vissza a főoldalra

 2010.01.20. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 3. száma!

Csurka István: Fekete Gyula (1922-2010) (címlapon)

Meghalt a tapasztalat félistene, valóságos és egyetlen magyar Sziszifusza. Csak a népi írók néhányában és Móriczban volt meg a veleszületett és eltéphetetlen ragaszkodás a tényekhez, és ugyanakkor a mégishez és a csakazértishoz. A megtörténthez és a személyes és népi-nemzeti időben lefolytakhoz való feltétel nélküli odakötöttségnek az a foka, ami Fekete Gyulában mindent meghatározott, egyszersmind mérhetetlen, örök szenvedély is. Fekete Gyulában a sziszifuszi feladat a földművelő ember világszemléletébe volt beleoltva. Már maga ez a képtelenség is csak fokozta az író szenvedését. A föld, a nap, az eső és az önfenntartó munka kényszerű, engedelmes, de célszerű összekapcsolása és palántázás közben a szikla súlya – elviselhetetlen. Fekete Gyula célért küzdő ember volt, aki azonban mindenkor számításba vette földje állapotát, az ég üzeneteit és a rendelkezésére álló emberi erőt. Tudta, hogy a sors előbb áll a sorskérdésnél, és mégis minden mondatával a sorskérdés megoldásáért perelt.

 Csurka István: Budapest és nemzetstratégia (2.oldal)

Pillanatnyilag még nem tudjuk megbízhatóan, hogy ki és milyen pecsenyét akart megsütni a sztrájk üzemi palacsintasütőjén. A Bajnai- Gyurcsány-kormány akart idő előtt megszabadulni a Demszkytől és csapatától, hogy némi érdemeket szerezzen a választásokra, vagy a Fidesz demonstrálta még egy adalékkal a kormány és kapcsolt részeinek korruptságát, alkalmatlanságát, de nyíltan a dolgozók mellé állni mégsem mert, avagy az elégedetlenségből és a megrövidítettségből kibontakozott egy erős szakszervezeti akció, amelyet a szakszervezet vezetői becsületesen és hűen vezettek le. Szeretnők ezt elhinni. Ma már kénytelen az ember mindenben kételkedni, és ami rosszabb: gyanakodni. Demszkynek ez már nem ront a helyzetén semmit, mert neki vége, nem indul újra. Csapatát azonban még nyilván szeretné átmenteni, annak ellenére, hogy nem humanista és magán kívül nem törődik senkivel. Személyén és volt pártján messze túlra mutató érdeke a már betelepült és még ezután betelepülő zsidóságnak, Izraelnek és a Moszadnak, hogy Budapest megbízható főváros maradjon. Állam az államban, de alávetett. Engedelmes dolgozók. Legyen benne sok hajléktalan, figyelmeztetésül és Művészetek Palotája, világszínvonalként. (Apropó, buszvezető volt már benne, meg tudja fizetni?) Ennek a fővárosnak a fennmaradásába besegíthetett volna egy nagy kényelmetlenséget okozó sztrájk, amelyért a felelősséget az ellenzékre és a dolgozókra lehetett volna hárítani. De az utazóközönség nem dühödött fel a sztrájkolókra. Uszították, de mégsem. Ez a sztrájk igazi győzelme, amellett, hogy a buszosok elérték, amit akartak. Most az álelitnek nem marad más, mint az állandó válságra hivatkozás.

 Rovásbotocskák Párkányban (5.oldal)

Január elsejével megnyílt Párkányban a Schédl Lajos munkásságát bemutató emlékkiállítás, hol rengeteg érdekes rovásanyagot is láthat az érdeklődő. Salgó Gabriellát, a bemutató megteremtőjét, felvidéki tanítónőt, cserkészvezetőt kérdezte Medveczky Attila.

– Milyen céllal nyílt meg a kiállítás?

– Schédl Lajos, magyarországi rovásíró részben rám hagyta rovásbotocskáit és kisebb könyvtárát. Úgy éreztem, hogy ezt az örökséget nem szabad kitulajdonítanom. Annál is inkább, mert jól tudom, hogy Lajos bácsi kézimunkája páratlan nem csak Magyarországon, hanem egész Kárpát-medencében. Éppen ezért elhatároztam, hogy ezt az örökséget a köznyilvánosság számára megtekinthetővé teszem. Párkány volt az a város, ami a kiállításnak lehetőséget adott és a kellő feltételeket biztosítani tudta. Így született meg a kiállítás a Fénysugár Fejlesztő Központ épületében. A kiállítás nem csak Schédl Lajos munkásságát, hanem ősi írásunkat is bemutatja. Előadással egybekötött bemutatóra is van lehetőség, ha valaki előre bejelentkezik.

 Óriások háborúja

Németh László: Berzsenyi c. munkáját ismerteti Győri Béla (7.oldal)

A summázat: Németh László Berzsenyi felé hajlik, ám egy percig nem vitatja Kölcsey nagyságát. Különös korszak volt ez. Kölcsey megtámadta Berzsenyit, Kisfaludy meg Kazinczyt, és Kossuth Lajos, akit Németh László egyik művében „lánglelkű cigánynak” minősít, egyszóval Kossuth Lajos Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyarnak nevezi. Széchenyi István 156 cm magas volt. Ki tudja ezt ma már? Mert Széchenyi kétségkívül a legnagyobb magyar volt, noha Kossuth Lajos igencsak élcelődött vele. Most, a Magyar Kultúra Napja előtt érdemes volt felidézni Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc vitáját. Érdemes volt ebből a korszakból kiszűrni a hamis ideológiát. Érdemes volt megismerni a korszak óriásait, akik nagy égi háborút rendeztek egymás között. De ők valamennyien valóságos magyar kultúrát teremtettek. Volt különbség a dunai és a tiszai nyelv között, de nem akkora, hogy ma már szóra lenne érdemes. Él a magyar nyelv, a költők révén.

 Jubiláló magyar tanítórend

150 éves a kalocsai iskolanővérek kongregációja

Csatlós M. Ilona általános főnöknővel Medveczky Attila beszélget (9.oldal)

Amikor megszületett a döntés a szerzetesrendek feloszlatásáról, a nővérek levetették szerzetesi öltözéküket. Egy részük kántor, sekrestyés, szakács lett egy-egy plébánián. Mások szociális otthonokban helyezkedtek el, amelyek közül több később egyházi szociális intézetként működött. Ostyasütéssel foglalkoztak, néhány tanár pedig engedélyt kapott arra, hogy „civilben” vidéki iskolákban taníthasson. Néhányan pedig a szegedi iskolanővérek meghagyott két gimnáziumában tanítottak tovább. Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy minket is felkerestek a Knézich utcai iskola működtetésével kapcsolatban, de mivel az az intézmény eredetileg egy másik rendé volt, az akkori elöljárónk nem vállalta az oktatást. Ők ragaszkodtak a saját intézményhez. Többen dolgoztak a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetnél is.

 „Székely öröm: végre elkészül a több tízmillió eurós projekt, a Borvíz útja” – olvasható az erdélyi Krónikában. Erről és a 2010-es beruházásokról Klárik László urat, Kovászna megyemenedzserét kérdezte Medveczky Attila. (11.oldal)

A turizmus jól képzett munkaerőt igényel. Az átállás nem lesz egyszerű. Nem azt akarom mondani, hogy nem szabad falusi turizmusban gondolkodni, de abban nem hiszek, hogy a megyének a fele turisztikában fog dolgozni. Jelenleg az ország bevételeinek 1 százaléka származik turizmusból, ami ugyan növekedni fog, ám a felső határ jó esetben 5 százalék.

 A művészet fölötte áll a divatnak

Kisléghy Nagy Ádám festőművészt kérdezi Medveczky Attila. (12.oldal)

Nem csak 2009-ben, hanem az azt megelőző hasonló jellegű találkozókon is az egyház hangot adott afölötti sajnálkozásának, hogy a kortárs művészek eltávolodtak az egyházművészettől. Az is probléma, hogy a mostani egyházi jellegű alkotások színvonala sok esetben alacsony, és az alkotók közt hitetlenek is vannak. A találkozó fő célja ezért az volt, hogy ösztönözze a művészeket: figyeljék meg és tanulmányozzák az egyház szimbólumait, alakjait, történetét, évszázados örökségét. Így lehetne a kortárs művészek és az egyház kapcsolatát újra megerősíteni.

 Szőcs Zoltán: A kommunista kétszínűség (15.oldal)

A nyugdíjakat lenyúlni készülő Fidesz meséje azon cáfolatra sem méltó, legalább százéves múltra visszatekintő, kommunista vádaskodásoknak, hazugságoknak és rágalmaknak szerény – (ugyanis sem verés, sem börtön, sem gulág, sem akasztófa ezúttal nem jár vele) – megnyilvánulása, amivel népünket 1945 óta etetik. Valójában egy próbálkozás: hátha bejön. És különben is olyan jólesik az elvtársaknak a régi rugók, kipróbált patentek szerint eljárni, mert emlékezteti őket a fénykorra, amikor gátlástalan és erkölcstelen hatalmi őrületükhöz megfelelő politikai és rendőri hatalom is járult. Ez az idő, ha Isten is úgy akarja, már sohasem fog visszajönni, viszont elmúlni sem igen tud. Olyanok ma a magyar kommunisták – (akik kizárólag az ellenség megtévesztésére titulálják magukat szocdemnek) –, és fegyverhordozóik, a néhai ÁVÓ-s szülők által felnevelt liberális csemeték, mint egykoron voltak a leszegényedett, mindenükből kifosztott arisztokraták: semmi sem maradt régi világukból, csak allűrjeik és a gyűlölet azok iránt, akik taccsra tették őket. Érdekes, de a kommunista számára nem Marx Tőkéje volt a meghatározó alapmotiváció, hanem mindig is a gyűlölködés. Kezdetben a burzsujt, a kulákot, a polgárt és a papot gyűlölte, manapság minket, akik európaiak vagyunk, műveltek és nemzetiek.  

Történelmi lehetőség (18.oldal)

Bár a fősodratú média még véletlenül sem ad hírt az efféle eseményekről, szerencsére akkor is tény, hogy tavaly év végén újabb MIÉP-szervezet alakult, ezúttal a dél-borsodi Mezőcsáton. Alapítója és vezetője Szilágyi Sándor, aki tavaly nyár óta a párt Borsod megyei elnökhelyettese is egyben. Az új alapszervezet vezetőjével a Magyar Megmaradás Közössége legutóbbi rendezvényének szünetében beszélgetett Kovács Attila.

–Érdekes dolog – és sokak számára lehet elgondolkodtató –, hogy amíg a MIÉP-et módszeresen elhallgatja a balliberális média, addig a Jobbikot szinte minden nap reklámozza, minden apró-cseprő lépésükről beszámol. Ezúton szólítom fel a becsapott, jó szándékú, nemzeti érzelmű fiatalokat, hogy térjenek vissza hozzánk, mert a MIÉP az igazi és hiteles nemzeti erő! A MIÉP az egyedüli, amely nem adta és a jövőben sem adja fel önmagát és eszméit, és mindig is harcolni fog nemzetünkért, a nemzetegyesítésért és végső soron – mint azt a mártélyi kezdeményezés neve is tükrözi – a magyar megmaradásért!

 Az ügyészség vizsgálja a Jobbik zavaros pénzügyeit (19.oldal)

Balóné Morvai Krisztina bekötött szemmel áll a Sándor- palotában, kezében mérleg. Az egyik serpenyőben a megemelt 16 000 eurós EP-asszinsztensi támogatás, a másikban Novák Előd feljelentést fogalmaz. Ez a szebb jövő, legalábbis mást nem tudok elképzelni a Jobbik vezetőségét nézve. A kisded társaság most készül a vagyonosodás útjára lépni, részt akarnak a közel 30 éve tartó eredeti tőkefelhalmozásból, most éppen a Feszty-körképpel a homlokukon, bár az ábrázatokhoz szellemtörténetileg Vera Muhina Munkás és kolhozparaszt asszony című szobra közelebb áll. Korábban néhányuk már látott és szerzett is ezt azt, megfordult parlamentben képviselőként, osztogatott bizottságban, állami nagyvállalatban, vagy éppen a külügyminisztériumban, de nem elég. Kell még. Losonczy Pál, a párt kommunikációs igazgatója a sokat látottak közé tartozik, most éppen az Andrássy u. 47-ben bérlőként jegyzett Oktogon Kft. eladásával kaszált társaival 70 ezer eurót.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságáruknál!