|
 2010.02.12.
Ez nem rasszizmus, hanem pozitív diszkrimináció
A
román hatóságoknak le kell állítaniuk a roma családok erőszakos
kilakoltatását és a városszéli szeméttelepek, szennyvíztisztítók,
ipari zónák környékére történő áttelepítését –
olvasható az Amnesty International (AI) január 26-án kiadott közleményében.
„A világ egyik legnagyobb nemzetközi emberjogvédelmi
szervezete csíkszeredai esetet hoz fel példaként a romák
elleni atrocitásokra, és arra biztatja szimpatizánsait, hogy
levélben követeljék Ráduly Róbert Kálmán polgármestertől
és Szőke Domokos alpolgármestertől a jogtipró intézkedések
azonnali beszüntetését.” – olvasható az erdely.ma
honlapon. Az üggyel kapcsolatban Szőke
Domokos alpolgármestert kérdeztem.
–Tisztelt alpolgármester úr! Milyen
jogtipró intézkedésekre utalhat a cikk? Valóban erőszakkal
lakoltatták ki a romákat?
–Magát
a jelentés szövegét nem ismerem, csupán azt a szöveget, amit
a romániai és az erdélyi sajtóban kiemeltek belőle. Két
alkalommal is járt itt az Amnesty International egyik munkatársa,
akivel el is beszélgettem annak idején és elmagyaráztam neki,
hogy mi a valós helyzet. Azután az AI megfogalmazott egy
dokumentumot, melyekben valótlanságok és ferdítések vannak.
Az erőszakos kilakoltatás sem felel meg a valóságnak. Nem
akarom a felelősséget másra hárítani, de ez a költöztetés
még az előző ciklusban történt, 2004 nyarán. Mi pedig az év
őszétől állunk a város élén. Régebben a Nagy Imre utca 27.
szám alatti ingatlanban több cigány család lakott. Ők ezt a házat
teljesen lelakták. A tetőszerkezet, a falak is ki volt már
kezdve, s nagyon rossz állapotba került az épület. Az ingatlan
és lakóinak ügye majdnem 10 évig húzódott. Tanulmányok is
születtek arról, hogy egy életveszélyes épületről van szó.
Az akkori városvezetés számára viszont kellemetlen és kínos
volt az ügy, ezért nem foglalkozott vele. Végül az önkormányzat
vásárolt lakókocsikat, s azokba lakoltatták ki a Nagy Imre u.
27 szám alatt tartózkodókat. Nem is lehetett beszélni erőszakról.
Egy valakivel volt csupán gond, egy olyan személlyel, akinek
semmi keresnivalója sem volt az ingatlanban. Jogi nyelven szólva:
önkényes lakásfoglaló volt. Ő egy környékbeli községbe
volt bejelentve, csak úgy gondolta, hogy ide költözik be. Az önkormányzat
biztosította a költözéshez szükséges eszközöket, a romák
felpakolták holmijukat a teherautókra, s önszántukból átköltöztek
a lakókocsikba. Ez bánt néhány embert.
–„Románia-szerte akaratuk ellenére
telepítik ki a romákat lakóhelyeikről. Amikor ez történik,
nem csak az otthonukat veszítik el. Elveszítik a tulajdonukat,
kapcsolataikat, a munkához és az állami szolgáltatásokhoz való
hozzáférést is” – állapítja meg Halya Gowan, az Amnesty
International európai és közép-ázsiai programigazgatója a
jogvédő szervezet honlapján a több nyelven közzétett állásfoglalásban.
Ezek a lakókocsik ideiglenes megoldásnak tűntek?
–Az
akkori önkormányzat azzal próbálta tompítani a helyzetet,
hogy azt mondták a közvélemény felé: ez csak ideiglenes
megoldás, s majd keresnek a kiköltöztettek számára egy más
lakhelyet. Amikor mi átvettük a város vezetését, azt láttuk,
hogy ezek az emberek már egyszer kaptak ingyen egy lakást. S ha
ők ezt nem tudták megbecsülni, s lelakták, tönkretették az
épületet, akkor nekünk nincs arra lehetőségünk, hogy második
ingyenes lakáshoz jutást biztosítsunk számukra. Csíkszeredában
rajtuk kívül van még több száz lakásigénylő, olyanok, akik
bizonnyal megbecsülnék azt, amit mi albérletben adunk nekik.
Vannak olyan bérlők, akikkel nincs probléma, fizetik a közbéreket,
s minden kötelezettségüknek eleget tesznek, amik a bérleti
szerződésben vannak. Azok, akiket az előző önkormányzat kiköltöztetett,
nem fizették a költségeket, nem tudtak civilizáltan
viselkedni, folyamatosan panaszkodtak rájuk a szomszédok a városvezetésnél.
A szomszédok zsákokban hozták be a tanácsülésekre azokat a
szemeteket, amiket áthajigáltak hozzájuk, s több rendőrségi
ügy is volt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy azok, akik lelakták
az említett épületet, s most ingyen laknak lakókocsikban egy
önkormányzati területen, kapjanak még egy lakást is. S ha
most ezt megadnánk, akkor az lenne, hogy 30-40 év múlva még
egyet kéne nekik juttatni, mert valószínűleg azt is tönkretennék.
Mi azon az állásponton vagyunk: ebben az esetben nincs második
esély, mert először azokat kell kiszolgálnunk, akik még az
első esélyt sem kapták meg, tehát az önkormányzat nem tudott
nekik lakást biztosítani. Többször elmondtam már: a kiköltöztettek
kaptak egy lakókocsit, be van vezetve hozzájuk a víz és a
villany is. Sok család még ezt az „ideiglenes szállást”
sem kapta meg, amikor őket lakoltatták ki, mert a válság miatt
munkanélküliek lettek, adósságcsapdába keveredtek, s nem tudták
fizetni a költségeket. Nekünk róluk is gondoskodni kell. Tehát
itt nem rasszizmusról van szó, hanem pozitív diszkriminációról.
Tudni kell, hogy Csíkszereda súlyos lakásproblémákkal küszködik:
sok embernek sosem volt megadva a lehetőség arra, hogy önkormányzati
lakásban lakjon. Azt mondják a jogvédők, hogy a kiköltöztettek
számára hasonló lakást, és hasonló körülményeket biztosítsunk,
mint amilyenben azt megelőzően laktak. Mi ezt nem is tudnánk
felvállalni. Olyat biztosítsunk nekik, amilyet ők elhagytak? Az
képtelenség, mert minden lakáshoz fűződő jogszabállyal
ellentétes lenne. A kitelepítéskor valóban nem hasonló minőségű
lakásba telepítették a cigányokat: a törvény nem engedte
volna, hogy olyan összedűlőfélben levő ingatlanba költöztessék
őket, mint amit otthagytak. Azt, hogy az ülepítő melletti
telek egy ideiglenes lakhely, mi úgy értettük, hogy a cigányok
majd fognak maguknak vásárolni telket, építenek házat, és
hamarosan elköltöznek onnan. Ez nem történt meg, sőt, bővítették
a telepet, ezért azt kell hinni, hogy ők állandó megoldásként
tekintenek erre a lakhelyre. A Tavasz utcai telepre költöztetett
romák nem fizetnek házbért, a vezetékes vizet, valamint a
villanyáramot ingyen kapják a várostól. A városvezetés az
iskolás korú roma gyerekek iskolába szállítását is támogatja.
Tehát kérdezem: milyen jogsértés történt? Még a helyi roma
vezető is másként értékeli a történteteket, mint ahogy azt
az említett dokumentum állítja.
–Kinek, kiknek állhat érdekében ez a
lejárató akció? Kik profitálhatnak belőle, ha önökre rákenik
a rasszista bélyeget?
–2009.
augusztusában a Romani Criss nevű román kisebbségvédő
mozgalom tartott településünkön egy demonstrációt azért,
mert állítólag Csíkban több a cigányellenes megnyilatkozás.
Az egész ügy pikantériája, hogy a megmozduláson egyetlenegy
helyi roma nem vett részt. A szervezet tagjai idejöttek
Bukarestből buszokkal, s ők tüntettek az önkormányzat épülete
előtt. Nos ez a Romani Criss csinált a bolhából elefántot.
Nem más ez, mint hatásvadászat. Ezen szervezet tagjai abból élnek,
hogy jelentéseket írogatnak, s példát szeretnének statuálni
a csíkszeredai esetből. Pont azért, hogy más településeken
ne merjenek ilyen dolgokat csinálni az önkormányzatoknál.
Dolgoztam annak idején egy ifjúsági szervezetnél, s jól
tudom, milyen egyszerű egy jelentéktelen dolgot felnagyítani.
Tudom, hogy vannak olyan települések, ahol sokkal rosszabb
helyzetben élnek a cigányok, de mégis minket emeltek ki. Amikor
a jogvédőkkel mi elkezdtünk beszélgetni azokról az intézkedésekről,
melyeket mi a szociális téren tettünk, akkor őket ez nem igazán
érdekelte. Hiába mondtuk, hogy a szeméttelep mellett lakik két
család, s ha lakást kell adni valakinek, akkor inkább az ő
problémájukat akarjuk megoldani, mint azokét, akik már kaptak
egyszer esélyt, de visszaéltek vele. A jogvédők még a törvényszékre
is beidéztek az ügy miatt, pedig, mint mondtam, nekem személy
szerint semmi közöm nem volt a kiköltöztetéshez. A pert aztán
a kezdeményezők elvesztették. Hozzá kell tenni, hogy a Tavasz
utca környéken élők saját elmondásaik alapján már nem ültetnek
semmit a kertekbe, a krumplitól a levágott disznóig bezárólag
mindennek lába kel a kertekből, kamrákból. Az AI azzal érvel,
hogy a központi életveszélyesnek nyilvánított épületből a
város szélére történő kiköltöztetéssel korlátozzuk a
munkához való hozzáférést. Az is érdekes, hogy mi mind az AI,
mind a Romani Criss munkatársaitól megkérdeztük: vajon hol
biztosítsunk a városban az említett családoknak lakást? Ők
erre megvonták a vállukat, mondván, ez nem az ő problémájuk.
Ha viszont a város szélére költöztetnénk őket, akkor meg azért
kapnánk a fejünkre, hogy ez diszkrimináció, szegregáció,
mert külön telepet hozunk számukra részt. Azt kérik, szórjuk
szét a házakat, ezt azonban nem lehet: a földterületeken
mindenhol lakóparkok épülnek, a közművesítést csak úgy
tudjuk megoldani, ha egy telekre kerülnek a házak.
Medveczky Attila
|
