vissza a főoldalra

 

 

 2010.12.24. 

A magyar Sámsonok

A Rákosi-érában négy békéssámsoni fiatalember, Annus István, Cseszkó Ferenc, Györgyi Ferenc és Setényi János a sámsoni ligetben egy padon határozzák el, hogy létrehozzák a Magyar Ellenállási Mozgalmat. Csatlakozik hozzájuk több hasonló korú és indíttatású paraszt fiatal és a náluk majd 20 évvel idősebb Zöld Imre. 1951-55 között röplapok készítésével és terítésével hívják fel a figyelmet a diktatúrára, próbálják ellenállásra bírni a társadalmat. Négy év alatt a maguk fabrikálta nyomdával közel ötvenezer röplapot gyártanak és szórnak szét Tótkomlóson, Orosházán, Vásárhelyen, Békéscsabán, majd országosan is terjesztik. A röpcédula aláírói: Magyar Sámsonok; nevüket falujukról kapták és nemzetükről. Az Államvédelmi Hatóság 4 évig nyomozott utánuk, míg végül egyiküket 1955-ben a Láng Gépgyárban fogták el. A röplapozásban résztvevő 20 huszonéves sámsoni összesen 186 év börtönt kap, Zöld Imrét és Annus Istvánt halálra ítélik. 1956 októberében kis időre kikerülnek a börtönből, azonban a forradalom leverése után újra börtön várja őket.

Dénes János december 6-án a Viharsarokban temetésen járt. Az egykori röplapozók közül már kevesen élnek.

 „A Magyar Sámsonok egyike, a békéssámsoni Györgyi István értesített, hogy rangidősük, a sámsoni magyarok doyenje, Zöld Imre 95 éves korában meghalt. Börtönsorsom révén a sámsoniak több tagjával találkozhattam ott bent, ezért eleget tettem a kegyeleti meghívásnak. Lehet, hogy én még a faliújságot szerkesztettem arról, hogy Sztalin a béke apostola, de a Viharsarokban már terjesztették a röplapot: »Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja.« Aztán a terjesztők megbuktak, ugyanis a röplap nem csak a Viharsarok-ban terjedt.

Cseszkó Ferenc sorstársamat Rákosi zászlóaljból tartóztatták le. Ő is sámsoni magyar. Édesapja 19-es vöröskatona volt, így a fia is, Cseszkó Ferenc kádernek számított. A szörnyű tortúra után a bíróságtól 15 éves börtönbüntetést kapott.

Életre szóló barátságot kötöttem egy másikkal, Annus Istvánnal. Isten kegyelméből maradt életben Annus Pista. Életfogytiglani börtönbüntetést sóztak rá.

Jól emlékszem, Arany Tóth Ferenc sem kapott kevesebbet 15 évnél. Setényi János 10 évet kapott a röpcédulázásért. Ezt a történetet Domokos László írta meg könyvében.

December 6-án elbúcsúztattuk Zöld Imrét, már csak négyen élnek a sámsoniak közül, valamennyien még életükben történelmi személyiséggé váltak. Az ávó szerint hírhedt társaság volt a sámsoni magyarok társasága. Nemzeti önbecsülésük szerint a viharsarkiak a nemzet mellett álltak. Ez a híres röpcédula megtekinthető Budapesten a Terror Házában, a paraszti helytállás kecskelábú asztalán.

Zöld Imre temetésére a faluból és Békés megyéből is sokan jöttek el. A megyei POFOSZ részéről Lévai István és Fekete Pál búcsúzott öreg barátunktól, a magyar harcostól. S szívük, valamint lelkük szerint koszorúkkal búcsúztatták sorstársukat.”

A röpcédulázók, akik ebben a perben szerepeltek, válogatott üldöztetésben részesültek. Fekete Pált, a Békéscsabai Forradalmi Bizottság megyei elnökét 1956 decemberében elhurcolták az oroszok Ungvárra. Sok ezer magyar raboskodott ott a forradalom széttiprása után. Majd amikor Fekete visszatérhetett a Szovjetunióból, a magyar bíróság számos társával együtt elítélte, annak ellenére, hogy a fegyveres harcok elkerülésére szólították fel a megye lakosságát. Fekete Pált az a Tóth István alezredes tartóztatta le, aki a remény napjaiban kifejezte együttérzését a forradalmi eseményekkel, és a megyei forradalmi bizottság tevékenységével. Békeszeretete Fekete Pálnak életfogytiglan szóló ítéletet jelentett.

Hrabovszki László 10 évet kapott. Különös története volt ennek a bírósági eljárásnak, a másodfokú eljárás előtt mindenki visszavonta a fellebbezését, mert megtudták, hogy Gyurkó Lajos vezérőrnagy az ülnökök egyike. Ki volt Gyurkó Lajos? Kecskemétről fel-szállva a repülőgépről géppisztollyal a tiszakécskei templom előtt gyülekező tömegbe lövetett, sok ember halálát okozva.

Minden üldözés ellenére Gyulaváriban megszületett az ellenállás, és felvették a fegyveres harcot a viharsarkiak a teljes kilátástalanság ellenére. Ez már egy újabb pert jelentett, a gyulaváriak perét. Egy fiatal hölgy, Mányi Erzsébet és Farkas Mihály halálbüntetést kapott. A többieket 10-15 évvel sújtották. A legkisebb ítélet is 5 évet nyomott a latban.

A békéscsabai Barnevál (baromfi feldolgozó üzem) munkástanácsának vezetője Lévai István és Polgár János 20-20 évet kaptak az ítélethirdetéskor. 9 vádlottra 112 év börtönbüntetést osztottak ki.

A sámsoni magyarok, a gyulavári „lázadók” örök életre beírták nevüket a történelembe.

Dénes János, a történetek hűséges tanúja kegyelettel állt Zöld Imre sírjánál és pontosan emlékezett a Viharsarok 1956-os történelmére. Köszönet érte neki, köszönet a hűségért és a tájékoztatásért.

 

Győri Béla