vissza a főoldalra

 2010.12.21. 

Csurka István kapta idén a Szkíta Aranyszarvas-díjat

Kilencedik alkalommal adták át az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Szkíta Aranyszarvas-díjat. Az idén Csurka István drámaíró vehette át Mihály Gábor szobrászművésztől az elismerést. A jelenlévők ebből az alkalomból részleteket láthattak a Hét tonna dollár, A kard, Az amerikai cigaretta és a Miért rosszak a magyar filmek? című nagy sikerű produkciókból, melyek forgatókönyvét Csurka István írta. Ezt követően Dörner György színművész olvasta fel Fakan Balázs laudációját Csurka Istvánról.

„Az Aranyszarvas-díjat eddig csak filmrendezők, operatőrök, vágók, dramaturgok, tehát filmkészítő szakemberek kapták kollégáik szavazatai nyomán. Most először esett a választás egy íróra; Csurka Istvánra, aki nemcsak novellákat, tárcákat, regényeket, rádiójátékokat, színdarabokat írt, hanem filmforgatókönyveket is. Miért forgatókönyvíró kapja ezt a díjat? Nem az övé a film, nem őt jegyzik a film alkotójának, a rendező nevét írják ki a film főcímére: X. Y. filmje. A filmes szakma azonban mindig tudta, hogy a film alapja a forgatókönyv. Jó forgatókönyvből készültek már gyenge filmek, de rossz forgatókönyvekből ritkán születtek jó filmek. Ez az alapanyag, ez került a filmgyártás apparátusába, melynek aztán minden tagja késztetés, gátlás nélküli küldetéstudatot érzett, hogy így, vagy úgy beleszóljon, formálja az író által megírt forgatókönyvet. Sokszor jó ötletekkel is gazdagították, legtöbbször azonban olyan változtatásokat kértek, amelyek az írói szándékot más irányba terelték. A filmszakmában hajmeresztő és tragikus történetek jártak szájról-szájra a forgatókönyvek sokszoros átírásáról, attól függően, hogy éppen melyik vezető pártpolitikus kezébe került a forgatókönyv, akinek a kívánságait kötelező volt teljesíteni, nem azért, mert ő értett legjobban a filmdramaturgiához, hanem, mert a véleménye, az ízlése döntő volt. Ezen kívül az aktuális belpolitikai helyzet, a világpolitika alakulása miatt is sokszor meg kellett változtatni a forgatókönyveket, vagy a már elfogadott könyvek megvalósítását le kellett állítani.

Egy ilyen tragikomikus helyzetről írta Csurka István 1964- ben a Miért rosszak a magyar filmek? című forgatókönyvét, mely arról szólt, hogy a megismételt átírások nyomán hogyan torzult el a drámának indult forgatókönyv üres, hazug revüvé, a filmben szereplő forgatókönyvíró szándéka és ízlése ellenére. Csurka azonban nem sajnáltatta az írót, ő is kapott bőben a vitriolos iróniából, mert pénzsóváran, elvtelenül tudomásul vette és végrehajtotta az értelmetlen kívánságokat. Truffaut keserűen mondta, hogy az elképzelések a filmben soha nem valósulnak meg teljes mértékben, de ami ezzel a filmmel történt, az ezen is túllépett. A film rendezője, Csurka, forgatókönyvétől eltérve, olyan részleteket épített a cselekménybe, amelyek a szatíra élét nagymértékben tompították. Csurka, ha ötletekkel játszott, akkor is beletalált a kor legdrámaibb problémáiba. A reális problémákhoz megkereste a furcsa, nemegyszer groteszk történetet is. Csurka forgatókönyveiben mindig felfedezhetjük a többértelműséget, a dráma mellett az iróniát, vagy a komédia mögött a súlyos társadalmi konfliktusokat. Gondoljunk a nagysikerű Hét tonna dollárra, amely talán ma még aktuálisabb, mint 1973-ban volt. Az ország gazdasági helyzetén milyen sokat javítana hét tonna dollár, amit a filmben szereplő cirkuszt fenomén világszerte megnyerne és hazaszállítana a Nemzeti Bankba. Bezzeg megkeserítette a hivatalos bürokrácia 1976-ban, annak a turistának az életét, aki hazafias buzgalomból megvásárolt Bécsben egy történelmi ereklyét, egy kivégző kardot, és hazahozta a Nemzeti Múzeumnak. Ezzel egy csomó paragrafust megsértett, amit nem bocsátottak meg neki. A bürokraták nem vették figyelembe a tárgy nemzeti értékét és a szándék tisztaságát sem. A kard forgatókönyvét Dömölky János rendezte, mint ahogy az Amerikai cigaretta című filmet is. Ennek főhőse egy értelmiségi fiatalember, morális szellemi válságban érezte magát és vezeklésként leszállt a „mélyrétegbe”, ahol olyan emberi nagyságokkal szembesült, mint a Gobbi Hilda és Makláry Zoltán által remekbe formált két utcaseprő. Csurka emberábrázolásának felejthetetlen csúcsai. Nem kevésbé jelentős film az ugyancsak Dömölky rendezte Ki lesz a bálanya? Ebben is a hatvanas évek értelmiségének cselekvésképtelenségét, a személyiség süllyedését ábrázolta megrendítő erővel. Ebben is tragédiával végződött a cselekmény. Csurka egyik filmírói erénye volt, hogy műveiben jól játszható, érdekes, hiteles szerepeket írt színészeinek, akik a világról alkotott írói képét sokszínűen, élvezetes módon mutatták be.

Nagy kár, hogy az ilyen írói tehetség egy ideje már nem ajándékozza meg a közönséget forgatókönyveiből készült filmekkel. De reménykedjünk, ami késik, nem múlik. Vegye bíztatásnak az Aranyszarvas-díjat!”

Sz.