vissza a főoldalra

 2010.12.10. 

A Világbank nyugdíja

A magánnyugdíj-pénztárak rendszerét a Világbank ajánlására vezették be Magyarországon is. Amikor a Világbank vezetése úgy látta, hogy lanyhul a kereslet a hitelek iránt és a kamatok megfizetése is akadozik, viszont kihelyezni való pénz egyre nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, elindított egy tipikus amerikai akciót. Egy módfelett humánus, mondhatni felszabadító és önzetlenül demokratikusnak látszó akciót, olyat, mint Irak felszabadítása a zsarnokság alól, vagy uram bocsá, a szovjet által leigázott országok felszabadítása és a piacgazdaság gyönyöreibe való bekapcsolása.

A szabadalom a következő volt: az elöregedés miatt az idős korosztályok eltartásával amúgy is küszködő felszabadított európai országok vezessék be a tőkés öngondoskodás rendszerét úgy, hogy a közös nyugdíjalapba történő befizetéseket magántársaságoknak utaltassák, mégpedig most, azonnal, a kifizetéseket pedig halasszák akkorra, amikor a mostani befizető megöregszik. Ezzel a szóban forgó államban, amely végső soron felelős az aktuális és a későbbi nyugdíjakért, teremtsenek hiányt, amelynek pótlására ez az állam hitel felvételére és kamatfizetésre kényszerül.

Minden világbanki, amerikai akció ilyen. Irak felszabadítása is ennyire gyönyörű, a rendszerváltás is mindenütt, a valódi cél azonban az iraki olaj megszerzése, a műkin-csek elrablása és a felszabadított országoknak a demokrácia és a szabadság örve alatti bekebelezése. Amikor az arany már el van adva, a privatizáció már befejezéshez közeledik, akkor jön a csábos-mázos magánnyugdíj, mely bőséges kamatfizetést eredményez.

A magánnyugdíj tulajdonképpen a Világbank nyugdíja. Amikor már egy igazi örömük sem lesz lakóparki elvénülésükben, csak egy marad: mi még fizetjük a kamatot, mert ők olyan jók voltak hozzánk.

Csurka István