|
 2010.12.03.
A Fidesz példája Varsóban
is hat
Jobbközép győzelem Lengyelországban
Helyhatósági
választásokat tartanak Lengyelországban. A november 21-én
megrendezett első forduló legfontosabb fejleménye, hogy a
jelenleg kormányon lévő, jobbközép irányultságú Polgári
Platform elsöprő győzelmével zárult. A sajnálatosan
alacsony, mindössze negyvennégy százalékos részvétel mellett
lezajlott voksoláson országosan több mint ötvenezer jelölt
versengett a polgármesteri székekért, és negyedmillióan pályáztak
arra, hogy önkormányzati képviselők lehessenek.
A
választás napján Zakopane környékén járva személyesen
tapasztalhattam: a harminckilenc millió lakosú ország legapróbb
településein is rengeteg plakát tarkállik a hirdetőtáblákon,
az oszlopokon – ezért is meglepő, hogy a részvételi arány még
az ötven százalékot sem érte el. A lengyel állami televízió
késő esti műsorában vendégeskedő szakértők e nagyarányú
távolmaradást természetesen azzal magyarázták, hogy a lakosság
egyre inkább kiábrándul a politikából és magukból a
politikusokból is. A közélet iránti érdeklődés lankadása,
a közöny természetesen aggasztó is lehet a demokratikus alapértékek
szempontjából.
A
lengyel választási törvények értelmében az első forduló
csakis azokon a településeken hozott végeredményt, ahol
valamelyik jelöltnek sikerült megszereznie az érvényes
szavazatok több mint felét. Ez csupán a helységek mintegy felében
valósult meg. Ám már most, a szavazatok hatvanhat százalékának
összesítése alapján egyértelművé vált, hogy a Donald Tusk
jelenlegi miniszterelnökhöz köthető, mérsékelten konzervatív
Polgári Platform tömörülés – a tavaszi parlamenti választásokhoz
hasonlóan – ezúttal is fölényes győzelmet arat. (Az áprilisi
szmolenszki légi szerencsétlenségben elhunyt Lech Kaczynski köztársasági
elnök utóda, Bronislaw Komorowski szintén e párt jelöltjeként
került magas tisztségébe.) E ponton szükséges ismételten
hangsúlyoznunk: a balliberális magyar sajtóban a Polgári
Platformot rendszeresen „liberálisnak” minősítik, ám ez
egy körmönfont csúsztatás. Ugyanis a lengyel közéletben
megnyilvánuló liberalizmus nem azonos a magyar politikai
gyakorlatban tapasztalható, 2010-ig az SZDSZ által képviselt
liberalizmussal.
A
másik, konzervatívabb irányultságú jobbközép polgári párt,
a 2007-ig kormányon lévő Jog és Igazságosság ezúttal is a második
helyre szorul – az idén májusban tartott parlamenti választásokhoz
hasonlatosan. Pedig az elhunyt Lech Kaczynski ikertestvére,
Jaroslaw által irányított párt minden törvényes eszközt
bevetett a győzelemért. Fokozott jelenlétre törekedtek a médiában,
és számos utcai rendezvényen is „megmutatták” magukat.
Jaroslaw Kaczynski kemény szavakkal támadta a kormány gazdaságpolitikáját,
mondván, hogy „a kabinet kizárólag a nagyvárosok fejlesztésére
összpontosít, és nem fordít kellő figyelmet a szegényebb területekre.”
Hozzátette: „Ez a politika jobb és rosszabb polgárokra osztja
a lengyel társadalmat.” A Jog és Igazságosság helyzetét tovább
nehezíti, hogy megindult a szétaprózódás útján: a soraiból
mostanság kilépett, országosan ismert politikusok új
szervezetet alakítottak, „Lengyelország a fontos” elnevezéssel.
Akármilyen
élesen bírálta is Jaroslaw Kaczynski a kormánypárt gazdaságpolitikáját,
a tények tükrében nem volt igaza. Hiszen Lengyelország az elmúlt
három esztendőben sikeresen átvészelte a világválságot: képes
volt fenntartani a gazdasági növekedést, sőt az egész Európai
Unió egyetlen olyan tagállama, amelyet teljesen elkerült a
recesszió. Pontosan e gazdasági sikereknek köszönhetően
nyerte meg a Polgári Platform nagy fölénnyel, a szavazatok 44,4
százalékával a 2009-es európai parlamenti választást.
A
mostani helyhatósági választás jelentőségét növeli, hogy
ez az utolsó országos megmérettetés a 2011 végén esedékes
országgyűlési választások előtt. Három szinten dönt a mandátumokról.
A legfelső szinten a tizenhat vajdaság (tartomány) áll,
amelyek 379 járásra tagolódnak; a legalsó szinten pedig 2478
település található. A nagyvárosok döntő többségében a
Polgári Platform győzelme valósult meg, illetve várható. A
megyei tanácsokban viszont túlnyomórészt független jelöltek
diadalmaskodtak. A Jog és Igazságosság varsói és gdanski választóinak
csaknem a felét elveszítette a 2006-os választáshoz képest. A
legnagyobb arányú győzelmet Gdynia polgármesterjelöltje
aratta (a Polgári Platform színeiben), 87 százalékos eredménnyel:
ott természetesen már nem is rendeznek második fordulót.
Wroclaw, Bialystok, Gdansk, Katowice, Tarnów és Varsó polgármesteri
székéért is eldőlt már a harc. Krakkóban és Lódzban
viszont még „áll a bál”.
A
politikai térvesztés ellenére az ország keleti és dél-keleti
területein még mindig Kaczynski a legnépszerűbb politikus, és
pártja is remek eredményeket ért el. Az összesítések szerint
a Polgári Platform a voksok
33, a
Jog és Igazságosság pedig a 25 százalékára számíthat. Azt
is nagyon fontos leszögeznünk, hogy e két jobbközép politikai
erő és szövetségesei mellett a lengyel baloldal jóformán
labdába sem rúghat.
Nem
csoda hát, hogy a lengyel és a magyar sajtó már most a Fidesz
idei elsöprő választási sikereivel példálózik – szívesen
emlegetve a „Varsó felé robogó budapesti gyorsvonatot”.
Ezzel nyilván arra utalnak, hogy a Fidesz a májusi parlamenti választások
kétharmados győzelmét követően az októberi önkormányzati választásokon
is tarolt, vagyis kormányzó erőként képes volt fenntartani a
népszerűségét. A lengyelországi választások végeredményét
csak a december 5-i második forduló után tudjuk meg.
(Zsille)
|
