vissza a főoldalra

 2010.12.24. 

Eltűnik Európa a demográfiai lyukban

Oswald Spengler monumentális bölcseleti munkájában, a Nyugat Alkonyában a Római Birodalom bukásának egyik legfőbb okát a népességfogyásban látta. Spengler szerint a hódító germán törzsek az elnéptelenedett városok amfiteátrumaiban legelésző teheneket találtak. Mivel Spengler a történelmet lényegében a civilizációs ciklusok törvényszerű ismétlődéseinek gondolta – és ebben feltehetőleg igaza is volt –, a nyugati civilizáció végét is az elnéptelenedésben kereste.

2007-ben az Európai Unió az ún. Kék kártya irányelvében az alábbi nehézségeket fogalmazta meg:

– A demográfiai változások eredményeképpen, 2050-re minden két dolgozóra egy nyugdíjas jut, mely a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát kérdőjelezi meg.

– A foglalkoztatottsági ráta növekedésével és a képzett szakemberek számának folyamatos csökkenésével egyre nehezebbé válik Európa magasan képzett munkaerő utáni igényének kielégítése. Különösen alacsony a kínálat a műszaki tudományok területén.

– A fejlődő gazdaságok, mint Kína és India, több szakembert képeznek Európánál, mely a jövőben azt eredményezheti, hogy Európa nem tudja az innováció területén eddig elért világgazdasági pozícióját megtartani.

– Az olyan országok, mint az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Svájc eddig sikeresen szívták el a képzett szakemberek jelentős részét a világ minden részéről, többek közt Európából is. A szakképzetlen munkaerő 85%-ban az Uniót választja letelepedési helyként, míg mindössze 5%-a választja az USA-t.  Ezzel szemben a szakképzett munkaerő 55%-a az USA-ba áramlik, és csak 5%-a jön az EU-ba.

Általában is elmondható, hogy még egy évszázada a Föld lakosságának 25 százaléka élt Európában, addig 2050-ben 7 százalékra zuhanhat az európaiak aránya. Ráadásul az idős emberek száma elképesztően megnőhet. A csökkent létszámú aktív-korúak csak igen nehezen képesek majd működtetni az európai államokat. Németországban már 2020-ra 5 millió aktív munkavállaló hiányával számolnak. Ugyanakkor a képzetlen bevándorlók tömegei nem jelentenek feltétlenül megoldást a „demográfiai lyukként” emlegetett hiányra. Az alacsonyan képzett, rossz szociális körülmények között tengődő bevándorlók inkább csak további megterhelést jelentenek az amúgy is nehezen működő országoknak.

Míg az EU-országoknak komoly fejtörést okoz az „emberimport” megfelelő forrását megtalálni, addig Magyarország sajátos geopolitikai helyzetben van. A trianoni katasztrófa következményeként a magyar lakosság jelentős része a határokon túlra került. Ma a Felvidéken 490 ezer, Kárpátalján 150 ezer, Délvidéken 290 ezer, míg Erdélyben 1,3 millió magyar él. Minden felelős gondolkodó fontosnak tartja, hogy a határon túli magyarság megmaradhasson szülőföldjén. Ugyanakkor az egész Európát sújtó népességcsökkenés, a szülőföldjéről elvándorló határon túli magyarokat különösen becsessé teszi az anyaország számára.

A bevándorlás legnagyobb problémáját a kulturális különbségek jelentik. A Németországba bevándorolt törökök ma már sok helyütt önálló tömbökben élnek. Nehezen sajátítják el a nyelvet, idegenkednek a többségi társadalom szokásaitól. A franciaországi fekete lakosság gettósodását mi sem mutatja jobban, mint az időről-időre kitörő lázadások. Ilyenkor komplett városnegyedek állnak lángokban, a napokig-hetekig tartó zavargások egyre nagyobb nehézséget okoznak a többségi társadalomnak.

A 82 milliós Németországban nem egészen 2 millió török él, ennek ellenére óriásiak az ellentétek. Képzeljük el, hogy az alig 10 milliós – illetve akkor már csak 7-8 milliós – Magyarországon mit jelent az 1 milliós idegen kultúrájú utánpótlás. Ugyanakkor a környező országokból amúgy is Nyugatra vándorló magyarok tömegei óriási lehetőséget jelenthetnek. Magyarország elemi érdeke, hogy minden eszközzel segítse a Nyugatra áramló magyarok megtelepedését az anyaországban.

Bármily meglepő, Magyarország másik jelentős demográfiai segítségét éppen a sokat szidott cigányság jelentheti. A hiedelemmel ellentétben nem csak gyermekvállalási szokásaik miatt, sokkal inkább anyagi helyzetük okán. Míg a mélyszegénységben, egy tömbben élő cigány közösségekben egy nőre több mint 4, addig a tehetősebb dunántúli cigányságnál csak 2,4 gyerek jut. De ez még mindig messze meghaladja az országos 1,3-as rátát. A többségi társadalomba teljesen integrált cigány családoknál viszont a születések száma közelíti az országos átlagot. Ugyanakkor a mélyszegénységben élő cigányság integrálása mostani passzív, ha úgy tetszik, eltartott státusukból, önálló, aktív polgárokká, sokat hozhat az országnak.

Bár konkrét kutatások nem állnak rendelkezésre, mégis okkal feltételezhetjük, hogy ha a magyarországi életszínvonalban jelentős növekedés következne be, akkor a környező országokból egyfajta visszamagyarosodási, sőt áttelepülési hullám indulna el. Akárhogy is, Magyarország egészen egyedi helyzetben van, melyből ügyes politikával akár profitálhatunk is.