vissza a főoldalra

 2010.01.13. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 2. száma!

Csurka István: Az esélyrontó megalkuvás és gyávaság (2.oldal)

A MIÉP, együtt a kezdeményezésemre Mártélyon tavaly ősszel megalakult Magyar Megmaradás Közösségével, most január 9- én „Az Alkotmány a nemzet megmaradásának eszköze” címmel konferenciát rendezett a Gellért Szálló gobelin termében. Minden résztvevőt és előadót a Magyar Megmaradás Közössége konferenciájára hívtunk meg. A következő tudományos, alkotmányjogi tekintélyeket sikerült megnyernünk. Alkotmánybírák: Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva, Dr. Zlinszky János. Az első igazságtételi törvény egyik benyújtója: Dr. Zétényi Zsolt és a volt főbíró Dr. Völgyesi Miklós és nem utolsósorban a történeti alkotmány és a történeti jogfolytonosság újabban egyre népszerűbb és egyre ismertebb tudós képviselője, Dr. Tóth Zoltán József. A konferencia nagy sikerrel lezajlott és a vélemények meg is ütköztek és egybe is hangzottak. A konferenciát a MIÉP elnöke nyitotta meg és elnökhelyettese zárta be. A konferencia az általános vélekedés szerint elérte a célját. Tisztultabb lett a kép, jobban kirajzolódik mi kell egy rendszerváltozáshoz és mit jelent a történeti alkotmány jogfolytonossága és milyen alkotmányos, törvényi háttér kell egy gyökeres rendszerváltozáshoz. A magyarság megmaradásához. A konferenciát hetek óta készítjük elő, hirdetjük a Magyar Fórumban és meghívásunkat mindenüvé eljuttattuk. Külön szálon is kértük a rádió Vasárnapi Újságjának szerkesztőségét a híradásra. Úgy véltük, a nemzeti hagyományokat oly fennen és annyi sok kiváló ember megszólaltatásával ápoló műsor és a szerkesztősége hivatott az alkotmány és az alkotmányozás kérdésének megtárgyalására és a konferencia értékelésére. Számításunk nem vált be. A Vasárnapi Újság megszólaltatta ugyan dr. Vasadi Évát, aki elmondta ugyanazt röviden és tömören, amit a konferencián is előadott. Ő abból a tudós fajtából való, aki nem is ismeri a liberális kettős beszéd eljárását, bújócskajátékát. Így aztán a Vasárnapi Újság közönsége legalább egy sugallatot kapott a lényegesből, annak egyik oldalából, de nem tudta meg, ki és mi és miért rendezte a konferenciát, hogy miért is történt az egész. Sem a MIÉP, sem a Magyar Megmaradás Közösségének mint rendezőnek a neve, rövidítése nem hangzott el. A szerkesztőség az általános alany mögé bújt el. Valahol, valamikor értelmiségiek rendeztek egy összejövetelt… A Vasárnapi Újság szerkesztői a liberális parancsoknak megfelelően inkább elkövették azt az újságíró számára megengedhetetlen hibát, hogy nem mondták meg, hol, mikor, ki és miért csinált valamit. Ami az elemi norma semmibevétele. Gyalázat. Magára adó ember ilyet nem tesz. Inkább hallgat. Miért? Mert a rádió jelenleg még liberális, vezetése által meg van fogalmazva az elvárás: a MIÉP-et semmilyen vonatkozásban nem szabad említeni. A MIÉP nincs. Képesek voltak bemondani általános alanyként, hogy valahol konferenciát rendeztek, valakik, általában az alkotmányozás kérdéseiről. Most ez felel meg a rádió mai zsidó vezetése igényeinek, amit a főszerkesztőn, a szerkesztőn és a műsorvezetőn keresztül közvetítenek a nagyérdemű számára. Nos, ez az a szolgálat, amit a gyarmatosító kaszt – ha lesz választás és sikeres lesz – számon fog kérni rajtuk. Vagy elárulja és leleplezi őket, mint egy régi három per hármast, egy rendszerváltás utáni szolgálatost.

 Jogellenes sztrájk szervezése miatt huszonkilenc dolgozóját rendkívüli felmondással elküldte a munkáltató, míg a kézbesítők munkabeszüntetésében részt vevő mintegy 120 dolgozót írásbeli figyelmeztetésben részesítette a Magyar Posta Zrt. Minderről Tusz Ferencet, a Kézbesítők Szakszervezetének elnökét kérdezte Medveczky Attila. (5.oldal)

– Amikor az interjú időpontját egyeztettük, közölte velem, hogy olyan embert is kirúgtak, aki részt sem vett a sztrájkban. Tehát dolgozott az adott napokon?

– Nem csak egyet, hanem többet is. Ők szabadságon voltak, vagy felmentésen szakszervezeti munkájuk miatt. Négy-öt dolgozó tehát nem is volt jelen a sztrájk ideje alatt. Egyeseknek kiadták a múlt évi rendes szabadságukat, tehát kötelezően el kellett menniük szabadságra. Hiszen a munkáltató rendelkezik a ¾ részével a szabadságolásnak. A dolgozó tehát szabadságon volt, részt sem vett a sztrájkban, de mivel szervezéssel vádolják, kirúgják. Pedig a munkáltató képviselői nem is tudhatják, hogy kik szervezték a sztrájkot, hiszen nem tagok, s nincsenek benne a szakszervezeti vezetőségben. Tehát hihetetlen jogtalanságról van szó.

 A Beszkárt (Győri Béla írása, 5.oldal)

Kocsis István, a BKV vezére gondolt egyet: rendet vág a BKV háza tájékán. Kocsis István maga a tünemény: fess, jól öltözött fiatalember, kicsit őszes a rövidre nyírt haja, de nagy pálya áll mögötte. Őt is a KISZ ajándékozta a hazának. Így aztán volt a paksi erőmű vezérigazgatója, addig, amíg sokáig nem áztatta a kiégett fűtőelemeket Pakson. Az meg veszélyes dolog volt. Az oroszok siettek segítségünkre két év múlva, elszállították a veszélyes hulladékot a nagy orosz hómezők egyikére. Kocsis István meg átkerült az Elektromos Művek vezérigazgatói székébe. Energia – energia – atomenergia, villamosenergia, egyre megy. De Kocsis nem sokáig bírta ezt a széket, innen aztán gyorsan átkerült a BKV élére.

 A németek tiltakoztak

Matatias Carp: A román holocaust c. könyvét Győri Béla mutatja be (7.oldal).

„Romániában nem került sor a mészárlások technikai és tudományos megszervezésére. Itt nem voltak gázkamrák és krematóriumok a hullák számára, nem hasznosították iparilag az áldozatok haját, fogait, zsiradékát. Csakhogy a kötél és puskapor feltalálása óta ismert klasszikus módszereken kívül a román fasizmusnak megvoltak a saját eredeti módszerei a zsidók kiirtására. Itt addig verték az embereket, míg minden erejüket elvesztették és kiszenvedték; betömött szellőzőnyílású vagonokban fojtották meg őket, eladták a kiszemelt áldozatot, a kijelölteket lelőtték a menetoszlopból, hogy a ruháikat eladhassák, darabokra vágták a zsidókat, hogy vérükkel a szekerek tengelyét kenjék és így tovább.”

Mondom, akkor még nem működött a holokausztipar és propagandagépezet, így a kétségkívüli tényeket tényszerűen írja le a szerző. Nem messze a későbbi romániai területektől, Babij Jarban tízezer és tízezer áldozatot temettek el tömegsírba. A legendagyártás során arról írtak bizonyos szerzők, hogy ezen a földön illetve területen heteken keresztül vérgejzírek csaptak fel az ég felé. Ami ugyebár képtelenség. Akkor, már amikor ezt írták, működött a gépezet. A zsidó gépezet. A szerző javára viszont azt írhatjuk, hogy ő törekszik a tényszerűségre. Ami a dokumentumok felsorolását illeti, nem lehetett sok levéltári irattári anyaga Matatias Carpnak. Mert bárhol is történtek a gyilkosságok, mindig leírták, hogy a románok, a vasgárdisták gyilkoltak. Van ahol 10 zsidót, volt ahol húszat, volt, ahol pontosan százat. Arról van fogalmunk, hogy a vasgárdisták és a románok nem voltak matematikai zsenik, de hogy mindenütt ezek a kerek számok jöttek ki, arra utal, hogy pontosan nem tudták, mennyi áldozat terheli a román kormányt, a vasgárdisták lelkiismeretét. Majd csak később a besszarábiai gyilkosságok taglalásakor tudjuk meg, hogy mennyi áldozatot szedett az Antonescu-korszak.

 Megnyitó-sajtótámadással (Medveczky Attila riportja, 9.oldal)

Káel Csaba,rendező: Nem vagyok meglepve a koncepciózus támadásokon, hiszen már megszoktam ezeket. Sajnos egyeseknek nem az építés, hanem a rombolás a céljuk. Sokan vannak, akik nem szeretnek szurkolni a magyar sikerekért. Nem is a személyes támadás miatt érzek keserűséget, hanem, mert nem rólam kellene szólniuk a híreknek, hanem Pécsről. A pécsi Európa Kulturális Főváros ügye kezdettől politikai csaták színtere, mint ahogy szinte minden az országban. Tudni kell, ha egy megnyitó ünnepség jól sikerül, akkor az hatással van a további eseményekre, azok látogatottságára.

 Szép, új világ

Győri Béla interjúja Boros Imrével (11.oldal)

Először elvették a munkájukat szerencsétleneknek, megszűntek az állami építőcégek meg a téeszeket sikerült úgy tönkretenni, hogy mögöttük nem nagyon keletkezett semmi, aminek következtében meg lehetett volna azokat gazdasági társaság formájában őrizni. Így a sok munkahely elveszett, a nyugdíjasok 2 millió 700 ezres tömege pedig átdolgozott élet után nem tudni hogy kapja meg az évente közel 3000 milliárd forintot, ami az ellátásához kell. És hát az is kérdés, hogy a kamatokkal hogyan lesz. A korhatár tolódik fölfele. Azt a kitolt határt ugyan egyre kevesebb korosztály éri el, de nincs munkahely, el tudja képzelni, hogy aki 1957-ben született, az majd 65 éves korára megy nyugdíjba? Na most 50 éves korukban potyognak ki az emberek a munkahelyükről.

 67 éve: doni áttörés (11.oldal, Medveczky Attila)

Elmaradt az objektív szembenézés. Magyarországon 40 éven keresztül az elfojtás, illetve az akkori hatalom magyarázatainak az átvétele volt az uralkodó. Még ma is többen azt a kérdést teszik fel, amit a Kádár-éra idején: minek kellett a biztos halálba küldeni a magyar katonákat? Ezt a kérdést felülről hipnotizálták belé sikeresen a társadalom azon tagjaiba, akik vajmi keveset olvasnak történelmi munkákat, illetve azokból csak azokét, akik Aczél idején is a „hivatalos” álláspontot képviselték.

 Szabadság nélkül nincs alkotás

Interjú Törtei Tünde színésznővel (Medveczky Attila, 12.oldal)

– Miért lettél szabadúszó színész?

– Szeretem az igazságot és a szabadságot. Amikor szabadúszó lettem, elhatároztam, hogy csak olyan esetekben fogok színpadra állni, ha a körülmények és a feltételek is szívem szerint valók. Az sem mindegy, hogy kikkel áll az ember egy deszkára. Kiemelném Papp Jánost, vele mind szinkronban, mind a színházban nagyon szeretek játszani, ahogy a Klub Színház szereplőivel. Az tehát nem érdekel, hogy kőszínházban, vagy vándortársulatoknál adódnak meg a fenti lehetőségek. A gond csak az, hogy hiába hozunk létre jó darabokat, pénz hiányában nem tudjuk azokat annyiszor játszani, mint ahányszor szeretnénk. Annak viszont nagyon örülök, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Egy szakmai klikknek sem akarok megfelelni, csak a saját értékrendemnek.

 Szőcs Zoltán: Száz fényévnyire a Gutenberg-galaxistól (15.oldal)

Ma, a mindenki számára törvényileg kötelezően előírt oktatási rendszer ellenére nincs iskola, csak olyan intézmények vannak, amelyek ezt a nevet viselik. Nevelés végképp nem folyik, valójában oktatás is alig. El lehet jutni az érettségiig úgy, hogy közben egyetlen regényt vagy verset el nem olvasott, egyetlen magánlevelet meg nem írt a funkcionálisan analfabéta, szövegértelmezési gondokkal küszködő, az abc ismeretének hiányában a telefonkönyvet használni képtelen, bámulatosan tájékozatlan fiatal, aki aztán azonnal beiratkozik egy egyetemre.

 A kisebbségben az erő!

A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) adományozza azoknak a személyiségeknek és szervezeteknek, akik a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében. A 2009. évi Báthory Díjak átadására január 9-én, szombaton délután 5 órakor került sor a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ nagytermében. „Az erdélyi magyar felsőoktatás jövője egyetemes európai jog” – hangsúlyozta az átadó ünnepségen Tőkés László. Hantz Péter, a BKB vezetője pedig kiemelte, az elismerést olyan sikeres emberek kapják, akik munkájukkal érdemelték ki pozíciójukat, és nem azzal, hogy a hatalom zsoldosai. Ez alkalommal kilenc személy és három szervezet részesült a kitüntetésben. Az egyik díjazott a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), melynek elnökét, Talpas Botondot kérdezte Medveczky Attila. (18.oldal)

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!