2010.12.24.
A pápa beszéde a Római Kúria főpásztoraihoz
XVI. Benedek pápa
december 20-án a vatikáni Apostoli Palotában a szokásos karácsonyi
köszöntés alkalmából fogadta a Római Kúria főpásztorait.
Beszédében három fő témára összpontosított: a pedofil
papok botránya, a keresztényüldözés, valamint Boldog Newman bíboros
megtérésének időszerűsége.
„Serkentsd fel,
ó Urunk hatalmadat, és jöjj el” - az egyház ezekkel a
szavakkal imádkozik advent napjaiban – kezdte beszédét a
Szentatya. Olyan fohász ez, amelyet valószínűleg a Római
Birodalom leáldozásakor fogalmaztak meg. A jogrend és az erkölcs
széthullásának hatására ledőlt az a gát, amely előzőleg védelmet
nyújtott az embereknek. Letűnőben volt egy világ.
Ma is több okunk van arra, hogy csatlakozzunk az egyháznak
ehhez az adventi imájához. Az új remények és lehetőségek
ellenére aggasztó, hogy szertefoszlik az erkölcsi egyetértés,
konszenzus, amely nélkül nem működnek a jogi és politikai
struktúrák. Ennek következtében az ezek védelmére mozgósított
erők kudarcra vannak ítélve.
„Ebben az évben, a nagy megpróbáltatások során ismételten
eszembe jutott ez az adventi ima” – folytatta karácsonyi beszédét
a Szentatya. Nagy örömmel kezdtük el a papság évének megünneplését
és Istennek köszönhetően nagy hálával zárhattuk le, annak
ellenére, hogy másképpen zajlott, mint ahogy elképzeltük.
Bennünk, papokban és a világi hívekben, a fiatalokban is, megújult
annak a tudata, hogy a papság, amelyet az Úr ránk bízott, nagy
ajándék a katolikus egyház részére. Ismét tudatára ébredtünk,
milyen szép az, hogy emberek Isten nevében kiejthetik a bűnbocsánat,
az átváltoztatás szavait, milyen szép, hogy az Úr erejében
az emberek mellett állhatunk örömeikben és szenvedésükben.
Annál inkább
felháborított bennünket a hír, hogy éppen ebben az évben és
számunkra elképzelhetetlen méretben jutott tudomásunkra a
papok által kiskorúak ellen elkövetett visszaélések híre.
Ezek a papok visszájára fordítják a szentséget: a „sacrum”
leple alatt mélyen megsértik a személyt gyermekkorában és egész
életére kárt okoznak.
Csak az igazság
üdvözít. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan tehetjük a
lehető legjobban jóvá az igazságtalanságot? Miben tévedtünk
egész keresztény mivoltunkban, hogy mindez megtörténhetett? Újra
eltökélt szándékkal el kell köteleznünk magunkat a hit és a
jó mellett. Képeseknek kell lennünk a bűnbánatra. Minden erőfeszítésünkkel
minden lehetségest meg kell kísérelnünk a papképzésben, hogy
ilyen soha többé ne fordulhasson elő. A pápa köszönetét
fejezte ki mindazoknak, akik segítik az áldozatokat, hogy
visszanyerjék az egyházba vetett bizalmukat, illetve annak a számtalan
papnak, akik alázattal és hűségesen közvetítik az Úr jóságát
a pusztítások között, tanúskodva a papság el nem veszett szépségéről.
„Tudatában vagyunk a papok által elkövetett bűnök
rendkívüli súlyosságának és erre vonatkozó felelősségünknek
is” – folytatta beszédében a pápa. Ugyanakkor utalt azokra
a körülményekre, amelyek között ezek az események megtörténhettek.
A társadalom egyre inkább elfogadja a gyermekpornográfia piacát.
A gyermekek pszichológiai elpusztítása korunk egyik félelmetes
jele. A harmadik világ püspökeinek jelentései szerint a
szexturizmus továbbra is fenyeget egy egész nemzedéket, kárt
okozva emberi méltóságának.
Szent János „A Jelenések Könyvében” Babilon nagy bűnei
közé sorolja a testtel való kereskedést. Ehhez kapcsolódik ma
az egész földet behálózó kábítószer fogyasztás, Mammon
diktatúrája, amely eltorzítja az embert.
A gyönyörök már nem elégítenek ki, a kábulat hamis
illúziójának túlfeszítése erőszakká válik, amely egész térségeket
sújt. Mindez a szabadság végzetesen félreértett értelmezésének
következménye, amely végül aláássa, majd teljesen megsemmisíti
magát a szabadságot.
Ahhoz, hogy ellenálljunk ezeknek az erőknek, meg kell
vizsgálnunk ideológiai alapjait. A ’70-es évek filozófiai
felfogása szerint a
pedofília mind a felnőtt,
mind a gyermek személyiségének mintegy része. Ez a felfogás
azonban az ethos fogalmáról alkotott alapvető perverzió. Még
katolikus teológus körökben is azt állították, hogy nincs önmagában
véve sem rossz, sem jó. Minden a körülményektől és a végcéltól
függ. A célkitűzéseknek és a körülményeknek megfelelően,
minden lehet jó vagy akár rossz. Ha az erkölcs helyébe a következmények
kiszámítása lép, akkor az erkölcs megszűnik létezni.
Ezeknek az elméleteknek a hatása ma nyilvánvaló.
II. János Pál 1993-ban közzétett, „Veritatis splendor”
kezdetű enciklikájában prófétai erővel jelölte meg a
keresztény ethos nagy racionális hagyományában az erkölcsös
cselekvés lényeges és állandó alapjait. Ezt a szöveget ma
ismét a lelkiismeretek képzésének középpontjába kell
helyezni. A mi felelősségünk, hogy ismét megértessük az
emberekkel melyek az igazi emberség kritériumai – hangoztatta
a Szentatya.
Ezután beszédének második pontjára tért rá, amely a Közel-Kelettel
foglalkozó vatikáni püspöki szinódus volt. A találkozó a pápa
ciprusi útjával kezdődött, amelynek során átnyújtotta az érdekelt
országok főpásztorainak a szinódus munkadokumentumát, az
„Instrumentum laboris”-t. Felejthetetlen volt számára az
ortodox egyház vendégszeretete. Bár még nem teljes az egység,
örömmel tapasztalhattuk, hogy az ősi egyház alapformája összekapcsolja
a két egyházat.
A szinódus az egész Közel-Keletre kiterjesztette figyelmét,
ahol különböző vallású, hagyományú és rítusú hívek élnek.
Az utóbbi években nőttek a feszültségek, a megosztottságok,
az erőszakos cselekedetek, amelyek nem tartják tiszteletben azt,
ami szent, sőt összeomlanak az emberiség legelemibb szabályai.
A jelenlegi helyzetben a keresztények képviselik a
legelnyomottabb és legtöbbet szenvedő kisebbséget. A libanoni
főmufti tanácsosa szinódusi felszólalásában bölcsen megállapította:
a keresztények elleni erőszak minket is sért. A szinódus
szavai és gondolatai szóljanak hangos kiáltásként minden
politikai és vallási felelőshöz: vessenek véget a kereszténygyűlöletnek,
védelmezzék a menekülteket és szenvedőket, törekedjenek a
kiengesztelődésre. Végső elemzésben csak az Isten kiengesztelő
szeretetébe vetett mély hit orvosolhatja a helyzetet.
Végül a pápa karácsonyi beszédének harmadik fő témája
az Egyesült Királyságban tett látogatása volt. A Westminster
Hall-ban a kulturális élet képviselőihez intézett beszédére
utalva szólt a keresztények felelősségéről és az egyház
feladatáról. Tocqueville szavait idézve emlékeztetett rá,
hogy a demokrácia akkor működik, ha közös erkölcsi egyetértésre
épül. Ez az alap konszenzus a keresztény örökségből származik
és veszélybe kerül ott, ahol a pusztán racionális,
finalisztikus elmélet lép helyébe. Az értelem elvakulása
elleni küzdelem, a lényeges, vagyis Isten és az ember, a jó és
az igaz meglátására való képesség megőrzése közös érdek,
amely minden jóakaratú embert egyesít. A világ jövője forog
kockán.
A Szentatya ezután John Henry Newman boldoggá avatására
emlékeztetett. Megtérése azért fontos ma is számunkra, mert
az élő Istenre tért meg. Megértette, hogy ami valóban fontos,
az nem más, mint Isten és a lélek, az emberi lény spirituális
dimenziója. Sokkal valósabbak, mint a kézzel fogható tárgyak.
Megtérése kopernikuszi fordulat volt. A lelkiismeret szó számára
azt jelentette, hogy az ember képes az igazság megismerésére
és arra, hogy engedelmeskedjen az igazságnak.
1863-ban így írt
naplójába: „Mint protestánsnak, nyomorúságosnak tűnt a
vallásom, de nem úgy az életem. Most, mint katolikus, az életem
nyomorúságos, viszont nem az vallásom”.
XVI. Benedek ezután többi külföldi utazását említette
meg: Máltán, Portugáliában és Spanyolországban ismét meggyőződhetett
arról, hogy a hit nem a múlté, hanem találkozás Istennel, aki
most él és cselekszik. Mindnyájunkat hív, szembeszáll lustaságunkkal
és megnyitja számunkra a valódi öröm felé vezető utat.
A kihallgatás elején Angelo Sodano bíboros bejelentette a
pápának, hogy a bíborosok 200 ezer dollárt gyűjtöttek Haiti
és Irak szegényeinek és betegeinek megsegítésére. A gyűjtést
maga Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja javasolta a
november 20-i bíborosi konzisztóriumon. Az összeget egyenlő arányban
osztják el és az érintett országok nunciusain keresztül
juttatják el a lakosságnak karácsony ünnepe alkalmából.
Vatikáni Rádió/Magyar
Kurír
|