vissza a főoldalra

 2010.08.28. 

Elhunyt Utassy József Kossuth-díjas költő

Elhunyt Utassy József. A Kossuth-díjas költőt 69 éves korában, pénteken reggel Zalaegerszegen, a pózvai külső kórházban érte a halál - tájékoztatta Péntek Imre, a Pannon Tükör című kulturális folyóirat főszerkesztője az MTI-t. A költőt a Magyar Írószövetség és a Pannon Írók Társasága saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Utassy József 1941. március 23-án született Ózdon, 1969-ben egyike volt a Kilencek nevű költőcsoport alapítóinak. Betegsége 1974 óta akadályozta a munkában, ennek ellenére megkerülhetetlen lírai életművet hozott létre. 2005-től élt a Zala megyei Rédicsen, ahol súlyos betegségéből felépülve még öt éven át alkotott.

Ebben az időszakban két önálló kötete jelent meg, Farkasordító és Ezüst rablánc címmel, utóbbi az idei ünnepi könyvhétre. Munkásságáért 1978-ban József Attila-díjjal, 1989-ben és 1996-ban Déry Tibor-jutalommal, 2001-ben Balassi emlékkarddal és babérkoszorúval, 2008-ban Kossuth-díjjal, tavaly pedig Bethlen Gábor-díjjal ismerték el, utóbbit a Kilencek költői csoport tagjaként. 2001-ben az Év könyve díjat vehette át, 2002-től pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.

Kossuth-díját a magyar költészet nyelvi és formai megújításában elért eredményeiért és műveiért vehette át. Akkor az MTI-nek elmondta: költészete lényegének a pontosságot tartja.

"A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meggyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom" - fogalmazta meg 2008-ban ars poeticáját a költő. Főbb művei: Tüzem, lobogóm! (1969), Csillagok árvája (1977), Mézgarázdák (1980), Pokolból jövet (1981), Áve, Éva! (1981), Júdás idő (1984), Ragadozó Föld (1987), Irdatlan ég alatt (1988), Hungária Kávéház? Kávéház Hungária! (1988), Hóemberség (1989), Keserves (1991), Rezeda-álom (1991), Hol ifjúságom tűnt el (1992), Fény a bilincsen (1994), Szamárcsillag (1994), Kálvária-ének (1995), Földi szivárvány (1996), Havak hatalma (1996), Szép napkeltő holnap (1999), Hóvirágbűvölő (2000), Isten faggatása (2000), Furcsa világ (társszerző, 2000), Tüzek tüze (2001), Válogatott versek (2006), Farkasordító (2006), Ezüst rablánc (2010).

Tájainkon is ismert, kedvelt, szavalt költő volt. Ha másról nem, "Zúg március" című, Petőfit ébresztő költeményéről, mindenki ismeri az eltávozott művészt.

 A költő 2007. nyarán nyilatkozott a Magyar Fórumnak.

Ebből az interjúból idézünk:

 – A negyvenegyes tavasz harmadik napján születtem Ózdon. Alig kétéves koromban árvaságra juttatott a második világháború. Egerben érettségiztem. Utána három év munka következett: voltam OTP-tisztviselő, részes cséplőmunkás és művészeti előadó. Majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–népművelés szakára kerültem. A diploma megszerzése után egy zuglói szakmunkásképző iskola diákotthonában nevelősködtem öt évig. Feleségemet, Horváth Erzsébetet – aki majdan általános iskolai igazgató volt – az egyetemen ismertem meg. Szintén az egyetemen kerültem szoros kapcsolatba a Kilencek költőcsoport sok majdani tagjával, pl. Mezey Katalinnal, Oláh Jánossal, Péntek Imrével.

 -Érdekes módon a Kilencek tagjai népművelő szakon tanultak…

 -Igen. Az 1960-as évek elején indult ez a szak, s mindenki, akit valamilyen politikai okból addig egyetemre nem vettek fel, oda jelentkezett. Felsőfokú tanulmányom után az akkor az Irányi utca - Egyetem utca sarkán lévő Metro klubban éjféli zárós voltam, tehát a rendezvények után én zártam a helyiséget. Ez a klub volt az Omega együttes első fellépési helye. Ez az „állás” megszűnt, s mivel meg kellett élnem valamiből, így munkát keresve az egyik telefonfülkében felütöttem a telefonkönyvet – nyílik, ahol nyílik! A Vasas Szakszervezetnél nyílt ki a könyv, felhívtam őket. Ott közölték velem: náluk nincs munka, de felvesznek a Magyar Hajó-és Darugyár könyvtárába. Ezt örömmel elvállaltam. No meg ők is örültek, mert rég vártak egy olyan bolondra, akinek kell egy ilyen állás. Három hónapig dolgoztam ott. Majd jött a nevelőtanárkodás.

 -1976-ban íródott a Pohárköszöntő c. költeménye, melynek záró sorait sokan ismerik: „EMBERNEK MAGYART, MAGYARNAK EMBERIT!” Jól látom, hogy ebben a költeményben a kimondás igényét – és veszélyét a totális diktatúra idején – fogalmazza meg? „Huncut kis hóhérok mennek ölre / szavaid tisztásán / nyakadért (…) s függsz majd: / egy vízszintes mondatért!”

 -Igen. Egy költőnek ki kell mondani azt, amit igaznak gondol. Ez a feladata, küldetése. Először az Alföld c. lapnak küldtem el ezt a költeményt. Ott nem akarták megjelentetni, pedig négy példányt is küldtem a szerkesztőségnek. „Kedves Joe! Köszönjük a verset! Nagyon tetszik, de sajnos nem tudjuk lehozni. Ez a negyedik példány. Ne küldjél még egyet, mert nem tudunk vele mit kezdeni.”- kaptam meg levélben a választ. Azért pohárköszöntő a vers címe, mert akkor Illyés Gyula születésnapjára írtam. Azt akartam, hogy a költemény vége egy illyési üzenet legyen.

 -Költészetében többször is megjelenik a tűz. A Zúg március tüze a forradalmas ifjúságé: „suhog a zászlós tűz a vérben”,, a Pokolból jövet költőjét már „kór tüze ragyogtat”-ja, a Vasban a világ című versben „láng legeli a világot”. A tűz megtisztít, vagy pedig elhamvaszt?  

-Ami a legjobban szemlélteti a választ, az a Szemfedő föld c. versem zárómondata: „Intsen partjához, s mosson a tenger/ tisztító, nagy tüzek hajnalán!” Tehát a tisztító tűzről van szó, elvonatkoztatva a Bibliától, de abból kiindulva. Sokat gondolkoztam azon, hogyan is nézhet ki, mi lehet a purgatórium.

 -Mondják: korai forradalmas és apa-sirató verseinek motivikája megújítva tér vissza a költő szülőföld-verseiben, amelynek összefoglaló kötete a Hol ifjúságom tűnt el.

 -A szilencium idejében írtam meg ezeket a költeményeket. Sokan mondják, hogy azt sugallom a kötetben lévő versekkel: minden elveszett. Ez nem igaz. Érdekesség: szülőfalumnak Bükkszenterzsébetet vallom, hiába születettem Ózdon. Az utóbbi településen dolgozott édesapám. Akinek nem sikerült a faluból tovább tanulni, vagy Borsodnádasra, vagy Ózdra került, ahol iszonyatosan kizsákmányolták a dolgozókat. Most még kilátástalanabb és reménytelenebb azon a környéken a helyzet.

 -Könyörtelen könyörgés c. költeményének zárójelbe tett első mondata: „Mert a szabadság: az emberiség fejlődésének Abszolút Nulla Foka.” Hogyan kell ezt értelmezni?

 -Az abszolút hőmérséklet a testek hőállapotára jellemző mennyiség. A testeket alkotó részecskék átlagos mozgási energiájának mértéke. A nemzetközi mértékegységrendszer egyik alapmennyisége. Mértékegysége a kelvin. Az abszolút hőmérsékleti skála kezdőpontja, az  abszolút nulla fok, amely -273,16 °C- nak felel meg. Ez a hőmérséklet, amely a legkisebb érték a Világegyetemben, gyakorlatilag nem érhető el. Tehát tudunk róla – mint a szabadságról-, de nem tudjuk elérni.

 Medveczky Attila