|
 2010.12.03.
Az MSZP elhazudta a tényeket
az Európai Parlamentben
November
14-étől 16-áig Brüsszelben tartózkodott Dénes
János volt parlamenti képviselő,
az 1956-os forradalom jelképes férfija, akit 2006 októberében
hasba lőttek Gyurcsány zsoldosai. Nem egyedül ment ki, hanem
elkísérte őt felesége is, és még huszonhatan a négy évvel
ezelőtti rendőrterror sértettjei közül.
– Kedves Dénes János! Ez az út is azt
bizonyíthatja, hogy idén tavasszal valódi rendszerváltás történt.
– Valóban egy olyan kort élünk, mikor nem lehet a régi
módon kormányozni Magyarországot. Eddig a hatalmon lévők
uralták, és nem szolgálták a hazát. Nagyon aktuálisnak érzem
az 1989-ben íródott Az új esztendőben c. versemet, és beszélgetésünk
elején ebből idézek néhány sort a kedves olvasóknak.
„Nem lehet
a régi módon uralkodni
a régi módon kiszolgáltatott lenni
erkölcstelenül tékozló módon habzsolni
az üveget reménytelenül kívülről nyalni
mások nevében felelőtlenül előretolakodni
hitványul mindent a másiktól várva sunyin
félrehúzódni…”
– Önre sosem volt jellemző a sunyiság és a félrehúzódás.
Most végre az EU fővárosában is kifejthette álláspontját.
Ki szervezte a novemberi brüsszeli utat?
– Ékes Ilona fideszes képviselő asszony, a Parlament
Emberi Jogi Bizottságának elnöke, a 2006-os jogsértéseket
vizsgáló albizottság alelnöke. Jómagam ez év július 1-jén
írtam egy levelet a POFOSZ elnökének, Mádi Jenő úrnak,
amiben arra kértem, hogy az általa vezetett szervezet tekintélyét,
jogi lehetőségét felhasználva, a rendőrséggel szemben érvényes
kártérítési igényemet támogassa. A Magyar Fórum és több más
hazai médium beszámolt már arról, hogy 2006. október 23-án
az 50. évfordulón, a Rákóczi úton az eszét vesztett
karhatalom gumilövedékkel hasba lőtt. Külön érdekesség,
hogy kétnapos hegesedő hasfali sebemmel a Parlament előtt a rácsról
téptek le a rendőrök, mert nem engedték, hogy számos
POFOSZ-taggal együtt mintegy 25-30 fős szimpátia kegyeletadóval
elhelyezzük az ’56. október 25-ei vérengzés színhelyén a
kegyelet virágait. Lapjuk már leközölte, hogy a beadványom
alapján megítélték számomra 500 ezer forintos kártérítést.
A brüsszeli meghívásnak pedig eleget tettem a többi sértettel
együtt. Mi viszont csak biológiai alapon vagyunk elszenvedői a
szörnyű terrorista cselekménysorozatnak, az igazi sértett őfelsége,
a magyar nép. 2006-ban meggyalázták a társadalmat és a rendőrséget
is, ami nem ilyen alattomos és véres akciókra hivatott. Négy
évvel ezelőtt Vértesaljai László katolikus papot, a nemzeti zászlót
tartó hazafit, nyolc-kilenc rendőr teperte le a földre, a zászlót
pedig megtaposták. Ezt a zászlót – amin látszik a csizma
sarka – Vértesaljai atya kegyelettel őrzi templomában.
– A brüsszeli vendégek tudták a kinti
programot, azt, hogy kik fogják önöket meghallgatni?
– Minden bizonnyal azok a velem együtt kiutazó fiatalok,
akik az internetről tájékozódnak, ismerték a programot. Én
viszont nem rendelkezem ilyen információs csatornával. Mint
volt országgyűlési képviselő viszont azt reméltem, hogy
meghallgat minket az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottsága
– meg is fogalmaztam feléjük egy dokumentumot –, majd tagjai
sajtótájékoztatót tartanak. Ez lett volna ésszerű, célszerű
és életszerű. Természetesen annak is örültem, nagy
megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy a Fidesz két EP-képviselőjével
– Gál Kingával és Áder Jánossal – beszélgethettünk a témában.
– Az önnel együtt kiutazott fiatalokra,
mint sorstársaira tekint?
–
Ahogy mondja! Ezt tudatosan ki kell hangsúlyozni. Annak idején a
börtönben rabtársa voltam mindenkinek, de sorstársam csak az
volt, akit én is annak tekintettem és ez kölcsönös volt.
Olyan emberekkel találkoztam, akik elhitték, hogy Magyarországon
demokrácia van, és akikre egyszer csak lecsaptak, börtönbe
vitték, megverték, folyamatosan megalázták és szidalmazták
őket. Én a megvert, bántalmazott fiatalokat sorstársaimnak
tekintem, és remélem ők is engem. Azt is ki kell jelentenem, őket
jobban meggyalázták, mind a rendőri, mind a bírósági, mind a
büntetésvégrehajtási szakaszban, hiszen a börtön alvilágának
bántalmazását is el kellett szenvedniük. Amikor 1956 után mi
bekerültünk a börtönbe, akkor az elítéltekben élt a
forradalom lelkülete. A 2006-os elítélteket viszont a köztörvényesek
is megfenyegették. Ezeket a megaláztatásokat nagyon nehezen
viselték el lelkileg a fiatalok. Olyan sértettel is találkoztam,
aki 30%-os rokkant. Ezeknek az embereknek elégtételt kell adni,
mégpedig a kárt okozók rovására.
– Néhány százezer forint behegeszti-e a
lelki sebeket?
– Biztos vagyok benne, hogy sokaknál nem. Van, aki sosem
fogja kiheverni a megaláztatásokat. Néhány sértett még most
is rendőri, vagy pártfogói felügyelet alatt áll. Ez
abszurdum, hiszen a rendőrterror óta több mint négy év telt
el. Nekem – akit az idő és az események megedzettek már –
sikerült kiheverni a lelki fájdalmakat, de másoknak nem.
– Előttem egy öntől kapott magyar nyelvű
tájékoztató füzet, a címe: Üdvözöljük az Európai
Parlamentben. Ezen brosúra 29.oldalán olvasható a következő:
„az emberi jogok mindenek előtt. Az Európai Parlament Európában
és világszerte az emberi jogokért, a szabadságjogokért és a
demokráciáért munkálkodik. A Parlament ügyel arra is, hogy
Európában ne lankadjon az emberi jogokra irányuló figyelem.”
2006-ban Magyarországon sérültek az emberi jogok. Akkor hol
volt az EP?
– A 2006-os véres eseménysorozat a legaljasabb momentuma
a nyolcéves szocialista-szabad demokrata országrombolásnak.
Ebben az időszakban az EU-ban magyar részről a Kovács László-féle
hangnem uralkodott, tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy
akkoriban a tagországok vezetőit félrevezették. Jómagam az
EU-kérdésben mindig is Csurka Istvánnal értettem egyet: így,
nem! Nem mindegy, milyen gazdasági helyzetben csatlakozunk – s
ezt én már a ’90-es évek elején elmondtam egy olyan rendezvényen,
amelynek Horn Gyula és Konrád György voltak a vezérszónokai,
hogy érezzék, nem csak az ő véleményük él a hazában. Az
EU-nak nem szabadna megfeledkeznie Európáról! Gondoljunk csak
arra, milyen kivéreztetett állapotban van Németország. Visszatérve
fő témánkra: eltelt már a világraszóló fideszes győzelem
óta több mint fél év, és éppen ezért hívtam fel a
figyelmet most Brüsszelben egy 1990-es törvényre. Ugyanis 1990.
május 2-án megszületett az 1990. évi XXVIII. törvény az
1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe
iktatásáról. Hatpárti megegyezés szerint a ’90-es választásokkal
létrehozott parlament első törvényét a „parlament
Benjaminja”, Glattfelder Béla fideszes képviselő terjesztette
be. Az a Glattfelder Béla, aki most EP-képviselő. Most, a
Fidesz-győzelem következtében meg kell találni a módot arra,
hogy az 1990. évi XXVIII. törvény alapján felelősségre vonják
azokat a terroristákat, akik visszaéltek állami és rendőri
hatalmukkal. Erre a véres cselekedetre ugyanis nekik sem a néptől,
sem a parlamenttől nem volt felhatalmazásuk. Így ezen jogszabály
szerint Gyurcsánynak és Gergényinek is felelnie kell. Képileg
minden bizonyított, az egész világ tanúja volt ennek a gyalázatnak.
Az én haslövésem képe is bejárta az egész világot. 2006-ban
hazatért az emigráció, a kinti magyarok meginterjúvoltak és
én kétségbeesett állapotomban megmutattam nekik sebemet.
– Mit mondott a Fidesz EP képviselőinek?
– Azt, hogy 2011. október 23-áig felelősségre kell
vonni a bűnösöket, és börtönbe kell őket juttatni. Erre az
igazságtételre a magyar társadalom igényt tart, mert nemzeti
ünnepünket gyalázták meg. Meggyalázták, de nem először.
1990. október 23-án rendeztük a 33. szabadságharcos világtalálkozót
Budapesten. Erre az évfordulóra számosan hazajöttek a világ
minden tájáról. És mi történt? Erre az időpontra szervezték
hazai terroristáink a taxisblokádot, amivel meggyalázták a
nemzet pszichéjét. Valakik, valahol elhatározták, hogy ezt a népet
megfosztják a történelmétől, a múltjától és a sikerétől.
Nem lehetett expo, sőt még azt is letagadták, hogy mikor hagyták
el hazánkat az orosz csapatok. Antall József országlására
jellemző, hogy országgyűlési képviselőként nem tudhattam,
nem tudtuk, mikor hagyta el a Magyar Köztársaság területét a
megszálló szovjet katonaság. 1991. június 30-án ünnepelte a
hivatalosság az orosz megszállás megszűnését. 1992 kora nyarán
Salamon László akkori MDF-es képviselő pedig azt javasolta,
legyen június 19. emléknap, mert 1991. június 19-én hagyta el
hazánkat az utolsó megszálló katona. Amikor 1955-ben kimentek
a szovjetek Ausztriából, megkondultak a harangok, s ünnepelt a
nép. Az osztrák hivatalnok kiöntötte a tintát; mégegyszer a
tollát nem mártotta be abba a tintába, amellyel a megszállókat
szolgálta ki. Minket pedig meggyaláztak. Mi volt a háttérben?
El akarták hitetni a néppel, hogy az oroszok még itt vannak,
nehogy mukkanni merjen.
– Az ön brüsszeli beszédét milyen reakciók
követték?
– Gál Kinga közölte, hogy az általunk elő-adott sérelmeket
eltitkolták, a tényeket elferdítették az akkori kormánypárti
EP-képviselők. Négy évvel ezelőtt tehát nem érvényesülhetett
az igazság. Most viszont Gál Kinga képviselő asszony szerint
elérkezett az idő arra, hogy ne hallgassuk el a tényeket, és
mindenki objektíven értesüljön a 2006-os magyarországi eseményekről.
A korábbi félretájékoztatás szerintem mentő-, de nem felmentő
körülmény az EP számára. Egy ilyen világraszóló botrányra
korábban reagálni kellett volna a képviselőknek, hiszen
bemutatták a médiában az eseményeket. Annak idején Recsket
nem akarta elhinni a Nyugat.
– De akkor azt nem vették fel kamerára.
– Éppen ezért nem mehet el behunyt szemmel az EU a
2006-os események mellett. Vendéglátóink viszont
meghallgattak, és ezt megköszönöm nekik.
Medveczky Attila
|
