|
 2010.08.20.
Tőkés László újabb fellebbezése a
Királyhágómelléki Egyházkerülethez
2010. július 21-i
Nyilatkozatomban tételes formában idéztem a Királyhágómelléki
Református Egyházkerület Választási Szabályzatának az egyes
egyházi tisztségekre való jelölést kizáró előírásait, és
önkéntes visszalépésre szólítottam fel azokat az – egyházmegyei
– jelölteket, akikre a Szabályzat 2. szakaszának idézett
megszorításai vonatkoznak.
Annak láttán, hogy a személyeskedést kerülő, elvi
felvetésemnek nem sok foganatja volt, és kilenc egyházmegyénk
területén több olyan lelkészi és világi személy is jelölést
nyert és fogadott el, akikre nézve a Szabályzat vonatkozó előírásai
világosan kimondják és meghatározzák, hogy „egyházi tisztségre
nem jelölhetők”, vagy jelölésük „nem ajánlott”, –
2010. július 3-án újabb, ez alkalommal az előbbinél jóval
konkrétabb Nyilatkozatot tettem közzé, melyben az érintett
személyek jelöltetésének a megfellebbezését, valamint a választási
bizottságok felelős, szabályos és következetes eljárását
szorgalmaztam az óvások elbírálása tekintetében.
A sajtóból vett
tájékoztatás szerint: „Minden óvás elutasítva!” (Bihari
Napló, 2010. augusztus 14.) – vagyis a fellebbezések törvényszerű
és felelős elbírálására irányuló figyelmeztetés is hatástalan
maradt. Az Egyházkerületi Választási Bizottság – rosszul
felfogott – erejének, valamint határozatai
megfellebbezhetetlenségének tudatában még bár szemszúrásból
sem, egyetlen egy benyújtott óvásnak sem adott helyt, és ezáltal
minősített, illetve minősíthetetlen esetekben engedett szabad
utat az egyes egyházmegyei jelölteknek.
Cinikus szabálytalankodásra vall az a kirívó körülmény,
hogy az EVB döntéshozatalának még a saját jelöltetését elbíráló
részében is részt vett és szavazott Szilágyi Péter EVB-tag,
olyannyira, hogy még a jelöltetésének megóvását visszautasító
2/2010. számú EVB-határozatot is saját kézjegyével látta
el.
A sajnálatos szakszerűtlenséggel és szokványos
hivataloskodással határozatokat hozó EVB egész munkájára a következők
a jellemzők:
• Szinte teljességgel figyelmen kívül hagyja a KRE Választási
Szabályzatának mértékadó előírásait (lásd VSZ 2. szakaszának
3. és 4. bekezdései).
• Ügyet sem vet a fellebbezéshez mellékelt bizonyító
dokumentumokra, melyeket nem is mellékel az egyes eseteket elbíráló
határozatokhoz, illetve amelyeket teljességgel elhallgat.
• Sem az Országos Átvilágító Bizottság (CNSAS), sem
az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság (EÁB) bizonylatait
és határozatait nem veszi figyelembe, noha ezt az Egyházkerületi
Közgyűlés kötelező módon előírja.
• Egyetlen jogász, egyházi jogtanácsos segédletét sem
veszi igénybe, illetve a jogi szakvéleményezés érvényesítését
teljességgel mellőzi.
• Döntései nem a fellebbezési indokok cáfolatán
alapulnak, hanem puszta – szavazattöbbséggel alátámasztott
– tekintélyelvű kinyilatkoztatások.
Az elmondottaknak
megfelelően az EVB:
1. A
Mikló Ferenc bihari esperesjelöltnek a román titkosszolgálattal
való együttműködését igazoló P 4901/07/15.05.2008, valamint
p 4901/07/05.02.2008 számú CNSAS-dokumentumokat teljességgel
figyelmen kívül hagyja; másfelől a nevezettre vonatkozó EÁB-határozatot
nem igényli (lásd az EVB 2/ és 3/2010. számú határozatát).
2. A
Berke Sándor egyházmegyei missziói előadó-jelölt – egykori
– kollaboráns voltát tartalmazó P 3457/08/02.12.2008. számú
hivatalos CNSAS-iratot hasonlóképpen figyelmen kívül hagyja,
azt állítván, hogy „A jelenlegi szabályozások szerint (?!)
nincs bizonyíték arra, hogy – nevezett – együttműködött-e
a volt titkosrendőrséggel”. Itt úgyszintén hiányzik az EÁB
elbírálása (lásd EVB 3/2010. számú határozatát).
3. Úgyszintén felmenti Nagy Sándor nagykárolyi
esperesjelöltet, akiről nem csupán a CNSAS DJ/2790/05.10,2009.
számú bizonylata (lásd mellékelve: Adeverinţă) ismeri el,
hogy mindösszesen 48 (azaz negyvennyolc) informátori jelentés fűződik
nevéhez, hanem ráadásul az EÁB és az Egyházkerületi Igazgatótanács
is megállapítja róla, hogy „szervezett és titkos formában,
aktívan együttműködött a kommunista titkosszolgálattal,
annak ügynöke/ informátora volt” (lásd az EÁB 26/210. határozatát).
Mindezek ellenére, az EVB azzal indokolja felmentését, hogy az
EÁB „terhelő bizonyítékok hiányában (?!) nem vonja meg választhatósági
és választói jogát” (lásd az EVB 6/2010. számú határozatát).
4. Szilágyi Péter egyházmegyei presbiteri főjegyzőjelölt
esetében az EVB szintén a saját Anyaszentegyházunk írott –
és erkölcsi – törvényeit veszi semmibe, amikor is nevezett
2007-ben történt „minden egyházkerületi – és zsinati –
tisztségéről” való „önkényes és elfogadhatatlan”
lemondását (lásd az Igazgatótanács 684/2007. és a PH
416/2007. számú iratait) figyelmen kívül hagyva, gyermeteg módon
azzal menti őt, hogy „nem a presbiteri tisztségéről mondott
le” [sic!] (lásd az EVB 3/2010. számú határozatát).
5. Seres Dénes zilahi jogtanácsosjelölt esetében minden
bizonnyal az – RMDSZ-es – politikumé volt a döntő szó. Ezt
az embert annakidején éppen az egyházmegyei jogtanácsosi
tisztségétől fosztották meg hűtlen szolgálata miatt – attól
a tisztségétől, melyre most újrajelölik. Közismert továbbá
a feleségével, Seres Magdolnával közösen folytatott, áldatlan
– hatalmi – harca a Zilahi Református Wesselényi Kollégium
ellenében, és ezzel együtt – világi peres eljárásai Bogdán
Zsolt mostani esperessel, valamint Püsök Csaba és Oláh Mihály
lelkipásztorokkal szemben. Az EVB szerint – mindezek ellenére
– „a vád nem felel meg teljesen a valóságnak, inkább személyi
konfliktusok állnak a háttérben” (lásd az EVB 5/2010. számú
határozatát).
6. Visky István, Kondor Endre és Fazakas Ferenc bihari
lelkipásztorok, valamint Mike Pál érmelléki esperesjelölt
esetére nézve a VSZ valóban nem tartalmaz kizáró jellegű
rendelkezést – viszont határozott értelemben nem találja ajánlatosnak
a CE-s „szektás irányhoz” tartozó lelkészek jelölését.
Így hát az ő jelölésük lelkiismereti kérdésnek minősül
– és legfeljebb a választók lelkiismerete tiltakozhat az
ellen, hogy – belülről bomlasztó – „szektás” elemeket
állítsanak felelős egyházi tisztségekbe.
Érdekes viszont elgondolkodni azon, hogy az EVB tisztelt
tagjainak „lelkiismerete” miért fordul szembe a Választási
Szabályzatot elfogadó közgyűlési atyák lelkiismeretével…
(lásd az EVB 3. és 4/2010. számú határozatait).
Mindent
egybevetve, mérlegelve és megfontolva, a következőket állapíthatjuk
meg és mondhatjuk ki:
• A volt nacionál-kommunista rezsim, illetve a Ceauşescu-féle
diktatúra hírhedt és félelmetes erőszakszervezete volt a
Szekuritáté. A kommunizmus által elkövetett gonosztettek
elleni harc magába foglalja a volt román titkosszolgálat elleni
küzdelmet. Volt kollaboránsok és ügynökök nem méltók arra,
hogy egyházi tisztséget töltsenek be. Akik reájuk adják
szavazatukat, azok akaratlanul is cinkosaikká válnak.
• 1989-ben Temesváron kezdődött el a Ceauşescu-diktatúra
bukása. Akik fegyvertelenül szembeszálltak az istentelen
parancsuralmi rendszerrel – az ő áldozatuk, Temesvár szelleme
kötelez bennünket: királyhágómellékieket!
• „Tudatában voltak-e a jelöltlistákat állítók,
hogy minek vetették meg a melegágyát, amikor pártkatonákat
jelöltek a tisztségekre?” – teszi fel a kérdést Pártegyház
című írásában Gábor Ferenc köröstárkányi Testvérünk (lásd
Reggeli Újság 2010. július 27.). Tudatában vannak-e tettüknek
azok a CE-s bűnpártolók, akik Visky Istvánnal az élen
„elfogadhatatlannak, értelmetlennek és megbotránkoztatónak”
minősítik az egyházi átvilágítást (lásd erdon.ro, 2010. március
9.), és „imádságos szentségükkel” azonképpen igyekeznek
legitimálni a volt ügynököket vagy a jelenlegi pártkatonákat,
miként – mutatis mutandis – tette ezt az SZDSZ, majd utóbb
az elkorcsosult MDF az utódkommunista MSZP-vel?!
Nem szabad felednünk: az ateista kommunizmus az
Anyaszentegyház létére tört; azon problémáink legtöbbje,
melyekkel húsz év óta viaskodunk: közvetve vagy közvetlenül
a diktatúra átkos öröksége. Azért: „ne legyen közösségünk
a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel”! – int bennünket
az Apostol (Ef 5,11).
Illesse őszinte elismerés azokat a fellebbezőket, akik a
sötétség erői ellenében védik az Egyház becsületét!
Az Egyházkerületi Közgyűlés sem mehet el szótlanul a történtek
mellett – és egyházkerületi különbizottságot kell megbíznia
az EVB működésének és döntéseinek a felülvizsgálatával.
Az egyházmegyei választógyűléseken az óriási –
lelkiismereti és erkölcsi – felelősség, hogy 2010. augusztus
27-i üléseiken saját szavazataikkal bírálják felül a
szakmai és erkölcsi mélypontra süllyedt EVB munkáját és határozatait!
Tőkés László
|
