|
 2010.02.19.
Legitim, legitimebb, leglegitimebb
Hihetetlen,
de igaz. Nincs valamire való magyar jogász a Vajdaságban, aki
nyíltan kimondaná, hogy a király bácsi meztelen. Hogy a hatályos
nemzeti tanácsokról szóló törvényben rögzített mérce „a
fele plusz egy” nem alkalmas legitim választói testület létrehozatalára.
S a felemás választói névsor nyomán nem alakulhat legitim
nemzeti tanács. Ezek a kérdések a politikai közbeszédben nem
szerepelnek. Az ok egyszerű. Minek bolygatni az ügyet, ha az
politikai jó pontokkal nem kecsegtet.
Egy
szerb jogász, Bojan Pajtić a vajdasági kormány elnöke, látja
a helyzet ellentmondásos voltát, látja a veszélyt, de még ő
sem mer nyitni. Mégis kénytelen lesz, hiszen az uralkodó Tadić-féle
Demokrata Párt (DS) egyik alelnökeként, tanúja a (szintén
demokrata) kisebbségügyi miniszter riadt vergődésének. A gond
az, hogy a dolgok mai állása szerint határidőre nem lesz sem
legitim, sem legális, sem semmilyen kisebbségi választói névjegyzék.
Pedig a miniszter a napokban már nem maradt meg a kisebbségek
tetemrehívásánál (aki magyar aláír), hanem anyagi juttatásokkal
is fokozni akarja a lehetséges aláírók lagymatag lelkesedését.
Szomorú
tény, hogy a tetemrehívást a napokban az egyik magyar (Korhecz
Tamás) és egy szlovák (Ana Tomanova-Makanova) tisztségviselő
is visszhangozta. Ez elfogadhatatlan. A névjegyzékre való személyes
feliratkozás nem lehet külön követelmény a kisebbségek
kollektív jogainak gyakorlására. A mundér becsületének védelme
magyarázat lehet, de igazolás nem. A kisebbségiek ilyen vegzálására
a tartományi főmundéros (Bojan Pajtić) jelenléte sem szolgáltathat
elfogadható okot.
Mindezt
érzékelve a tartományi kormányfő, igaz félénken, mégis lépett.
Kimondta: ha a magyarok a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) árvalányhajas
akciójában „a fele plusz egy” mérce alkalmazásával létrejött
választói névjegyzéket tovább szándékoznak bővíteni, azt,
csak dicsérni lehet. Mert ettől a névsor „legitimebb” lesz.
Nos, ebben van valami. De tudni kell, a leglegitimebb akkor lenne
a magyar és a többi kisebbség választói névjegyzéke, ha azt
maga az állam állítaná össze. S ha rajta lenne minden magyar,
szlovák stb. kivéve azt, aki ezt nem vállalja. Hátha vannak
ilyenek is.
Rácz Szabó magyarázza a bizonyítványát
Amint ezt az érintettek bejelentették, Zentán fordult a
kocka. A magyar-szerb után most szerb-magyar önkormányzat állhat
fel. A magyar-magyar helyett.
A
2008-as választásokat követően a VMSZ tévedett. A DS-el balkézre
aláírt szerződése mentén mellőzte az ellentmondásos
politikai karakterű Rácz Szabó László négy önkormányzati képviselőjét
és (nem főszereplőként ugyan), de a helyi hatalomba bevonta a
DS képviselőit. Így Zentán sem jött létre a magyar önkormányzat.
A
napokban a kezdeményező DS, némi tartományi és köztársasági
hátszéllel csapdát állított a Magyar Polgári Szövetség
(MPSZ) vezetőjének. A Községi Képviselő Testületben levő
szerb pártok tisztséget ajánlottak fel a bosszúszomjas Rácz
Szabónak. Annak sem kellett több, s a Szent Korona-tan saját értelmezésének
megfelelően – a VMSZ-re hárítva a felelősséget – kötélnek
állt. Miközben a rossz politikai bizonyítványát a VMSZ kétségtelen
hibáival igyekszik takargatni. Arról nem szól, felajánlotta-e
most Pásztornak a koalíciót? Vagy a magyar érdeket háttérbe
szorította a bosszú lehetősége.
Annak
ellenére tehát, hogy Zentán a magyar pártoknak megvan a többsége
a magyar önkormányzat létrehozatalához, ilyen önkormányzat
sem 2008-ban (akkor a VMSZ), sem 2010-ben (most az MPSZ hibájából),
nem jött létre.
A
DS a jó, Európába araszoló szerb párt meg lóvá tette mind a
két Zentán képviselőkkel rendelkező magyar pártot. Most épp
a markába nevet: ő csak tudja, mit jelent a szerb pártok
politikai dominanciája a magyar közegben.
Hogy
mindennek mi a köze a Rácz Szabó elnök által vallott Szent
Korona-tanhoz? Semmi. (A Szent Korona-tan az egyik meghatározás
szerint Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját
képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és
amely ma is befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra.)
Felaprózni, bedarálni
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) számára eddig
sem volt kétséges, hogy a korszakváltás egyik jellegzetessége
a kisebbségi pártok leépítése. Az igyekezet, hogy a helyi
hatalom az eddig formálisan még partnernek tartott kisebbségi
egypártokat a kengyeltartó szerepébe kényszerítse.
Jóllehet
a DS tartományi vezetői, a VMSZ-t továbbra is „stratégiai
partnernek” titulálják, a gyakorlat nem ezt bizonyítja.
Ellenkezőleg. Miután a DS Szabadkán kihúzta a VMSZ lába alól
a talajt, a sikeren felbuzdulva megy tovább. Most éppen Zenta
van soron, de az első lépéseknek tanúi lehetünk Adán, s Óbecsén
is nő a DS önbizalma. Nőhet is, hiszen egyre több községi képviselő
jön rá, hogy hozzá bizony a DS politikája áll a legközelebb.
Az anyagi előnyöket tekintve, mindenképpen.
Akárhogy
nézzük is a dolgot, most újra a VMSZ-en a sor. Miután
sikeresen elejét vette a volt tiszteletbeli elnöke akadékoskodásának,
most arról kell döntenie vonzó-e számára a konstruktív
ellenzék szerepe?
A
helyzet ugyanis ellentmondásos. Ha a VMSZ a „mentsük, ami
menthető” szlogen mentén továbbra is egyenjogú DS-partnerként
kíván viselkedni, a felaprózódást, a kengyeltartói szerepet
aligha nem kerülheti el. Sőt, annak a veszélye is fennáll,
hogy a DS egy merész fordulattal besorozza az Európába masírozó
menetbe, amelynek a vége olyan koalíció lesz, melyben a magyar
szavazók már nyugodtan szavazhatnak a DS-re. Ez az autentikus
magyar érdekvédelem végét jelentené.
Szabadkán
a VMDP szemléltető oktatást tartott. Megmutatta, hogy lehet
elvszerűen is politizálni. Az eredmény azonban lehangoló.
Ennek a magatartásnak a vajdasági magyar politikai színtéren,
úgy látszik, nincs követője. Azaz nem biztos. Ha a VMSZ úgy
tudja rendezni sorait, hogy elvtelen megoldásba (egy-egy kivételt
nem számítva) nem megy bele, akkor még van remény. Maga a VMSZ
elnöke mondta valahol: le kell rombolni valamit ahhoz, hogy újra
lehessen építkezni. Igen erről van szó. Még akkor is, ha ezt
könnyebb mondani, mint megtenni.
Ágoston András
(VMDP Hírlevél)
|
