2010.09.01.
Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának
35. száma!
A tartalomból:
Csurka István: Az IMF és a magyar gyarmatosító
burzsoázia vérrokonsága
2.oldal
Amióta
az új magyar kormány és az IMF között megszakadtak a tárgyalások,
mert a magyar fél nem kért többé az IMF kétes értékű gyámkodásából,
egyre több elemzés és vád hangzik el az IMF megszorításokat
követelő, a válságok terheit a népre helyező politikájával
szemben. Ám a nemzetek fölötti pénzügyi intézmény céljai,
törekvései, indítékai valahogy mégis mindig megfejtetlenül
maradnak. Mintha az IMF egy eredendően gonoszokból álló,
rosszakaratú intézmény volna. Az IMF-et bírálók egyöntetűen
megállapítják, hogy a megszorításos gazdasági és pénzügyi
politika káros, túlságosan megterheli a dolgozó embereket,
elszegényíti a társadalmat és járulékai, azaz az
iskolarendszerből, az egészségügyből, az állami gondoskodásból
kivont pénzek, javak pedig hosszú távú és végzetes károsodásra
vezetnek. Azt, hogy az eredményük a nemzeti függetlenség
teljes elvesztése, már sokkal gyérebben mondják, inkább csak
pedzik. Azt a következtetést pedig, hogy a nyomasztó eladósodásból
gyarmati lét következik, úgy kerülik, mint macska a forró kását.
S nem könyörögtem
soha senki fiának,
nem könyörögtem...
4.oldal
Utassy
Józsefet 69 éves korában, augusztus 27-én reggel
Zalaegerszegen, a pózvai külső kórházban érte a halál.
„A
negyvenegyes tavasz harmadik napján születtem Ózdon. Alig kétéves
koromban árvaságra juttatott a második világháború. Egerben
érettségiztem. Utána három év munka következett: voltam
OTP-tisztviselő, részes cséplőmunkás és művészeti előadó.
Majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés
szakára kerültem. A diploma megszerzése után egy zuglói
szakmunkásképző iskola diákotthonában nevelősködtem öt évig.
Feleségemet, Horváth Erzsébetet – aki majdan általános
iskolai igazgató volt – az egyetemen ismertem meg. Szintén az
egyetemen kerültem szoros kapcsolatba a Kilencek költőcsoport
sok majdani tagjával, pl. Mezey Katalinnal, Oláh Jánossal, Péntek
Imrével.”– mondta 2007 nyarán Rédicsen, otthonában, ahol
meglátogattuk, s kedves, szép órákat töltöttünk. Jó kedve
volt, derűs történetekkel szórakoztatott bennünket, s áldozatkész
felesége vendéglátását is élvezhettük.
Költők az utcasarkon
Márai Sándor: Írók, költők, irodalom
7.oldal (Győri Béla)
Ebben
a légszomjas világban csak verseket szabad olvasni. Vigyázat, a
Szindbád is vers, hatalmas vers. Gárdonyi Géza regényei is
azok. Egyszóval a vers a minőség, a szférai, a földfeletti,
ezért kell verseket olvasni. Márai Sándor be is vallja, hogy
legszívesebben verseket olvas, és a költeményeket tartja az
igazi irodalomnak. Mindjárt itt van Berzsenyi a kötet élén.
Berzsenyiről Németh László grandiózus esszét írt.
Berzsenyivel, Kölcsey Ferenc világraszólóan, szinte gorombán
nagyot vitatkozott. A Berzsenyi-jelenséget Márai Sándor könyvében
elénk tette. Ez volt Berzsenyi, és ezért olvassuk ezt a szomorú
embert. Mert azt írja rögtön cikkének elején, amely az újságban
1935. március 5-én jelent meg, hogy Berzsenyi szomorú ember
volt, nehezen viselte el korát, környezetét, s legnehezebben önnön
jellemét. „Egyművű” író volt, „összes művei” az ódák,
az episztolák, s prózai dolgozatai elférnek egyetlen nem is
testes kötetben.
Az Egyházhoz való hűség vértanúja 9.oldal
Mons. Fodor József: Bogdánffynak
azért kellett meghalnia, mert több más erdélyi katolikus főpaphoz
hasonlóan, ő sem volt hajlandó segédkezet nyújtani a
kommunista hatóságok által megálmodott nemzeti katolikus egyház
létrehozásához. Őt is kiszemelték arra, hogy egy Rómától
elszakított katolikus egyházat hozzanak létre, de ahogy mások,
úgy ő sem ment ebbe bele. A tudós egyházfő hitéért vállalta
a börtönt és a vértanúhalált is. Bogdánffy Szilárdot 1953.
október 4-én temették el a nagyenyedi „Három jegenye”
elnevezésű rabtemetőben.
Bor Zoltán, a szolnoki színház produkciós
igazgatója 10.oldal
Így
játszunk drámát, tragédiát, operettet, vígjátékot,
musicalt. Az adott műfajban pedig nem a devianciát, a másságot
erőltetjük rá nézőre, hanem abban a stílusban, s úgy adjuk
elő a darabot, amilyennek a szerző megálmodta. Nálunk nem
fordulhat elő, hogy Rómeót és Júliát is nő alakítsa, és
Szolnokon a János vitéz Tündérországa nem egy koszos metrómegállóban
játszódik. Minden igényt ki akarunk elégíteni, de az öncélú
rendezői önmegvalósítás és a deviancia mellőzésével.
Tébi Márta, színművésznővel Medveczky
Attila beszélget 11.oldal
A
család, a rokoni, a lakóhelyi közösség, az üzleti vállalkozás
és a nemzet már nem köti magához az új társadalom emberét,
a régi kötöttségek helyére a végtelen szabadság lép. A
bizonytalanság foglalja el mindenütt és mindenben a biztos helyét,
világunk kiszámíthatatlanná válik. Ennek egyik oka az, hogy
az egyéni boldogulás számít: az, hogy miből fog megélni. Egy
művésznek viszont mindig fontos a társadalom problémáját
megvizsgálni, s az sem mindegy számunkra, milyen a politika, s a
kultúra helyzete Magyarországon.
Az egész szép lassan szét fog hullani
18.oldal
Miközben
a magzatgyilkosságot elítélő Pacem in Utero rendezvényein
fellép ifj. Hegedűs, egy követ fúj a Jobbik keszthelyi képviselőjével,
dr. Pap Ervin nőgyógyásszal, aki a rengeteg, saját kezűleg végrehajtott
abortuszról, mint munkaköri kötelességéről nyilatkozott. S
ezeknek a frakciójában ül Balczó. Szegedi Csanád a cigánybűnözők
elleni harcot hirdeti a liberális sajtóban, a párt keszthelyi
elnöke cigány bűnelkövetőkkel közösen végrehajtott
ingatlancsalásért ül. Az adóelkerülés és korrupció ellen
fellépő Jobbik vezetőinek cégei nem készítettek pénzügyi
beszámolót, és adóhátralék miatt eljárás folyt Novák Előd
alelnök és Schön Péter gazdasági igazgató cégei ellen.
Keresse
a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
|