vissza a főoldalra

 2010.12.17. 

Csurka István: A hamis történelem

Egyik előző írásomban itt már érintettem 2001.szeptember 11-ének, mint a hamis történelem XXI. századi indító eseményének a kérdését, de adós maradtam a hamis történelemnek, mint fogalomnak a meghatározásával. Lehet, persze, hogy most is adós maradok, vagy csak részletfizetést tudok teljesíteni. A kérdés ugyanis „bonyolult.” A szó azért van idézőjelbe téve, mert a hamis történelmet írók és különösen a hamis történelem zsurnaliszta terjesztőinek kedvenc szava. Számukra minden, amit nem tudnak leírni, megokolni, érthetően kifejteni – bonyolult. A hamis történelem azonban talán valóban az. Ha a legegyszerűbb tényezőből indulunk ki, hogy a hamis történelem az újkorban a győztesek történelme és a vesztesekre csak rá van erőszakolva, már mellé is ütöttünk, mert a vesztes is írhat és ír is hamis történelmet magának.

Ugyanez történik az egyes társadalmakon belül is az uralomra kerülő és a hatalmukat elvesztő osztályokkal, népcsoportokkal és forradalmakkal és ellenforradalmakkal is. A vesztes osztályok rá vannak kényszerítve a velük történt igazságtalanság felnagyítására, az uralkodásuk idején elkövetett és sokszor a bukásukhoz vezető hibák kicsinyítésére, és mivel a hivatalos történelemhez, a győztesekéhez nem férnek hozzá, lappangó, szájtörténelmet írnak. Segítségükre siet sokszor gazdag kulturális hagyatékuk. Egykori életstílusukban, dalaikban, öltözködésükben, modorukban, sírva vigadásukban példát lát a tömeg. A legsötétebb korszak legnépszerűbb csillaga a már nem is fiatal Honthy Hanna volt, akinek a lényében semmi sem mutatott a szocializmusra, a népi demokráciára, de minden a dzsentri-Magyarországra. Ez az örökös birkózás, kavargás, felülkerekedés és lesüllyedés teszi átláthatatlanná magát a történelmet és felismerhetetlenné, hogy mikor ki hamisít és ki hamisít elsöprőbben. A győztesnek a hatalom megtartásához és kiterjesztéséhez, a vesztesnek a túléléshez van szüksége a hamisításra.

Ez az írás azonban nem történetfilozófia, hanem hozzászólás a ma legfontosabb kérdéseihez. Itt most fellépett egy erő, amely új alkotmányt akar írni és ez azt is jelenti, hogy el akarja törölni a hamis történelmet. Vele szemben pedig felsorakoznak csoportok, pártok és pártocskák, összességükben azonban nem elhanyagolható mennyiségű erők, amelyek ragaszkodnak a hamis történelem írásának ahhoz a privilégiumához, amit elvesztettek. Ezek az erők, pártként az MSZP és az SZDSZ, de ezeknél sokkal kiterjedtebb és etnikailag is meghatározottabb rétegekről van szó. Ezek a tegnap még uralmon lévő rétegek a második világháborúban győztes nagyhatalmak hamis történelmét fogadták el. Trianont mindenestül, másodszor is, a bűnös nép megítélést, a szovjet hatalmat, a liberalizmus részrehajlásos változatát, az ellenforradalmat. Hatalmukat, egész egzisztenciájukat ebből a győztes történelemből vezették le, nem törődve azzal, hogy ez a hamis történelem szemben állt a magyar nemzet érdekeivel, történelmével. Nem csupán a Honthy Hanna által képviselt „Hajmási Péter, Hajmási Pál” - történelemmel, hanem mindennel, ami magyar.

Azoknak a rétegeknek a felmenői, akik most az új alkotmány, a média-rendelkezések és törvények, a magánnyugdíj-pénztárak elszámoltatása ellen tiltakoznak a hatalmukat, a vagyonukat a győztesek internáló- táboraitól, népbírósági ítéleteitől, könyvmáglyáitól kapták, száz és százezer magyar meghurcolása, kifosztása, kitelepítése árán kerültek történelem-formáló, hazugsággyártó szerepkörbe és most ennek elvesztése miatt óbégatnak. Pedig valójában még el sem vesztették ezt a hatalmat. Még számos nagy intézmény, hazugsággyár van a kezükön. S a lelkekben még ott van a hatvan-, hetvenéves hamis történelem lenyomata. Még csak arról van szó, hogy akik eddig azt hitték, hogy a győztesek nemzetellenes hamis történelme örök, azok tévedtek. Már látni kell, hogy nem örök. A választáson már alulra kerültek ezek az idegenszolgáló erők, de az életben, a minden napokban valójában még nem.

A teljes hatalomátvételhez ugyanis nem elég semmilyen arányú országgyűlési többség. Ahhoz a családi élettől, az iskola minden egyes katedrájáig, minden egyes öntudatig át kell alakulni és az új, nem hamis történelem felé kell fordulni. Át kell venni a hatalmat. A vesztes fél éppen ezt akarja megakadályozni az ő hamis történelmének igaz történelemként való elismertetésével. Amikor az oktatásért felelős államtitkár azt mondja, hogy az iskolának nevelnie kell, ők a hamis történelem erre vonatkozó tilalmához fordulnak vissza és meg akarják tartani az iskolát a csak oktatás poshadtságában, liberalizmusában. Amikor a honvédelmi miniszter bővíteni akarja a honvédséget az önkéntes tartalékos állománnyal, akkor ők tiltakoznak és a Károlyi-kormány had-ügyminiszterének, a részeges Linder Bélának pacifista álláspontjára helyezkednek. Linder éppen akkor nem akart több katonát látni, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Ne szépítsük, most is nagy szükség van egy erős hadseregre. Egy fegyelmezett, parancsteljesítő magyar hadseregre. Az önfeladó pacifizmus a hamis történelem egyik alaptétele. Egy államnak, amelynek akármekkora is, saját honvédségre nincs kapacitása, védtelen és kiszolgáltatott. Semmilyen szövetségben sem lehet a haza védelmét és a belső rendet idegenekre bízni. De semmit sem ér semmilyen katonai koncepció, ha a társadalomban nem fejlődik ki, vagy nem áll vissza az önvédelem természetes ösztöne, akarata. A hamis történelem szószólói éppen ennek az öntudatnak a kialakulását akarják megakadályozni.

Az elszámoltatással való szembehelyezkedés sem csak személyi kérdés és egyes bűnösök védelme. 1956 november 4-e óta a magyar történelem hamisabb, mint valaha volt. A levert forradalom vérfürdőiben, akasztásaiban, sortüzeiben új egzisztenciák, új hatalmi jogosítványok születtek. Újrapecsételték a Rákosi-korszak ávójának, elnyomó apparátusának hitbizományait. A mai elszámoltatás legtöbb esetének gyökerei ide érnek vissza. Minden, akár sokkal fiatalabb, Hagyók által elkövetett bűn, minden Hunvald-ügy ide torkollik, Demszky hosszú uralma innen ered, s az elszámoltatás iránti mai ellenállás a Zétényi-Takács törvény elvetésével, a politikai elszámoltatás, a sortűz-elszámoltatás lehetetlenné tételével kezdődött. Senki, aki szemet hunyt a sortüzek, a 301-es parcella feltöltése és a féktelen terror előtt, nem ingyen tette. A negyvenötös népbírák szerepet vállaltak az ötvenhatos megtorlásban és elvárták, hogy a győztesek történelme újra igazolja őket, és magas nyugdíjat harcoltak ki maguknak a rendszerváltásban. Görcsös kapaszkodása ez ezeknek a rétegeknek a saját hamis történelmükbe. Etnikai összetartás is megjelenik benne. De ma is a győztesektől várnak és kapnak is segítséget.

A Moody’s hitelminősítő intézet vitán felül a második világháborúban győztes hatalmak vállalkozása. Tekintélyes világcég az IMF és a Világbank kötelékében. Ez a műintézet most rontott egy fokot, vagy talán kettőt is a magyar állam hitelképességi mutatóján, s ezzel megindított egy támadást a forint ellen, egészen pontosan tett egy gesztust a hamis történelem magyarországi erőinek. Nyilván megrendelésre és parancsra. Indoklásában azt mondja, hogy azért tette ezt, mert a magyar kormány költségvetési intézkedései, azaz a bankadó, az egyes indokolatlanul nagy haszonnal dolgozó külföldi cégekre kivetett különadó, valamint a nyugdíjpénztárakba történő befizetések közösségi nyugdíjlapba irányítása átmeneti, ideiglenes és egyszeri intézkedések, a Moody’s-t az nyugtatná meg, ha ezeket állandó és kemény megszorító intézkedések váltanák fel. Az a népnyúzás, amely a hamis történelem uralma idején az egyedül üdvözítőnek volt kikiáltva és az ország tönkretételéhez vezetett.

Most tehát a magyar kormány és a költségvetést elfogadni készülő többség óriási kihívással néz szembe, a hamis történelem bajnokai pedig segítséget kaptak Nyugatról, valójában a hamis történelem pénzügyi hatalmától.

Az egyes tények önkényes magyarázatára, letagadására, elhallgatására, valamint a megszorítások politikájához való visszatérésre most a nagyhatalmaknak és a világot uralma alatt tartó pénzügyi köröknek nagyobb szüksége van, mint a leg-modernebb fegyverekre. A hamis történelem nem folytatható csak restrikcióban. A hamis történelem fenntartásához a nemzeti kezdeményezések elfojtása kell és népi alávetettség.

A hamis történelem történeti áttekintése tehát nem tudományoskodó öncél, hanem a frontvonalak megrajzolása. Vegyük tudomásul, hogy frontvonalak között élünk. Meg vagyunk támadva. Kívülről és belülről is támadnak bennünket. A Moody’s és a Soros cégkötelék támad bennünket és mindkettő nyugaton van, még akkor is, ha közel-keleti indítékaik is léteznek. Ha egy társadalmat éppen akkor támadnak meg, s akarnak gazdaságilag, pénzügyileg ellehetetleníteni, amikor a saját lábára kíván állni, amikor a saját történelmét akarja írni, az gonosz támadás. Ellene védekezni csak nemzeti összefogással és tisztánlátással lehet. A dolgok nevén nevezésével.

Ezért az új alkotmánynak nem csupán úgy kell újnak lennie, hogy újnak nevezik, hanem teljes tartalmában is. A Szent Koronát nem elég csak a preambulumban megemlíteni, hanem a tant teljes tartalmában is. A magyar föld a Szent Koronáé és nem adható el senkinek, semmilyen cseles eljárással nem kerülhet külföldi tulajdonba. Az elszámoltatás pedig nem egy lehetőség, mely több más mellett a magyarság előtt áll, hanem kötelezettség. Védekezés a támadás ellen, amely folyamatosan ér bennünket.

Ha pedig szövetségeseket keresünk, jobban szét kell néznünk. Hamis az az uralkodóvá tett felfogás, hogy szövetségeseink csak Nyugaton vannak. Kétségtelen, vannak ott is, de az egyre meghatározóbbá váló ázsiai, kínai, japán, indiai kultúrákban is találhatunk nemzeti céljainkhoz tisztességes társat. Ezek a kultúrák többször számunkra nehezen elfogadható eszközökkel kivédték az amerikai liberalizmus behatolását, a kulturális támadást, és felszabadultak a teljesen professzionális brit gyarmatosítás alól és békét kötöttek a Birodalommal. Ezek az új világtörténelem lényeges fejezetei. Mi a legsilányabb, legkevésbé hozzáértő szovjet gyarmatosítás alól kecmeregtünk ki, de az amerikanizálódást nem tudtuk megúszni. Ez még hátravan. Az Oscar-szobrocskák bálványimádását még nyögjük, s ez is a hamis történelem része. Ha január elsején mi vesszük át, vagy kapjuk meg az unió soros elnökségét, az erős elköteleződés több mint ezeréves európaiságunk mellett. Ne kérjünk érte Oscar-díjat, de vívjuk ki a szabad magyar európai történelemalkotás jogát. És, ha megütnek, üssünk vissza.