2010.01.02.
Reisz Pál OFM: Korunk Heródesei
A Karácsony derűt sugároz.
Hiszen a Biblia elénk állít egy újszülöttet, a Gyermeket. A
pásztorok ezt az útbaigazítást hallják az angyaltól: „Ez
lesz nektek a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált
gyermeket.” (Lukács 2, 13) De ott, ahol a kisded Jézus van,
megtaláljuk az édesanyát, Máriát is, aki az újszülöttet
dajkálja, babusgatja. Szemlélhetjük a Szentcsaládot, a
kisdednek a környezetét, ahol a szeretet otthonra lelt. Az
angyal eligazító szózata nemcsak a pásztoroknak szól, hanem a
ma emberének is. A gyermek, az édesanya, a család figyelmeztető
jel, főként nekünk, magyaroknak, hiszen egyre inkább hiányzik
a gyermek, az édesanya, a család. Nincs annál fontosabb ügy édes
hazánkban, hogy legyenek édesanyák, szülessenek gyermekek, és
legyenek családok, amelyek a szeretet fészkei. Nincs értelme az
élet minőségéről beszélni, értekezni, okoskodni addig, amíg
maga az élet, a lét válik kérdésessé, és megszűnni látszik.
A 2010. évtől nagy változást remélünk. Érdemi változás
csak akkor lesz, ha megváltozik gondolkodásunk, erkölcsi felfogásunk
az élet, a gyermek, az édesanya méltósága és a család
megbecsülése vonatkozásában. A Bibliát olvasva, a karácsonyi
idill szépségében nem sokáig gyönyörködhetünk. Heródes az
írástudók útbaigazítására hallgatva, csakhamar belerondít
a képbe. A gyermekek kacagása helyett sírás és jajveszékelés
hallatszik, csecsemőket pusztítanak el, félőrült édesanyák
szorítják magukhoz fiaik véres tetemét. A kisded Jézus menekülni
kényszerül. A kegyetlen Heródes hideg számítással gyilkol,
mert félti hatalmát. Heródes, a mai heródesek most is pontosan
ezt teszik. Már méhében ölik a magyar életet. Az írástudók
ma is ott szorgoskodnak, „politikailag korrekt” magatartásra
ösztönöznek, európai követelményekre hivatkoznak, öncsonkításra
és öngyilkosságra nevelik, biztatják fiataljainkat, nemegyszer
a modern gondolkodás nevében. Lehet, hogy ma Heródest IMF-nek hívják.
Hiszen az országnak adott kölcsön feltétele éppen a pusztítás
zavartalan folytatása volt. A megszorítások az egészségügy
minden ágazatát érintették. Vagyis mindenhonnan pénzt vontak
el. Kivételt csak az abortusz jelentett, mert az abortuszra szánt
keretet növelték százmillióval. Ezektől a gyilkosoktól kell
tehát megszabadítani hazánkat, ha lényegi változást akarunk.
A közgondolkodás, a rossz beidegződések megváltoztatása nem
megy könnyen. De az például egyszerűen megvalósítható egy
új összetételű Országgyűlés által, hogy kitiltassék az
abortusz a kórházakból és egyéb egészségügyi intézményekből.
(Még elgondolni, leírni is borzalom: a magzatgyilkosság, mint
egészségügyi tevékenység!) Ha minden jó elgondolás nem is
valósítható meg egyszerre, de azt el lehetne rövid úton érni,
hogy a magzatgyilkolásra specializálódott szakemberek ne tevékenykedhessenek
egészségügyben. Döntsék el, hogy Heródes hóhérai akarnak
lenni, vagy az élet, a gyermekek, az édesanyák szolgálatában
akarnak tevékenykedni. „Az Élet megjelent…” (1. János levél
1, 2) A 2010-es évtől az élet elkötelezett szolgálatát várom
tehát a politikai változások eredményeként.
|