2010.12.03.
1860 csángó gyermek tanul már
magyarul
Kiállítások,
könyvbemutatók, hagyományőrző együttesek fellépése is színesítette
az idei Csángó Napot. A tanácskozás fő témája az volt,
hogyan őrizheti meg identitását az elszigetelten, tömbben élő
népcsoport. A Hargita megyei Kulturális Központ rendezvényére
Külsőrekecsinből érkeztek a díszvendégek. Az eddigi eredményekről,
és arról, hogy vajon miért nem tolonganak a csángók a magyar
állampolgárság megszerzéséért, Solomon
Adriánt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét
kérdeztem.
– Milyen eredményeket ért el szövetségük
a 2009-es Csángó Nap óta?
– A leglényegesebb, hogy újabb három moldvai faluban
tanulhatnak a csángómagyar gyermekek magyarul. Beindítottuk tehát
ezeken a helyeken is az iskolán kívüli oktatást. November 21-én
tartottuk a Csíkfaluban a Szeret menti Népdalvetélkedőt és már
ezekből a községekből is jelentkeztek versenyzők. A moldvai
csángó gyermekek egyre szebben és egyre bátrabban beszélnek
magyarul, vállalják magyarságukat, ezt jól bizonyította az
is, hogy minden korábbinál nagyobb sikere volt a hétvégén
megszervezett hetedik Szeret menti Népdalvetélkedőnek. Ezen kívül
nagyon sok mindenről lehet beszámolni: felvettük a kapcsolatot
azon falvak polgármestereivel, papjaival, ahol már működik a
magyar nyelvű oktatás. Egyre többen, tavaly 1650, idén már
1860 gyerek jár az általunk szervezett magyar órákra. 1860
gyerekből pedig több mint 1000 az állami iskolában heti három
órában tanulja a magyart, mint anyanyelvét.
– Azt mondja, papokkal ápolják a
kapcsolatot. Egy-két évvel ezelőtt még arról beszéltünk,
hogy a papok szinte kiátkozással fenyegetik azokat, akik
magyarul tanulnak.
– Ez azért jóval régebben volt. Most már, ha a
katolikus papok nem is támogatják a csángók magyar tanítását,
legalább nem támadják azt. Folyamatosan, részben a mi munkánknak
köszönhetően, részben politikai okokból, a papok támadása
alábbhagyott. Rájöhettek, hogy pozitív hatással bír az adott
falura és a gyerekekre munkásságunk.
– A Csángó Napon beszéltek az identitás
fontosságáról is. Régebbi felmérések szerint a csángómagyarok
római katolikusnak mondták magukat. A csángók ma már nem csak
katolikusnak, hanem magyarnak is vallják magukat?
– Ezt nem mondhatnám. A csángók mindig is egy
specifikus identitástudattal jellemezték magukat. Ha egy moldvai
csángómagyart megkérdeznek: milyen nemzetiségű, azt feleli,
hogy román, mert már 300 éve Romániában él. De ha tovább kérdezzük
őt, akkor elmondja, hogy magyar és római katolikus, mert nem
román és nem ortodox. Ezt megérthetjük, hiszen 300 éven
keresztül ennek a népnek nem volt olyan papja, közösségi
vezetője, aki azt mondta volna neki: ti magyarok vagytok, hiszen
dédszüleitek magyarul beszéltek. Egy értelmiség nélkül
hagyott népről van szó. Tehát senki sem ápolta az ő identitásukat.
Azzal, hogy egy csángó azt mondja magáról: római katolikus,
elkülöníti magát a többségtől, s úgy érzi, ezzel kifejezi
a lényeget.
– Nyelvük megőrzésében segíthet az
oktatás, a Keresztapa-program, de utána használják-e a magyar
nyelvet? Ha egy csángó szülőföldjén szeretne érvényesülni,
akkor nem válik kárára, hogy magyarul beszél?
–
Kárára semmiképpen sem válik, legfeljebb kevés helyen tudja
használni. Mi éppen azt akarjuk elérni, hogy az a tudás, amit
a mi oktatási programunk keretén belül egy gyermek elsajátított,
az iskoláskor után használhatóvá váljon. Sajnos, azok a
gyerekek, akik nem tanulnak tovább Csíkszeredában, vagy más
erdélyi városban magyar nyelven, itt Bákóban középfokon csak
román nyelven tanulhatnak. Azt nem lehet mondani, hogy kárukra válik
az a tudás, amit elsajátítanak. Találkoztam olyan esettel is,
hogy egy bákói bevásárlóközpontban egy pénztárosnő
magyarul számolta a pénzt. Ez itt nálunk, Moldvában nem
mindennapos dolog, ezért sikerélményt jelentett. A piacokon is
lehet magyarul beszélő árusokat látni. Mi azt szeretnénk,
hogy minél többen merjenek magyarul beszélni.
– Nem kéne a moldvai csángó felnőttek számára
is programokat indítani, és gazdasági, szociális, kulturális
téren is lépéseket kell tenni, hogy ez a magyar közösség
fennmaradjon?
– Dehogynem! Évek óta próbálunk ez ügyben eredményeket
elérni. A szövetségen belül kidolgoztunk egy szociális
programot, ami kisebb-nagyobb sikerrel ugyan, de elindult. Egyre többször
szervezünk egészségügyi felvilágosító rendezvényeket, és
orvosi szűrővizsgálatokat. Gazdasági téren sajnos nem értünk
el áttörő sikert. Egyre több programot szervezünk a felnőtteknek
is, igaz, nem olyan nagy mértékben, mint az oktatás területén.
Ennek egyszerű a magyarázata: nincs rá anyagi fedezet, s nincs
rá annyi emberünk. Falunapokat szervezünk, kulturális találkozókat,
aminek örvendenek a felnőttek is. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
rendezvényein eddig is igyekezett szereplési lehetőséget
biztosítani a falvakban működő hagyományőrző csoportoknak
(pl. versenyek alkalmával). Célunk, hogy ezt szervezettebb formában,
akár külön rendezvény formájában is megtegyük. Így az együttesek
egymás és szakmai zsűri előtt is bemutatkozhatnak, meghatározhatnánk
a fejlődési irányvonalakat szakmai téren. A helyi bemutatkozáson
túl a csángó hagyományőrzők világszerte a moldvai magyar
kultúra követei. Külföldön is számos lehetőségünk van
arra, hogy nagyobb számban, változatos helyszínekről,
gyakrabban bemutatkozhassunk. Természetesen célunk továbbra is
a hagyományos alkalmakon való részvétel. Évről-évre a
legsikeresebb, leginkább látogatott programjaink közé
tartoznak az időszakosan, vagy rendszeresen szervezett táncalkalmak.
Az idei évben is pályázati pénzből tudtuk támogatni például
a csíki, kosteleki, magyarfalusi, nagypataki ilyen irányú
kezdeményezéseket. A jövőben szélesíteni kívánjuk a bevont
falvak körét, illetve a rendszerességen kívánunk még mindenképpen
javítani. Hozzá kell tenni, hogy táncházprogramtól függetlenül
a legtöbb faluban a különböző ünnepségek gyakran egyben táncalkalmak
is. Nagy örömünkre egyre több moldvai tánczenét játszó
zenekar érzi úgy, „tartozik” annyival a csángóságnak,
hogy ideutazva táncházakat, koncerteket muzsikáljon. Hadd emeljük
ki itt a budapesti Berka együttest, illetve a szegedi Mentés Másként
Triót, akik úttörőként álltak céljaink mellé és számos
helyszínen szereztek örömet hagyományos csángó muzsikájukkal.
Célunk, hogy további zenekarok figyelmét hívjuk fel arra, évente
egyszer vállalkozzanak arra, hogy ellátogatnak Moldvába és
bemutatják tudásukat, melyet ezen falvak zenészeitől tanultak.
Több oktatási helyszín rendelkezik már jelentősebb etnográfiai
gyűjteménnyel, sajnos ezek állandó kiállításon történő
bemutatása mindeddig váratott magára. Elképzelésünk szerint,
ahol erre mód van, segítséget nyújtunk a kiállítások
megszervezésére. Állandó kiállítás jöhet létre Frumószán,
ahol a gyűjtemény és a kiállításra megfelelő épület is
rendelkezésre áll, ugyanígy a lehetséges helyszínek között
van Klézse, ahol évek óta pályázatokon próbálták az
anyagiakat előteremteni a gyűjtemény bemutatásához.
Ugyanakkor számos alkalommal kaptunk felkérést, hogy időszakos
kiállításokon, külső helyszíneken is mutassuk be a gazdag csángó
tárgyi kultúra emlékeit, igyekszünk e meghívásoknak is
eleget tenni. Jelenleg is futó ilyen projekt a Madéfalván
tervezett állandó kiállítás csángó szobájának berendezése.
Több faluban voltak és vannak különböző kezdeményezések
olyan alkalmak szervezésére, amelyek a helybéli lakosságon túl
az idelátogatókat, külső érdeklődőket is megszólítják. A
moldvai falvakban ma is sokan szőnek télen. Kis biztatással és
szakmai irányítással sikeres ágazattá nőheti ki magát ez a
tevékenység. A téli időszakban ösztönözzük a hagyományos
csángó textil-termékek előállítását is, ahol erre még mód
van. Ezt akár helyszín, akár alapanyag biztosításával is támogatjuk.
Az így előállított termékek értékesítésére számos
alkalom adódik. Az újonnan előállított termékek egyben
csillapíthatják a csángó falvak „kifosztását” is, hiszen
gyűjtők, kereskedők mára szinte mindent elvittek a falvakból.
Olyanokat is keresünk, akik hagyományos viseletet tudnak készíteni,
hiszen sok helyen szinte elfogytak a viseletek. A Csángószövetség
oktatási programjának tanárai elsősorban a gyermekekkel való
foglalkozásokhoz csatlakozva szervez-nek közösségi
programokat. Ezt mindenképpen ki kívánjuk egészíteni a felnőtt
lakosságot célzó programokkal is. A jó példaként elöljáró
somoskai, külsőrekecsini faluhetek, vagy a magyarfalusi napok
mellett több helyszínen is szeretnénk hasonló rendezvényeket
lebonyolítani a helybéliek bevonásával, ugyanakkor számítva
a hozzánk látogató vendégek érdeklődésére. A kulturális
turizmus megerősítése érdekében rendszeresen meg kívánunk
jelenni programajánlatainkkal akár kiadványok formájában, akár
rendezvényeken, kiállításokon
– Önök azt szeretnék, ha a Moldvai Csángómagyarok
Szövetségét meghívnák a Magyar Állandó Értekezletre. Itt
azt hozzák föl ellenérvként az egyik erdélyi fórumon, hogy
szövetségük nem bejegyzett politikai szerveződés.
– Valóban nem vagyunk azok, viszont itt, Moldvában a szövetségünk
már egy intézménnyé nőtte ki magát. Folyamatosan és egyre
nagyobb mértékben képviseli a moldvai csángómagyarok érdekeit.
Ezért úgy érzem, hogy szövetségünk jogosan vehetne részt a
Magyar Állandó Értekezleten. Azért is lenne ez üdvös, mert
egyre nagyobb az érdeklődés a tagjaink körében az összmagyar
ügyek iránt.
– Ezt a kívánalmukat megfogalmazták már
írásban dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr felé?
–
Levélben még ezt nem fogalmaztuk meg, de folyamatban van a
dokumentum megszövegezése.
– Az egyszerűsített honosítási eljárásban
a csángók számára az új állampolgársági törvény különleges
engedményt tesz: a csángó falvak valamelyikében született
személynek elegendő azt igazolnia, hogy valamely felmenője
szintén csángó faluban született. Felvetődik a kérdés: ha
ilyen egyszerű a csángók számára a magyar állampolgárság
megszerzése, akkor miért van az, hogy még csak nem is érdeklődnek
ez ügyben a csíkszeredai konzulátuson?
– Ez így nem igaz, ez egy sajtóbeli csúsztatás. Saját
kollegám, egy klézsei születésű magyar számolt be arról,
hogy próbálta telefonon elérni a konzulátust, de annyira égtek
a vonalak, hogy ez lehetetlen volt. Tehát Moldvából is van érdeklődő,
de még a köztudatba nem jutott el a magyar állampolgárság kérdése
úgy, ahogy kellene. A hétvégén találkoztam Füzes Oszkár
bukaresti magyar nagykövet úrral és Balogh Györggyel, a csíkszeredai
magyar főkonzulátus ügyvezető konzuljával. Ők arról biztosítottak:
minden lehetőséget megadnak arra, hogy minél könynyebben és többen
jelentkezzenek az állampolgárságért innen Moldvából is. Azt
is közölték velünk, hogyha valaki nagyon sürgősen meg
szeretné kapni a magyar állampolgárságot, inkább a bukaresti
főkonzulátuson jelentkezzen. A nagykövet úr azt is elmondta:
úgy érzékeli, hogy a korábbi évekhez képest a csángók
sokkal bátrabban vállalják a magyarsághoz való kötődést.
Moldvában is érdeklődnek tehát az állampolgárság iránt, de
nem olyan sokan, mint Erdélyben. Ennek egyszerű az oka: nincs csángó
újság, rádió, a Duna Tv sem fogható minden háztartásban. A
hírek is másképp jutnak el a Kárpátokon túlra. Még mindig
szájról szájra terjed az információ. Tehát az információhiány
mindennek az okozója. A csángók magyarságát ezért nem lehet
kétségbe vonni. Szövetségünknél pedig nem tudtuk pontosan a
feltételeteket. Az elmúlt hétvégén így ezeket is sikerült
megtudnunk. Ezután mi elkezdünk egy felvilágosító munkát, s
így biztos vagyok benne, hogy egyre többen jelentkeznek majd
magyar állampolgárságért a konzulátusokon.
Medveczky
Attila
|