|
 2010.01.08.
Szőcs Zoltán: Noteszfirkák (részletek)
Jegyzet az igazsághoz
Van
igazság, de Istennél van valahol a mennyben. Olyan, mint egy
aranygolyó, amit előttünk ismeretlen helyen, számunkra elérhetetlen
angyali szférákban őriznek. De ha nem így lenne, akkor sem
tudnánk mit kezdeni vele: a Teremtő igazsága nem a teremtmény
igazsága. Isten igazságának földi levetülése a méltányosság.
Emberi léptékben az igazságos, ami méltányos. Akkor vagyunk
igazságosak, ha méltányosak az elvárásaink másokkal szemben.
A bírói ítélet is – melyben a törvényességi elem gyakran
mellékes –, csak akkor igazságos, ha méltányos. Aki méltányos
hozzánk, az igazságos velünk. Az igazság – az a bizonyos
mennyei aranygolyó – abszolút fogalom, a méltányosság relatív:
ítéleténél sokat számít, hogy hol, mikor, kikkel és miért
történt, ami történt. Az igazság soha nem ennyire elnéző,
mert fehéren-feketén mondja ki verdiktjeit.
***
Zánkán
volt jelenésem egy régi ismerősnél, úgy terveztem, hogy a
reggeli vonattal oda utazom, az estivel pedig jövök vissza. A
jegyen rajta volt az út pontos távolsága:
151 kilométer
. A hivatalos menetrend szerint ezt az utat 3 és fél óra alatt
teszi meg a tapolcai „gyorsvonat”. Augusztusi verőfény volt,
ideális idő, se eső, se szél, se köd, se hó, se jég, de mi
mégis késtünk pontosan 30 percet, vagyis az út 4 órán át
tartott. Elvégeztem magamban a bamba osztást és kijött, hogy
vonatunk átlagsebessége alig haladja meg a 37 km/órát. Mindez
2009 nyarán, 64 évvel a világháború után, 40 évnyi
szocializmus és 20 évnyi kapitalizmus építését követően
van így. Lusta vagyok utánanézni a régi menetrendeknek, de
szerintem, ha 1909-ben Adynak dolga lett volna Zánkán, egészen
biztosan hamarébb ért volna oda gőzösével, mint én a MÁV-START
büszke dieselvonatával. Istenem, mondd, milyen átok ül ezen a
népen?
***
Jegyzet az arányokhoz
Az
egészalakos szobrok esetében – tisztelet a kivételnek –
mindig az a problémám, hogy vagy túl kicsinek, vagy túl
nagynak tűnik a fej a test tömegéhez képest. Előfordulhat,
hogy ez csak elő-, csak oldal- vagy csak hátulnézetből tűnik
így, különben nem. Laikusként úgy vélem, a lehető legérzékenyebb
pontja a műalkotásnak az arányosság kérdése, és gyanítom,
hogy ennek külön szakmai törvényei vannak a szobrászatban:
adott kompozícióban egy nagyon is arányosan méretezett fej tűnhet
kicsinek vagy nagynak, ezért – alkalomadtán, esetileg – szándékosan
kell torzítania a művésznek a tényleges arányokat, hogy a látszólagos
arányok előtűnhessenek. A legjobb szoborterv is elcsúszhat
azon, ha nem találkozik mű és méret. A ligetben, a
Vajdahunyad- vár tövében van egy kisméretű lovas szobor. Közelről
nagyon kiváló, távolról nézve éppen olyan, mint egy nagy
kutya hátán ülő kisfiú. A szent arányok komolyan vétele a művésznek
levés alapkövetelménye.
|
