|
 2010.02.05.
Hangjegyekbe írt poézis - Balassa Sándor 75 éves
Ez
önmagában egy naptári évforduló, de magasztos ünneppé varázsolja
az a tartalom, amit ez az életpálya rejt. Nem akarok életrajzi
leírást, s azt különösen nem, hogy Balassa Sándorhoz kapcsolódva
magamról beszéljek. Akaratlanul is előjön emlékezetemből egy
régi főiskolai délután, amikor mint ütőhangszeres, részt
vettem egy fiatal zeneszerző diplomakoncertjén. „Hajak” –
ez volt a címe annak a versnek, amit Balassa Sándor megzenésített.
Alkotóművészként azóta is a költészet hatja át. Nem csak
akkor, amikor Kassák Lajos soraival azonosul. Ének, hívás, kiáltás,
fantázia, álmodozás – ezek azok a szóval megközelíthetetlen
fogalmak, amelyek líráját alkotják. A címében kettős értelmű
„Írisz” az emberi látás és a virág kapcsolatával
fantasztikusan gyönyörű színpompát fest elénk.
Valóban
az esztétikai igény és a szín minden alkotó periódusában
vezető szerepet játszanak. Hangszíneinek gazdagsága, pazar
hangszerelése miatt katedrát is kapott a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetemen. Drámai érzékéről az Operaházban is bemutatott színpadi
művei tanúskodnak. Megalkuvást nem tűrő igényesség
vezeti/vezette munkájában, a rádiórendező székében épp úgy,
mint a főiskola tantermeiben, vagy a zenekari próbatermekben.
Balassa Sándor eddigi pályájának sziklaszilárd alappillére:
a magyarsága. A magyarokról és a magyaroknak, a Kárpát-medence
magyarjainak szól a művészete. Hazánk múlt századi történelmének
heroikus és tragikus időszakát énekelte meg az „Október virágai”
és a „301-es parcella” c. művében. De önmagukban a magyar
témaválasztás és a magyar idézetek nem volnának elegendők.
Tökéletes magyar zenévé teszi az a mélység, amellyel a
magyar tájat, sorsot örömteli szépségében és tragikus fájdalmában
ábrázolja. Mindnyájan szeretettel gratulálunk az ünnepeltnek,
sokáig legyen még közöttünk a mai magyar zene zászlóvivője!
Medveczky Ádám
|
