorlást a sakterok felmentése érdekében. Egyszersmind fejezze ki a Rothschildoknak azt az elhatározását Tisza Kálmánnak, hogy ha akar egy komoly hitelt, márpedig Tisza nagyon akart több komoly hitelt is, mert a magyar állam már akkor is mindig nagyon meg volt szorulva – a cserearányok állandó romlása miatt –, akkor mentesse fel a sakterokat. A nemzetközi sajtó és a Rothschild bankház tehát beleavatkozott a magyar igazságszolgáltatásba, lényegében az egész magyar életbe.  A felmentő ítélet után a kormány megkapta a hitelt „reskontóra”. (És most kérek mindenkit, ne tessen az IMF-re és Gyurcsány-Bajnai-Kókára képzettársítani. Ha az olvasó hasonlóságot, netán módszerbeli azonosságot fedez fel a budapesti hitközség, a sakterok, az ítélet, a felmentés és Eötvös vagyonszerzése, valamint az IMF mai módszerei között, akkor, noha a hasonlóság fennáll, ön egy előítélet rabja – ami ellen a Soros György alapította Eötvös Károly közpolitikai intézet hadakozik. Vagy csápol, és ön esetleg rasszistává és antiszemitává lesz csápolva).

Természetesen nem Schmidt Mária volt az intézet alapítója, hanem mit ad Isten, maga Soros György, illetve a Soros Alapítvány. Első elnöke Majtényi László lett. Ő később ugyebár ombudsmanként tevékenykedett, még később pedig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke lett, ami meglehetősen szép kanyar. Mondhatni szerpentin. Teljesen meztelenül: szélhámosság.   Mert az adatvédelmi ombudsman tiszte teljes pártfüggetlenséget kíván, amihez nem éppen igazoló háttér egy Soros alapította intézet vezetése, majd pedig az ORTT elnöksége is pártokon felüli tekintélyt követel. És mindez nyomokban sincs. Csak a tekintély dagad. Ódák születnek az elfogulatlanságról, béródák. Ezt tanítani kellene, s tanítja is, nem középiskolás fokon, maga Majtényi. Így kell egy törpe kisebbségnek szétszivárogni egy állam, egy nemzet életében, és így kell a türelmes népet leigázni.

Egyben rávilágít egy bizonyos rejtőzködő, de nagyon hatékony működési módszerre, amelynek alkalmazásával a leghívebb SZDSZ-es  kádereket függetlenként és jogvédőként  szét lehet teríteni. Az ilyen ember mindig transzparens, mármint az ő szavukkal szólva. Mert mindig az emberjogi és a jogvédelmi pofáját tolja előtérbe, amely mögött nem látszik az igazi arca. A megvető mosolya. Az intézet főmunkatársainak felsorolásakor és bemutatásakor erre a kérdésre majd visszatérek.

De itt van Majtényi, oszlop a független tekintély Pantheonjában. Az ORTT elnökének állásából lemondásával szabadította ki magát, amikor a Sláger rádió nem kapott tovább frekvenciát. Pedig milyen jól rombolta az erkölcsöket és fő műsorvezetői mennyire szépen terjesztették a romlottságot és a nyegleséget, és mennyire pompásan önreklámozták magukat. A volt ombudsmannak ez elnyerte a tetszését. Ez a lemondás, amely a sajtó liberális és Soros részében legendás helytállássá jegecesedett, már a kétharmados rendszerváltás előszeleinek  csikós-gulyás és gatyaszaggató kisüsti illatában – nemes magyar illatokban – történt. Ezeket Majtényi nem bírja. Ő, ha látja, hogy a választás után úgyis mennie kell, inkább maga mond fel, hőssé előlépve.  (Tanulj magyar, ön-ombudsmani technikát…)

Eötvös Károlyról nem azért neveztek el intézményt, mert jeles író és gondolkodó volt.  Nem, Eötvös Károly olvasmányos, a rövid kijelentő módot kedvelő ügyes író volt, főműve, a „Nagy per”, amelyet tiszaeszlári védő tevékenységének igazolására írt – egy hazugsággyűjtemény. Jellemző, hogy csak húsz évvel az esemény után, 1903-ban merte megjelentetni. Akkor, mikor Tisza Kálmán már nem élt és a koronatanúk közül is sokan hiányoztak, a zsidó hódítás pedig annyira elözönlötte már Magyarországot – minden lap, minden színház a kezükben volt, az egyetemi életben, az irodalomban és a történetírásban is hangadók lettek –, hogy a szerzőnek semmi félnivalója nem volt már.  A századforduló  politikai életén is uralkodtak, minisztereket és sajtócézárokat adtak az országnak. Eötvösnek már nem volt félnivalója. Ő már csak elüldögélt az Abbázia kávéház nagy üvegablakában, egy számára készített, párnás fotelben, írt és anekdotázott – mint nagy öreg. Rokona, Eötvös József, aki a legnehezebb iskolai kötelező olvasmányokat írta, például  „A falu jegyző”-jét, nehézkesnek tűnő körmondatai ellenére Németh László szerint is nagy író és liberálisnak is elég liberális, hogy intézetet lehetett volna elnevezni róla, de hát hiába: ha egyszer nem ő volt a sakterok felmentője, akkor nem ő volt és kész.  És különben is: báró.

 A KÖZLEMÉNY

 Ideje erről is beszélnem. Az ember átfutja és megtörli a szemét. „Az Eötvös Károly Intézet évek óta küzd a pártfinanszírozás átláthatóságáért és ésszerűsítésért. Meggyőződésünk, hogy az állami támogatás csökkentése egyik célt sem szolgálja.” Nofene? Osztán, miért nem? A csökkentett összeg átláthatatlanná teszi a pártkönyvelést? Ez nem logikus. Aztán azt mondják a közpolitikusok, hogy a kisebb támogatás több lopásra készteti a pártokat. Mind-egyiket. De legtöbbet így az fog szerezni magának, amelyiknek erre a legnagyobb lehetősége van, amelyik majdnem minden önkormányzatot birtokol: a Fidesz. Magam nem tudom, hogy van ez, tűzbe én a kezem a Fideszért se teszem, de hogy ez gyanúsítás, az kétségtelen. Azt mondja az Eötvös Károly Intézet, amelyet Soros György alapított és pénzelt, hogy a Fidesz lopott, lop és lopni fog. Meg, persze a többi, de azok csak módjával. Keresni kezdem az árulkodó mondatot, vagy mondatrészt, mert érzem, hogy ez valakinek, vagy valamelyik pártnak az érdekében született közlemény, de nehezen találom. Végre aztán megvan. „Az állami támogatás rendszerének egyik elsődleges célja, hogy csökkenjen a pártok és az általuk jelölt állami döntéshozók függése a fekete pártpénzektől, és hogy ösztönözzék a legális magánadományok gyűjtését.” Aha – mondom. Melyik párt terjesztette magáról, hogy annyira szerették itthon és Amerikában is, hogy kitömték legális magánadományokkal és ennek következtében minden matematikai esélytelenséget legyűrve bejutott az Országgyűlésbe? Hát, persze, hogy az LMP! Az SZDSZ elhónyálása után most neki veri a tam-tamot a Soros alapította intézet. Csak nem árulja el. Ez azonban nem ok a szemrehányásra: sose árulta el.

Ami eddig halvány gyanú volt, innentől tény: az Eötvös Károly Intézet, nyilván alapítója utasítására, meg a saját szimata szerint is, átnyergelt LMP-re. Most ez az új Eötvös Károly védenceit futtató párt, amelyhez az MSZP is csatlakozni óhajt – a jó szimatnak itt is van szerepe, és ki merné állítani, hogy Lendvai Ildikónak, vagy pláne Kovács Lászlónak nincs fejlett szimata.

A közlemény keserűséggel záródik. „Ez a lépés a mai körülmények között még a politikai erőviszonyokra is befolyással lehet, hiszen a kormányzatot és az önkormányzatok zömét uraló pártnak sokkal kiterjedtebb lehetőségei vannak arra, hogy a törvényes támogatásokat nem törvényes forrásokból egészítse ki.” A betyárját! Mindazonáltal aggályaim ágaskodnak Eötvösék célzásai iránt. Mintha a politikai térkép már átrendeződött volna, eötvöskárolykáim! Nem szerzett kétharmadot a most nagy lehetőségek előtt álló párt ellenzékből, s éppen úgy, hogy a választás előtt a másiknak volt meg a lehetősége a korlátlan kasszatömködésre? Talán nem éppen azért hosszabbította meg futamidejét a mesterséges beavatkozásokkal és az SZDSZ-es támogatással, hogy elérje a lopás eldorádó határát és száraz lábbal át is vesse magát rajta?  A mostani sűrű letartóztatások, vádemelések, vizsgálatok bizonyítják: elérték Eldorádót. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy sokan a Markó utcában találták magukat.

Az utolsó mondat, ha lehet még keserűbb. „Ezért az Eötvös Károly Intézet megállapítja, hogy a döntés – nota bene: törvény – tovább rontja a pártfinanszírozás állapotát és végső soron elvezethet a közintézmények tekintélyének további hanyatlásához.” Fel kell tennem a kérdést: hol és mikor, s miben tapasztalta az Intézet a közintézmények tekintélyének a hanyatlását?  Mert a „további” azt sejteti, hogy már tapasztalták a hanyatlást. De melyik közintézményről szólnak?  A kórházak tekintélye talán hanyatlott? Nem, éppen azt látjuk, hogy a pénzüket ugyan még nem kapták meg, de ígéret van rá és az új kormánytól az ígéret is elég, mert bíznak benne, és ennélfogva, lassan megindul az élet bennük.  Az egy Lipótmezőt leszámítva, amelynek ápoltjait az előző kormány – mit kormány: rendszer – szélnek eresztette. Ezzel aztán Majtényi volt intézeti igazgató, majd ombudsman oltalma alá helyezte, aki viszont mint jogállami bodygard nem tudott mit kezdeni velük, s a pártfinanszírozás 15 százalékos csökkentése következtében az Eötvös Károly Intézetben sem volt felvétel. Ez maga a válság.  De már elhatároztatott egy új bolondokháza felépítése.

 NYÜZSGÉS, ÉLÉNKSÉG

 Igen, tapasztalható valami ilyesmi az E.K.V.K.U. körben. (Eötvös Károly Védenceinek Kései Utódai) Köpködnek, pedig nekik, mint hivatásos népnevelőknek, ez nem ildomos. Kijöttek a sodrukból. Hibát hibára halmoznak. Ugyanezen az „ÉS” oldalon van egy helyesbítés is, amin már csak röhögni lehet. A szerkesztői figyelmetlenség azzal tolt ki legjobban, akit talán a legjobban szeret, hiszen a lap fenntartójáról van szó. A másik Majtényi formátumú lemondóval, a családilag az ávóig és az ötvenhetes III/III-ig visszanyúló Soros Alapítvány elnökkel, Halmai Gáborral, aki már készen kapta az Eötvös Károly Intézetet, csak tömködnie kellett és aki néhány hónapja lemondott az Alapítvány elnökségéről, és a Soros magyarországi alapítványát – valószínűleg csak formálisan – megszüntette. Nyilván be vannak téve a szép pénzek, a „legális magánadományok” a kiadókba, az intézetekbe és bizonyos kockázatokat vállalva: a zsebekbe. Az „Irodalom KFT-be, amely az „ÉS”-t adja ki és többibe, a baráti társaságokba, az E.K.V.K.U. körökbe.

Halmai Gábor cikkének legfontosabb utolsó bekezdésének végmondatát a szerkesztőség kihagyta a lapból. Most közlik. Ebben Halmai, akit kirúgtak az OVB-ből, mert onnan elfelejtett lemondani, azt írja, keserűen: „Egy nemrégiben végzett felmérés számos adata azt igazolja, hogy a megkérdezettek többsége nem „demokratikus gondolkozású”. 75 százalékuk szerint – írja Halmai – például  pártvitákat kizáró, erős kezű kormányra lenne szükség, sőt a válaszadók 52 százaléka úgy véli, hogy a mai helyzetben egyetlen erős, a társadalmat egészében megjelenítő pártra lenne szükség.” Halmainak ez fáj. Nem mondja ki, de ő bizony megint bűnös népet lát, miként annak idején az ávó, Péter Gábor, Farkas Mihály és Gerő Ernő. Csürhét, csőcseléket. A magyarság 75 százaléka nem demokrata.

Ha nem az, azzá kell tenni. Halmai felmenőinek korában Rákosi és Gerő a demokratává pofozást és demokratává kényszermunkázást gyakorolta, valamint magyar parasztok esetében, akik kint a határban kapálás és egyéb munka közben csak a napraforgótól tanulhattak volna némi demokráciát, de valószínűen nem jól értelmezték a szép tányérok forgását. Demokratává tenni, demokratává nevelni SZDSZ-es ombudsmani hivatás, ORTT-s küldetés Halmai Gáborra váró feladat. Egy ázsiai eredetű népet, amely 75 százalékban nem demokrata, azzá kell nevelni. Persze, a nevelésnek vannak szinonimái. Pofozni. Gyötörni. (válság) Megfosztani az álláshalmozástól. Kicsit a nyugdíjtól és a kölkeit az iskolától. Halmai ezt finom Soros-szavakkal így fejezi ki: „ Egyetemi oktatóként azt látom, hogy a jövendő értelmiség körében sem sokkal jobb a helyzet. Márpedig csak a jogállami értékek iránt elkötelezett elit kényszeríthetné ki az ötödik, ismét alkotmányos köztársaságot.” Nem kevesebbet állít tehát a „jogállam” Soros bajnoka, minthogy ez a köztársaság, amelyben most kétharmaddal alkotmánymódosítás következik, nem alkotmányos köztársaság, noha választások útján lett ilyen, mégpedig olyan választásokon, amelyeket Halmai Gábor mint az OVB alelnöke jóváhagyott, szabályosnak és érvényesnek ítélt. Ez a köztársaság csak akkor lesz újra demokratikus, ha a magyar keresztény középosztálynak, benne sok becsületes zsidó embernek is, ha az elit, a Halmai fogalmai szerint nyílván Soros elit, Majtényis elit, jogállami elit, a törpe kisebbség demokratává neveli. (Lásd fentebb: pofozza, éhezteti, válságozza – megSorosozza).

Nincs itt valami tébolyodottság? Itt élnek ezek a jogállamiak a földön. Vagy ülnek a Pocok Klubokban és azt hiszik, az a világegyetem? Egyre nehezebb elhinni ezekről a jogállamkodókról, hogy normálisak.

 AZ EREDET

 Miután ez a sok szennylé átömlött rajtam, mint valami át nem adott szenyvíztisztítón, kíváncsi lettem az eredetre. Ezért elolvastam a világhálón a „Bemutatkozik az Eötvös Károly Intézet című közleményt és abban ezt találtam. (Aki állva olvas, huppanjon le.) „Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában, azért hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására.” Amennyiben a baki újdonság, akkor ez sikerült. A formával formálni nagyon újszerű.  Annyira újszerű, hogy sokan nem is értik. Ez a mondat és az alant következők nem magyar mondatok. Ezek az internacionális pongyolaság torzszüleményei. A második bekezdésben így költenek: „az intézet másokkal együtt szeretne hozzájárulni a szakmai és a szélesebb közvélemény tájékoztatásához, a politikai napirend formálásához (nem olyan lény írta ezt, aki sokat játszott nedves homokban és mindig volt a kezében valami, hol a sajátja, hol a másé…) azokban a kérdésekben – formálásról van szó! –, amelyek hatással vannak az állampolgárok és a közhatalom közötti kapcsolat minőségére. Aki ezt a mondatot megérti, kap egy jojót. Vagy egy Soros-malacperselyt.

No, aztán a következő részeknek van egy alapszava és ez a szó a más. A m á s. Ez az új „világ proletárjai egyesüljetek” Világ másai uralkodjatok, már, ha jól értelmezem. „Az intézet kész az együttműködésre mindazokkal a szervezetekkel és egyénekkel, amelyek vagy akik más világnézeti alapállásból és más hangsúlyokkal tevékenykednek az állampolgári egyenlőségen alapuló…” satöbbi, satöbbi.

Mi ez a más? – áll meg az ember hőkölve. Egy mégiscsak író nevét viselő intézet megengedheti magának, hogy felröppentsen egy ilyen „más”-t és ne mondja meg, mit gondol benne? Milyen más? Mihez képest más? A Gellérthegyhez képest más, a Tiszához képest más, vagy a kis Túrhoz képest más, amely beléje siet? A szoknyához képest más, vagy a nadrághoz képest más?  Az embernek aztán, továbbolvasva a szörnyű szöveget, gyanúja támad: a magyarsághoz képest más. Ezt akarja kifejezni mindjárt indulásakor az E.K.V.K. U. intézet. Ez tehát egy hívószó, vagy éppenséggel jelszó, amelyet csak egyesek értenek, mások nem.

Tény, hogy a szöveg a másság fénykorában született, amikor az idegen, az IMF idegen, a Holt Tengeri idegen szép is volt, nemcsak más. Antall Józseffel szemben, akit dzsentroidnak és ilyeténképpen magyarnak ócsároltak, akartak ők más lenni. (Nem mondhatom, hogy mások, másfélék, mert az Eötvös Károlyos tiszta más olyan, mint a kanti „tiszta ész”: nem lehet ragozni.)

 VÉGÜL A TAGOK

 A bemutatkozó beszély bemutatja a tisztségviselőket. Majtényi elnök urat már bemutattuk, felsorolva tisztségeit. Rangban utána Baranyi Imre közgazdász következik. Közgazdász. 1996-ig az SZDSZ külügyi titkára volt, majd 1998-ig  a Művelődési és Közoktatási minisztérium sajtófőnöke. A továbbiakat idézzük: 1998 és 2002 között az Arthur Andersennél, illetve KPMG-nél (mindig nál-nél és nem ban-ben!) tanácsadó, 2002 júniusától az ÁPV R. igazgatóságának tagja, majd 2007 októberétől a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja. Az Eötvös Károly Intézet gazdasági igazgatója.

Ez tehát a közpolitikai intézet vezérkara. Rálátással, méghozzá folyamatos és állandóan változó rálátással az egész magyar gazdasági életre. A más koltjával, forgópisztolyával a zsebben. Vezetőállásról vezetőállásra vándorolva, mindig döntési helyzetben és nyilvánvalóan Soros számára jelentéstételi kötelezettséggel. Hogy pontosan tudja, mikor kell benyúlni az OTP bankért, mikor kell nemzetközi támadást intézni a forint ellen.

A kutatási intézet főnöke egy bizonyos Miklósi Zoltán nevű úr, aki a 2001-es és a 2002-es országjelentések fő szerzője volt. Ennyi.

Magyarország független jogállam – volt, mondják ők, most nem az, de majd lesz – remélik. Mert ezek a közpolitikusok most nagyon elégedetlenek. Még a pártfinanszírozás lefaragása sem tetszik nekik. A jogállamisággal sincsenek kibékülve. A felelősségre vonástól nem kell tartaniuk, mert Gyurcsány-Bajnai elviszik a balhét. Valamint Zuschlag. Ők csak jó helyen voltak jókor, időben szolgáltatták az adatokat a KMPG-nek, az Arthur Andersennek és Sorosnak. Ebből ugyan lett egy kis kár, több ezermilliárdnyi, de hát mit tehet arról egy közpolitikai. Közbüntény és közpolitika nem ugyanaz, hékás. Mi csak nyilatkozunk. Hogy a kis LMP fennmaradjon nekünk, hogy ne kerüljön annyiba szegény alapítónknak a fenntartása.

Íme, egy kis eldugott közlemény az „ÉS”-ben és mennyi romlottság, mennyi magyarellenesség, mennyi szenvedés, veríték és korai halál. De hát ők nem is erről beszélnek. Ők csak azt mondják: más.

ZÁRÓTÉTEL

(novellisztikus)

 Valaki dörömböl bentről, mondjuk a 7-esből. A fegyőr felháborodik: – ki a fene már megint. Bentről a cigánykórus röhögve: a más. A fegyőr jogtudatos, kinyitja az ajtót, bár fel kell állnia és az fárasztó. – Fogjad a végit, nehogy csíkot húzz magad után te más.

A más a hetesből elsasszézik a végét fogva a folyosó végére, mert  a börtön régimódi, mint Halmai szerint a magyar nép, amelynek 75 százaléka visszamaradt az 1945-ös állapotban, a bűnös nép állapotában.