vissza a főoldalra

 

 

 2010.01.02. 

Reisz Pál OFM: Korunk Heródesei

A Karácsony derűt sugároz. Hiszen a Biblia elénk állít egy újszülöttet, a Gyermeket. A pásztorok ezt az útbaigazítást hallják az angyaltól: „Ez lesz nektek a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lukács 2, 13) De ott, ahol a kisded Jézus van, megtaláljuk az édesanyát, Máriát is, aki az újszülöttet dajkálja, babusgatja. Szemlélhetjük a Szentcsaládot, a kisdednek a környezetét, ahol a szeretet otthonra lelt. Az angyal eligazító szózata nemcsak a pásztoroknak szól, hanem a ma emberének is. A gyermek, az édesanya, a család figyelmeztető jel, főként nekünk, magyaroknak, hiszen egyre inkább hiányzik a gyermek, az édesanya, a család. Nincs annál fontosabb ügy édes hazánkban, hogy legyenek édesanyák, szülessenek gyermekek, és legyenek családok, amelyek a szeretet fészkei. Nincs értelme az élet minőségéről beszélni, értekezni, okoskodni addig, amíg maga az élet, a lét válik kérdésessé, és megszűnni látszik. A 2010. évtől nagy változást remélünk. Érdemi változás csak akkor lesz, ha megváltozik gondolkodásunk, erkölcsi felfogásunk az élet, a gyermek, az édesanya méltósága és a család megbecsülése vonatkozásában. A Bibliát olvasva, a karácsonyi idill szépségében nem sokáig gyönyörködhetünk. Heródes az írástudók útbaigazítására hallgatva, csakhamar belerondít a képbe. A gyermekek kacagása helyett sírás és jajveszékelés hallatszik, csecsemőket pusztítanak el, félőrült édesanyák szorítják magukhoz fiaik véres tetemét. A kisded Jézus menekülni kényszerül. A kegyetlen Heródes hideg számítással gyilkol, mert félti hatalmát. Heródes, a mai heródesek most is pontosan ezt teszik. Már méhében ölik a magyar életet. Az írástudók ma is ott szorgoskodnak, „politikailag korrekt” magatartásra ösztönöznek, európai követelményekre hivatkoznak, öncsonkításra és öngyilkosságra nevelik, biztatják fiataljainkat, nemegyszer a modern gondolkodás nevében. Lehet, hogy ma Heródest IMF-nek hívják. Hiszen az országnak adott kölcsön feltétele éppen a pusztítás zavartalan folytatása volt. A megszorítások az egészségügy minden ágazatát érintették. Vagyis mindenhonnan pénzt vontak el. Kivételt csak az abortusz jelentett, mert az abortuszra szánt keretet növelték százmillióval. Ezektől a gyilkosoktól kell tehát megszabadítani hazánkat, ha lényegi változást akarunk. A közgondolkodás, a rossz beidegződések megváltoztatása nem megy könnyen. De az például egyszerűen megvalósítható egy új összetételű Országgyűlés által, hogy kitiltassék az abortusz a kórházakból és egyéb egészségügyi intézményekből. (Még elgondolni, leírni is borzalom: a magzatgyilkosság, mint egészségügyi tevékenység!) Ha minden jó elgondolás nem is valósítható meg egyszerre, de azt el lehetne rövid úton érni, hogy a magzatgyilkolásra specializálódott szakemberek ne tevékenykedhessenek egészségügyben. Döntsék el, hogy Heródes hóhérai akarnak lenni, vagy az élet, a gyermekek, az édesanyák szolgálatában akarnak tevékenykedni. „Az Élet megjelent…” (1. János levél 1, 2) A 2010-es évtől az élet elkötelezett szolgálatát várom tehát a politikai változások eredményeként.