vissza a főoldalra

 2010.12.03. 

Isten a tudomány poharában

Evolúció kontra teremtés, materializmus kontra teizmus. Az univerzum eredetét firtató természettudósok nem kerülhetik meg Isten létezésének kérdését. „Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten!” – vallotta Isaac Newton, aki amellett, hogy a modern fizika és matematika alapjainak lefektetésével felforgatta kora tudományos világképét, ideje nagy részét a Biblia tanulmányozásának szentelte. Többször leszögezte, hogy az általa felfedezett gravitáció „megmagyarázza a bolygók mozgását, de nem képes megmagyarázni, hogy ki állította őket pályára. Isten irányít mindent, és tudja, mit lehet és mit nem.”

 A tudomány és a vallás viszonyában ezután századokig az utóbbi tartotta fenn magának a végső kérdésekre való válaszadás jogát. Aztán a relativitáselmélet, az atomfizika, a kvantummechanika fejlődése révén beköszöntött a modern fizika kora: a világ elveszítette abszolút jellegét. Ez ráirányította a természettudósok figyelmét is a lét alapvető kérdéseire.

 Paul Davies és Stephen Hawking, világhírű fizikusok részt vettek a „Nagy Bumm”-ról szóló nyílt vitában, amelyben felmerült az a probléma is, hogy elég lehetett-e a kezdetekhez atomi méretűnél kisebb részecskék szerencsés találkozása, vagy mindez nem történhetett volna meg egy „Nagyfőnöki” gondolatmester nélkül

 Paul Davies az utóbbi mellé tette le voksát. Közel húsz éve foglalkozik a világegyetem első és utolsó három percének lehetséges történetével, miközben megpróbál hidat verni tudomány és kereszténység közé. Ezért 1995-ben Templeton-díjjal jutalmazták. Hozzá hasonlóan John Polkinghorne, a részecskefizikusból lett anglikán teológus is szereti a világot legalább két különböző optikával figyelni, s lehetséges kapcsolódási pontokat keresni a megfigyelési módok között: „nem akarok vasárnap pap lenni és hétfőn fizikus, hanem mindkét napon mindkettő” – mondja, eleve torznak tartva a szélsőségekhez vezető szembeállító diskurzust.

 A tudomány fenegyerekei

 A vitát sem a szcientista-materialisták, sem a modern tudományokat istentelennek tartó fundamentalista teológusok nem viszik előbbre.

 Aki nem igazán hajlik a párbeszédre, az az egyik legismertebb ma élő tudós, Stephen Hawking. Hírnevét nemcsak a kozmológia, a kvantumgravitáció és a fekete lyukak természetének kutatásával érte el, hanem gyógyíthatatlan betegségével folytatott heroikus küzdelmével is. Huszonegy éves korában egy rövid idő alatt teljes bénuláshoz majd gyors halálhoz vezető idegrendszeri betegséget diagnosztizáltak nála. Ennek már majdnem ötven éve.

 A beszédszintetizátorral kommunikáló, kerekesszékének számítógépét fej- és szemmozdulatokkal irányító élő legendának sok konfliktusa akadt első feleségével, aki mélyen vallásos ember. Hawking idén szeptemberben megjelent, hatalmas botrányt kiváltó A nagy terv című könyvében azt állítja, hogy „a világegyetem képes létrehozni önmagát a semmiből” a gravitációhoz hasonló törvényeknek köszönhetően. „Nincs szükség Istenre, hogy szikrát adjon és beindítsa az univerzumot.” Hawking hatását a fizika tudományra Einsteinéhez hasonlítják.

 A kócos, zokni nélkül járó Einsteint egyesek ateistának, mások istenhívőnek vélik. Ő maga valahol a kettő közötti kíváncsi keresőnek, „mélyen vallásos hitetlennek” vallotta magát. Elutasította az antropomorfizált Isten-képet, ám vallásos áhítattal csodálta a világegyetem harmóniáját: „Elég elgondolkozni az Univerzum csodálatos felépítésén, amit csak homályosan tudunk felfogni, és alázattal próbáljuk egy elenyésző részét megérteni a természetben megmutatkozó értelemnek."

 A zsidó származású, eredeti vallását sohasem gyakorló Einstein gyermekként mélyen keresztény érzelmű volt. Később is fontosnak tartotta a lélek fogékonyságát a vallásos hit iránt, amelyet szerinte a művészetnek és a filozófiának is támogatnia kell. Sőt, ahogy mondta: „a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak”.

(Forrás: mindennapi.hu)