2010.01.02.
A Szent Család: Jézus, Mária és József
Az
alábbiakban Mons. Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspök
pásztorlevelét olvashatják, aki a Szent Család vasárnapjára
küldte el levelét az egyházközségekbe.
Kedves Testvérek, ma a Szent Családot: Jézust, Máriát
és Józsefet ünnepeljük. Az ige liturgiája Szent Lukács evangéliumának
részletét tárja elénk, aki – amint hallottuk – érdekes
dolgot mond el Jézus ifjú kori életéről. Gondolkozzunk el közösen
Isten igéjén.
Képzeljük
el a Szent Családot. Csodálatos, sőt idillikus kép, amint József,
Mária és Jézus a hagyományoknak megfelelően a húsvéti ünnepekre
zarándokolnak Jeruzsálembe. Az evangelista nem időzik el
afelett, hogy miként zajlott az ünnep Jeruzsálemben, sem azon,
hogy mit éltek át. Csak azt tudjuk, hogy amikor minden befejeződött,
útnak indultak haza. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben
maradt. A témához értéktől tudjuk, hogy, amikor egy zsidó fiú
tizenkét éves lesz, „a törvény fiává“ válik. Nem
gyermek többé, hanem felnőtt férfi, tetteinek teljes felelősségében.
Ez alkalomból az apa fátyolt ad át neki, amellyel a ifjú az imádság
alatt befedi a fejét. Ekkor adja át neki a törvény tekercsét
is. Egyúttal pedig megmagyarázza a felnőtt férfi feladatait.
Nyilván ezt tette József is - Jézus nevelő apja. Megmagyarázta
neki, az önmaga feletti felelősség fontosságát. Krisztus
komolyan vette József szavait, elgondolkodott felettük, összefüggésbe
hozva a tanítóktól, a templomban hallottakkal. Mindez úgy
elragadta őt, hogy megszűnt számára az idő és a tér...
Ez
azonban dramatikussá válik József és Mária számára. Néhányan,
talán kritizálni szeretnék őket: Hogyan veszíthették el
Krisztust!? Előbb azonban követnünk kellene nevelési módszerük
példáját, amely utat mutat, eligazít, de bízik a saját tevékenységében.
József és Mária megmutatják számunkra, hogy a gyermekeket nem
kell egy életen át a kezüknél fogva vezetni, hanem teret kell
biztosítani nekik, - hogy amikor elérkezik az ő idejük, -
felelősségteljesen tudjanak dönteni, amely egyedül képes éretté
tenni őket.
Milyen
jó az is, hogy József és Mária azt gondolták, hogy Jézus a
rokonok között van. Egyedi küldetésük, nyilván nem választotta
el őket a rokonságtól, semmiképpen sem zárkóztak el.
Ellenkezőleg. Jézusnak a fiúk között barátai voltak. Az egész
napos út alatt, amíg keresték őt és nem találták a tömegben,
cselekedniük kellett. Hol van?
Esetlegesen:
„Mi hol vagyunk? Ott vagyunk, ahol lennünk kell? Jó irányba
megyünk?
Mint
minden a Lukács evangéliumában, ez a részlet is dinamikusan játszódik.
Úton vannak, zarándokolnak... Éppen így lehet keresni és találni.
Mária és József sem nélkülözték a keresés szorongását.
Nekik is kellett kérdezniük, töprengeni, visszatérni, fájdalommal
kellett keresniük. Mária ajándékba kapta Isten Fiát, az
angyali üdvözletkor elfogadta, az Édesanyja lett. És mégis
keresnie kellett, harcolnia ezért az ajándékért. Krisztust nem
kapjuk meg egyszer s mindenkorra, csak úgy, hogy keressük. És
ha megtaláljuk őt, mégjobban keressük. A keresés fájdalma
szorongató, amitől félünk. Szívesebben mutatjuk, hogy mindenünk
megvan, hogy semmit nem veszítettünk el.
Miért
félünk? Miért ez a rettegés? Elsősorban nem akarjuk magunkat
kizökkenteni a már megszokott, bevált, régi, de nem működő
mintáinkból. Nem akarjuk elveszíteni a biztonságot. Szívesebben
bebeszéljük magunknak, hogy Krisztus velünk van, akkor is, ha régen
nem látjuk őt. Nem egy nap, lehet, hogy évek óta nincs nálunk,
csak félünk ezt bevallani. És nyugodtan szentségekhez járulunk,
kiszolgáltatjuk a szentségeket, bejegyezzük az elsőáldozókat
és a bérmálkozók számát. Nem kérdezzük meg azonban, hogy
Krisztus velünk van-e? A szentségekben biztosan velünk van, de
felkészülésünkben és magában a kiszolgáltatás módjában
is? Miért félünk bevallani, hogy itt, bennünk gyakran nincs
jelen. Újra és újra keresni kell őt...
A
keresésben elsősorban ne bűnösöket keressünk, hanem a gond
gyökerét. Amikor József és Mária észrevették, hogy Krisztus
nincs velük és nem találták őt a rokonok között, nem kezdték
el egymást vádolni: „ Neked kellett volna rá vigyázni!“
Vagy. „Te vagy az őrzője és az apja a törvény előtt!“ Áldozati
bárányok keresése viszonylag könnyű megoldás, amihez sokszor
folyamodunk, de ez sehová sem vezet. József és Mária nem azt
vizsgálták, hogy ki a bűnös közülük, hanem a probléma gyökerét
keresték. Van amikor ugyanis meg van a bűnös - sokszor képzeletbeli,
– de megoldás nem születik. Lehet, nem lenne annyi bűnös, ha
mélyebben keresnénk és inkább megtalálnák a gondjaink gyökerét.
Áldozati bárányt találni és megelégedni azzal, hogy valamit
tettünk, nagyon rövid távú megoldás. József és Mária
visszatértek. A nehéz helyzetekben egymás mellett álltak és támogatták
egymást a kölcsönös szeretet által. Tegyünk mi is hasonlóképen.
Amikor
Krisztust keressük, ő nem fut el előlünk. Békésen vár és a
templomban beszélget a törvénytudókkal. Olykor kővé meredünk
a megdöbbenéstől, hogy nincs ott, ahol szeretnénk, hogy
legyen, vagy ahol elvárnánk. Ő teljesen máshol van. Bátorkodjunk
neki feltenni Édesanyja kérdését: „ Miért tetted ezt velünk?“
Mária kérdése őszintén és spontán módon tört ki az ő
gondokkal terhelt, fájdalmas szívéből. Ne féljünk az
Istennek lényeges és fontos kérdéseket feltenni. Ne féljünk
Jeremiás és Jób lenni, akik szívük mélyéből beszéltek. Az
Isten ezt kedveli és hallgat minket. „Miért tetted ezt velünk?“
Ez a kérdés elhangzik és el fog hangzani a hívek szívében a
világ végezetéig. Uram, miért jelensz meg nekünk így? Miért
nem vagy olyan Messiás, aki keményen uralkodik? Miért akarsz
szenvedő szolga lenni? Miért a Getszemán, halál, keresztre
feszítés. Miért a sír? Miért a betegség, halál, terveink be
nem teljesülése?
Jézus
kérdéssel válaszol Édesanyjának: Miért kerestetek engem? Ez
az első mondat, amit Jézus mondott ki Lukács evangéliumában.
Az első mondat, amit Jánosnál mond ki: „Kit kerestek?“
Megint kérdés. Isten a kérdésekben jelenik meg és tanít. Nem
magyaráz azonnal, pontosabban mondva - úgy magyaráz, hogy kérdez.
Akarja tudni, miért indultunk feléje, miért keressük őt...
Az
Úr Jézus még egyszer „elveszik“. Szintén a harmadik napon
– a sírban. Az Édesanyja azonban már nem keresi. Csak
titkosan „tűnik el“ a jelenetből és nem említi az evangélium,
hogy a sírhoz ment volna, hogy különböző, a holttest megkenéséhez
használatos olajakat vitt volna és hogy kereste volna. Nem. Ő
megfontoltan mérlegel,gondolkodva töpreng és hiszi: az én Fiam
föltámad. Az ismeret és a biztonság ajándék, amit a mély és
kiforrott hit ad nekünk. A hithez sok küzdelem és harc által
érkezünk...
Kedves
Testvérek! A család a legcsodálatosabb és a legfontosabb, amit
Istentől itt a földi létben kaptunk. A család mindennek az
alapja. A nemzet és a világ jövője. Nem léteznek gondtalan
családi életek, a Szent Család sem volt gondok nélkül. Van
azonban sok olyan család, ahol a gondokat nem tudják megoldani.
Jézus minden családhoz közeledik és gyöngéden, tolakodás nélkül
így szól: Én vagyok a megoldás. Kérjük közösen, hogy egyházmegyénk
és a világ minden családja hallgasson az ő hangjára és
engedje be családjába.
Mindehhez köszöntésemet és apostoli áldásomat küldöm
mindnyájatoknak.
Mons.
Rudolf Baláž
megyéspüspök
A
köszöntéshez imádságos lélekkel és minden jót kívánva
csatlakozik
Mons.
Marián Bublinec
általános
helynök
Kelt
Besztercebányán, 2009. december 21-én
|