vissza a főoldalra

 2010.02.05. 

A magyar összefogás kérdései

Sok mindenben nem értettek egyet a felek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) január 8-ai ülésén, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, illetve az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen – derül ki a Népújságból. Míg Markó Béla szerint az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együtt tudnak dolgozni az elkövetkező időszakban, addig Tőkés László szerint a magyar összefogás veszélybe került. Minderről és az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának következményeiről Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökét kérdezem.

– Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad a Magyar Összefogásnak. Mi azt látjuk, hogy az RMDSZ vezetői az EMEF-et olyan keretnek tekintik, ahol a két szervezet képviselői kölcsönösen fogják egymást tájékoztatni a magyarság ügyeiről, a politikai lépésekről. Az EMNT képviselői azt szeretnék, ha az EMEF a magyar összefogás fóruma lenne, ahol nem csak tájékoztatjuk egymást és próbálunk egyeztetni a politikai kérdésekben, hanem a közös célokat közös cselekvés is követi. Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni. Ez az alapvető nézeteltérésünk az EMEF-fel kapcsolatban. Ne értsék félre, fontosnak tartjuk a tájékoztatást is, de akkor nem egyeztető, hanem csupán konzultációs fórumról beszélhetünk.

 – Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak önökkel az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről. Ez nem szép gesztus a részükről?

 – Ebben az a szépséghiba, hogy nem működnek a munkacsoportok. Egyedül az autonómia munkacsoportban történt érdemi munka. De ez sem működik már egy jó ideje. Reményeink szerint a kisebbségek jogállásáról szóló törvénynek a helyzete jó alkalom lehet arra, hogy ezen a héten ismét felvegyük a munkát. Az ülésen az említett törvény képviseletére szeretnénk egy közös álláspontot kialakítani, ugyanis ez a jogszabálytervezet két táborra osztotta a magyar közösséget. Sajnos az RMDSZ nem tartotta fontosnak, hogy egy magyar egységet teremtsenek a törvénytervezet mögé. Az egyik tábor a törvény visszavonását kérte és a további munkát. Az RMDSZ pedig fontosabbnak tartotta az egyeztetést a többi kisebbséggel, és később a kormányban. Olyan tervezetet képviselt, amit a nemzeti-polgári tábor nem érzett a magáénak, így nem is tudta felvállalni. Mi most arra tennék egy kísérletet, hogy ezt a tervezetet – ami néhány éve már a parlament néhány bizottságának a fiókjában hever –, ha előveszik és leporolják, olyan módosításokat eszközöljenek benne, ami köré ismételten el lehet képzelni a nemzeti egységet, és általa felerősíteni a nemzeti szolidaritást. Így megkönnyítenék a tervezet elfogadását.

 – Milyen módon látja ezt lehetségesnek?  

– Egyezzünk meg abban, ez a törvény a kulturális autonómia elérésének eszköze lehet. Megteremtené a törvény a kisebbségek számára a kulturális autonómia jogi kereteit, sajátosan persze a magyar közösség számára. Hiszen főleg a magyarok tudnak és akarnak élni azzal a közösségi joggal, amit kulturális autonómiának neveznek. Ha sikerül azokat a módosításokat bevinni a tervezetbe, melyek valóban a kulturális autonómia jogi kereteit jelentenék, akkor ismételten megnyílik a tér a közös cselekvésre. Azért is, mert ezt a tervezetet nem csak a parlamentben kell érvényesíteni. A megfelelő környezetet is meg kell teremteni ahhoz, hogy a törvényt megszavazzák. Ennek vannak belpolitikai és külpolitikai eszközei is. Gondolom, hogy az EMNT és annak elnöke, Tőkés László, aki EP-képviselő, elsősorban a külpolitikai eszközöket tudná hatékonyan használni. Nem elhanyagolható az sem, amit mi felvállaltunk, az, hogy egy olyan autonomista mozgalom jöjjön létre, amely egészen a kis közösségekig, az emberekig viszi le az autonómia gondolatát. Ha van valami, akkor az elmúlt évek komoly adóssága az, hogy a politikai elitnek nem sikerült az autonómia gondolatát a programok és döntések szintjéről olyan szintre levenni: érezzék az emberek, a saját életük lesz jobb attól, ha az autonómia jogi kereteit megteremtjük és működtetjük.

 – Térjünk rá az RMDSZ kormányzati szerepére. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint ők azzal kötöttek szövetséget, akit Tőkés László támogatott. Az EMNT az államfőválasztásokon Kelemen Hunort támogatta. Igaz úgy, hogy előtte nem egyeztettek önökkel. A második fordulóban aztán az RMDSZ a szociáldemokrata Mircea Geoanát támogatta, míg önök kimondták: Basescu a kisebbik rossz. A sajtó szerint pedig a mostani kormányfő, Emil Boc, Basescu embere.

 – Eléggé cinikus ez a kijelentése Kelemen Hunornak. Az RMDSZ nem abban téved, amikor nem ideológiai alapon köt szövetséget különböző román politikai pártokkal, mert egy kisebbségvédelmi szervezet ideológiája elsősorban magyar. A magyar érdeket kell képviselnie. Számomra nem elfogadhatatlan, hogy az RMDSZ néppárti szervezetként egy más pártszövetségből való szervezettel egyezik meg, ha az a magyar érdeket szolgálja. A problémát az jelenti, hogy ezeknek az egyességeknek nincs kézzel fogható eredményük. Az autonómia ügyét sem tudják a kormányzati szerepükkel előbbre vinni. Mi ilyen alapon bíráltuk az RMDSZ-t, mikor nem támasztottak olyan feltételeket Emil Bocék, a demokrata liberálisok felé, amelyek a magyar közösség jövője szempontjából lényegesek. Az igaz, hogy az EMNT a második fordulóban azt mondta, hogy mindenki szavazzon a lelkiismerete szerint. Tőkés László továbbment, ő mondta: a kisebbik rossz Basescu. Azt remélte, hogy a néppárti tagság segíthet az erdélyi magyarság stratégiai kérdéseinek érvényesítésében. Nem kell ahhoz nagy politikai elemzőnek lenni, hogy rájöjjünk: az RMDSZ bármilyen esetben valószínűleg kormányzati szerephez jutott volna. Csak abban a kormányban nem vehetett volna részt az RMDSZ, amely a két nagy párt koalíciója alapján jött volna létre. A választási csata pedig eldöntötte, hogy erre nem fog sor kerülni. Mindkét fél számolt győzelme esetén az RMDSZ-szel, mint kormányzati tényezővel. Tizenkét éves tapasztalatunk: amíg az RMDSZ kormányon volt, az autonómia területén nem történt előrelépés. Innentől kezdve az a dolgunk, hogyha már az RMDSZ kormányon van, akkor úgy alakítsuk a történéseket, hogy közelebb kerüljünk az autonómiához. Ebben pedig az EMEF igen fontos eszköz lehet.

 – Bővülhet-e a Magyar Összefogás? Tagja lehet-e a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács?

 – Tőkés László tett már arra kísérletet, hogy az EMNT vezetőin kívül a stratégiai partnerszervezeteknek próbált helyet csinálni a tárgyaló asztaloknál. Így az SZNT-t és az MPP-t is ehhez az asztalhoz várta. Az SZNT nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel, hiszen elutasították azt, hogy részt vegyenek az egyeztető fórum munkájában. Az MPP viszont komoly belső legitimitási problémákkal küzd. A romániai bíróság azt tárgyalja, hogy szabályos volt-e az a kongresszus, ahol az új vezetőséget megválasztották és fontos döntéseket is hoztak. Mindaddig, amíg ez a kérdés nem rendeződik, nagyon nehezen tudunk ennek a szervezetnek a vezetőségéhez viszonyulni. A párt megyei szervezeteivel viszont szeretnénk egy konzultációs fórumot elindítani és reméljük, hogy valamilyen módon sikerül majd integrálni ebbe az egyeztető fórum munkájába az MPP szakértőit és politikusait is. Ez viszont nem csak rajtunk múlik. Az az elképzelés, hogy az MPP is ideüljön ehhez az asztalhoz, az elsősorban az RMDSZ egyet nem értése miatt bukott meg. Fontosnak tartjuk mi az EMEF-et, s úgy hiszem: az összes erdélyi politikai szereplőnek ebben az eszközben kell gondolkodnia, s megragadni a lehetőséget, hogy ezeken az egyeztetéseken részt vegyen.

Medveczky Attila