vissza a főoldalra

 2010.02.10. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 6. száma!

Csurka István: A társadalom kettéválasztása a gyakorlatban (2.oldal)

Orbánnak most minden szavát patikamérlegre kellett tennie, mert egy éven belül mindegyik szavát számon kérhetik rajta. Senki más nincs ma Magyarországon, akinek ezzel a felelősséggel kellene vagy lehetne megszólalni. „Dőltömre Tökmag Jankók lesnek” – írta Ady – Csoórinak is legfelsőbb hivatkozása – s ez most teljesen konkrét hivatkozás. A Tökmag Jankók sora: (a jelentéktelenség sorrendjében) Vona Gábor, Mesterházy Attila és Bokros Lajos. Mindhárman minősítették, értékelték Orbán beszédét, illetve mindhárman aláírtak és személyesen elvállaltak egy esetleg központilag kiadott bomlasztást, lehúzást erről a beszédről, amelyet meglehet, hogy egy gyakorlott médiás fogalmazott meg helyettük, mondjuk egy Baló György vagy egy Vujity Tvrtko. De az is lehet, hogy Gyurcsány hozta magával Tel-Avivból, ahol Netanjahuval is tárgyalt és a beszédértékelés ott készült egy Talmud központban, a Talmud számítógépén, még a beszéd elhangzása előtt. Mert a beszédről alkotott három pártvélemény csak egyben közös: a beszéd meghallgatása vagy elolvasása nem volt szükséges hozzá. Mind a három pártillető azt volt bátor mondani, hogy a beszédből hiányoztak a konkrétumok. Ez persze hazugság. Éppen a rájuk vonatkozó konkrétumok voltak nagy súllyal benne az évértékelőben, amikor Orbán azt fejtegette, hogy előbb igyekszik rendbe tenni az életet, a munka kérdését, a gazdasági és pénzügyi dolgokat, de aztán és vele párhuzamosan lesz gondja az elszámoltatásra, a bírósági felelősségre vonásra és az elkövetett bűnök törvényes, igazságos büntetésére.

 Bíró Zoltán beszéde Fekete Gyula ravatalánál (3.oldal)

Amikor kétségbeesett gondolatként 1994-ben némelyekben komolyan felmerült, hogy idegeneket kell betelepíteni az országba, pótolva a fogyatkozó magyar népességet, akkor talán végső riasztásul, arra figyelmeztet, hogy a magyarság elvesztette történelmi asszimiláló képességet. Azt a betelepülő tömeget már nem mi fogjuk asszimilálni, hanem azok minket. Ezért idézte gyakran, mondta el nagy nyilvánosság előtt hibátlanul Lakiteleken Kölcsey vészjósló versét, a Zrínyi második énekét. Tudta, hogy fogyásunk, lelkiekben, erkölcsökben is fogyatkozás.

 Csurka István: Szőnyegen a Kun (Kohn) Béla rehab? (5.oldal)

A holokauszttagadás tiltása pötyögősen alakul. Most esetleg rendszerváltás jön, nemcsak kormányváltás. Demszky, a másik főzsidó már elismerte érintettségét a BKV-ügyekben. A zsidóságnak az a része, amelyhez Kőbányai is tartozik és amint látjuk, a Népszabadság is, úgy gondolja, hogy nem viheti át a jövőbe, a zsidó megszállásba, a lakóparkvilágba az utóbbi években kialakult Tanácsköztársaság és zsidóság- képet. Ezt retusálni kell és magyar bűnné kell átmaszatolni Szamuelly és Kun Béla bűnét. Persze, hogy gyilkosok voltak szegények, hiszen gyilkosságaikra megtorlásul fehérterror következett. Azért lettek ők, szükségből korábban véreskezű magyarölők, mert ezt a későbbi fehérterror váltotta ki belőlük.

 Elhamvadt remények

Fekete Gyula: Kincskereső Pipitér c. regényét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Kedden temettük Fekete Gyulát. A Magyar Fórumban Csurka István búcsúztatta így: „Meghalt a tapasztalat félistene, valóságos és egyetlen magyar Sziszifusza.” Ezek a szavak teljes egészében száz százalékosan ráillenek Fekete Gyulára, aki paraszti családban 1922- ben, Mezőkeresztesen született. Egész életével a magyar parasztságot és az egész társadalmat szolgálta. Tiszteletből és az eltűnődés érdekében elővettem egy 1961-es ifjúsági regényét, a Kincskereső Pipitért, amely ugyan tényleg ifjúsági regény, de mélyértelmű mondanivalója a szertefoszló reményekről és a reménykedésről szól. A Kincskereső Pipitér pöttyös könyv, a Móra Kiadó bocsátotta ezeket a könyveket közszemlére. A pöttyös-sorozatban Fekete Gyula tüneményes szépségű és ragyogó nyelvezetű könyvet írt. A Kincskereső Pipitér egy tizenéves kisleány, aki valahol Magyarországon egy romlófélben lévő kastélyban talált egy levelet, amit a nyugatra távozott Szapáry grófnőnek írt kasznárja, és a levélben számot ad az öregember, hogy hova rejtette el a család kincseit a háború idején. Kezdjük hát a történetet a kezdet kezdetén, ott, ahol a háború után indult az egész kincskeresés.

 „A magyar megmaradásnak nincs alternatívája!”

Dr. Tóth Gábor sebész-főorvos, a MIÉP II. kerületi képviselőjelöltje (Kovács Attila interjúja, 9.oldal)

Orvosként értelemszerűen az egészségügy ágazatára van a leginkább rálátásom. Ebben szintén radikális megoldási javaslatom lenne. Meg kellene szüntetni az OEP-et, amely mint elosztószerv, bürokratikus vízfejként nehezedik az egészségügyre. Helyette az ország összes egészségügyi intézményének vezetőjétől be kellene kérni az éves költségvetést, megnevezve abban azt az összeget, amely a megfelelő működéshez kell. Ezt a pénzt az állam közvetlenül az adott intézménynek utalná ki.

 „Reménykedem a szebb, magyar jövőben!”

Vass József, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje (9.oldal)

A népesedési mutatóink drámaiak, ezen mindenképpen változtatni kell, méghozzá radikálisan. Minden létező módon növelni kell a fiatalok gyermekvállalási kedvét. A MIÉP már 1998-ban is beszélt a főállású anyaság bevezetéséről, ez manapság aktuálisabb, mint valaha. Hívő, keresztény emberként különös fájdalommal élem meg a magyarság Istentől való elfordulását, valamint lelki és szellemi posványba süllyedését, amely az elmúlt évtizedekben végbement. A kultúra és az oktatás felvirágoztatásával meg kell próbálni ezen is javítani, miként a honi egészségügyben uralkodó állapotokon is.

 A tudat határozza meg a létet (10.oldal)

Kassai Lajos a magyar lovasíjászat sportág megteremtője: Ha a magyar hanyatlik, hanyatlik vele minden. A hanyatlás első jele, mikor fontosabbá válik számunkra a bennünket körülvevő anyagi világ gazdagsága a bennünk lakó lélek gazdagságánál. Egy nemzet felemelkedésének első jele a lélek emelkedése. Amíg a magyar néplélek sérült, addig sérült annak gazdasága is. Egy félművelt írástudónak köszönhetően él abban a tévhitben az emberek jelentős része, hogy létük határozza meg tudatukat. A felébredés akkor fog bekövetkezni, amikor a félrevezetettek rájönnek, hogy tudatuk határozza meg létüket.

 Ólombányából a püspökségig (11.oldal)

„Zsúfolásig megtelt a váradi barokk palota díszterme, ahol a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében bemutatták Varga Gabriella budapesti újságíró és Vencser László erdélyi származású, ma Ausztriában élő teológiaprofesszor Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal című életrajzi könyvét” – olvasható a február 1-jei Reggeli Újságban. A kötetről,annak megszületéséről és a Határtalanul Alapítványról Varga Gabriellát kérdezte Medveczky Attila.

 Őrizzük meg magyarságtudatunkat (12.oldal)

Pörneki Anikó énekművésszel, a MIÉP képviselőjelöltjével Medveczky Attila beszélget. (12.oldal)

Ha művészetemmel azt a hitet és meggyőződést, amit a személyem tükröz, hitelesen át tudom adni másoknak, akkor az egy missziót jelent és politizálást is. A munka kettős: egyrészt magam mellé kell állítani a hasonló gondolkodásúakat, másrészt meg kell győznöm a bizonytalanokat a MIÉP és az MMK igazáról.

 Szőcs Zoltán: A hír értéke (15.oldal)

A napokban a Népszabadság „színeskéi”, azaz apró, rövid hírei között akadtam rá erre a három mondatra, és azóta folyamatosan töröm a fejemet, hogy milyen megfontolásból került be az állítólag legolvasottabb magyar napilapba, miért kell ezt nekem tudnom: „Hógolyóval fejbe dobott egy nő az USA-ban egy buszsofőrt, aki nem engedte felszállni a járműre lejárt bérlettel. A nő előbb átkozni kezdte a kormánykeréknél ülő férfit, aztán hozzávágott egy hógolyót. A 20 éves nő bíróság elé kerül. (MTI)” Én, aki – Istennek hála érte! – nem élek az USA-ban, de naponta többször is a BKV-val utazom, ennél sokkal cifrább helyi hírekből tudnék csokrot kötni, mégsem teszem, mert érdektelennek, súlytalannak, semmitmondónak tartom. A népszabis kollégák viszont valamilyen okból nem tartották annak.

 „aki olyan bika, hogy megcsinál hat gyereket, az dolgozni is tud” – Vona Gábor (19.oldal)

A polhaknin nyilván többször elmondták, hogy a Jobbiknak van programja. Van. Így kell támogatni a nagycsaládosokat? Ez nemzetpolitika a javából? Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ez a megszorító családpolitika csak a cigányokra vonatkozik. Hogy létezik olyan szabályozás, ami a cigányokra igen, de a többiekre nem érvényes. Hogy a nagy cigányfaló Jobbik majd kis fekete szalagokat rak a cigányoknak jutó segélyre, aminek láttán a postás megkérdezi: Te, Kevin, te most dolgozol, vagy nem? Mert, ha nem, akkor nem adom oda ám. Természetesen szó sincs erről. Ez a kijelentés csak azt mutatja, hogy Vona Gábor egy tőről metszett tahó. Talán máshogy is, de ezt most ne firtassuk. Ezek a kissé vékonydongájú srácok szerepzavarba kerültek. Vona nyakába kapja Szabó Gábort, arra ráül Novák Előd a dobjával, és ha már így hárman kitesznek egy embert, akkor rögtön nekiállnak lakossági fórumot tartani, feljelenteni, tüntetni, avatni, de főleg kommünikét írni.

 A Rácz Kert is indul a választáson (19.oldal)

A Rácz Kert a Magyar Narancs – Bakács Tibor Settenkedő – Hajtás Pajtás szellemi alapvetésre épített budapesti értelmiség – ha létezhetik egyáltalán ilyen – találkahelye volt. Free Tibet, féljünk Orbántól, most hova felvételizel, mi volt a vizsgán, kitől lehetne füvet venni, tényleg a TV-ben dolgozol témák határozták meg a természetes szőrzetű lányok utolsó lelőhelyeként is ismertté vált szórakozóhelyet. A magyar bennszülött számára kicsit a külföld érzetét is hozta az udvarszerű hely, valami furcsa földrészét, ami Amszterdam és Szocsi kereszteződéséből retardálódott a világra. Igaz, ami igaz, nyolc, maximum tíz sör elfogyasztása után az averziók szinte semmivé váltak. A Lehet Más a Politika elnevezésű párt kampánynyitóját nézve, visszarepültem a pár éve – éppen a hasonszőrű, de már nem vagány rövidnadrágos, hanem inkább száradó szájú, csöpögő orrú öltönyös urbánus értelmiségiek által – bezárt kerthelyiségbe. Ott állt a színpadon a Rácz Kert és bejelentette, hogy indul a 2010. évi országgyűlési választáson. A kétségtelenül létező társadalmi csoportot reprezentáló elit vezére Schiffer András lett, részint Sólyom László kampányában szerzett érdemei alapján, részint családi okokból. Na nem azért, mert Szakasits Árpád dédunokája, sokkal inkább, mert Schiffer Péter fia. A Schiffer család szép számban képviselteti magát a közéletben és erre nem mindig zsidóságuk predesztinálja őket, de Andrásra kétségtelenül hatással volt a szocdem-bankár- diplomata nagypapa és a bankár- újságíró-történész-jogász édesapa.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy rendelje meg, fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu