vissza a főoldalra

 2010.01.22. 

Michael Moore a kapitalizmusról

Tina Brown, a The Daily Beast újságírónője beszélgetetett a vitatkozó kedvű filmkészítővel „A Kapitalizmus: egy szerelmi történet” (Capitalism: A Love Story) c. filmjéről. A beszélgetés közben elhangzottakat foglaljuk össze. A filmet New Yorkban és Los Angelesben mutatták be először, most viszont a kapitalizmus áldásaira kevésbé fogékony vidéki közönség előtt vetítik. A pittsburghi filmbemutató alkalmával, egy acélipari munkást a mozivászonról visszaköszönő mohóság annyira megdöbbentett, hogy a film közben felállt és elkiáltotta magát: ez gyalázat! „Tiszta szívemből szeretem ezt az országot és a benne élő népet, és azt gondolom, hogy a filmem csak a hazaszeretetről szól,” mondta Moore.

Íme Moore gondolatai filmjének négy legkeményebb részéből:

1. FDR (Franklin Delano Roosevelt) Mint ha soha azelőtt nem látta volna őt Moore filmje ritkán látott terjedelmű beszélgetést tartalmaz Franklin D. Roosevelttel, aki alkotmánymódosításban reménykedik, mely garantálná a munkások létminimum-fizetését és az egészségmegőrzéshez, valamint az oktatáshoz való hozzáférését. „Önök az első amerikaiak között vannak, akik ebben a terjedelemben látják a filmet,” mondta Moore a nézőknek. Elmondta, hogy Franklin D. Roosevelt megállapításai majdnem elvesztek, de csapata talált egy filmtekercset egy dél-karolinai könyvtárban. Ha ezt bemutatják, az amerikai nép látni fogja a jövőjét, Moore ennek az országnak el akarja mondani, mi az, amitől 65 éve szenved, szeretné, ha a filmfelvétel végén nyoma maradna annak, amiben reménykedett, amivé Amerika válhatna, és amit ma sajnos senki sem lát. Az elnöki történész, Doris Kearns Goodwin a „No Ordinary Time: Franklin and Eleanor Roosevelt: The Home Front in World War II.” c. könyv szerzője elmondta a Daily Beast-nek, hogy Moore-nak „teljesen igaza van”, amikor az Egyesült Államok második alkotmányának módosítására koncentrál. Azt mondta, hogy még sohasem látott olyan filmklipet, amelyik Roosevelt javaslatát bemutatta volna. „Ez egy radikális indítvány volt, amely egy határozott feladatot javasolt a kormánynak, miként védje meg az embereket

a piac kiszámíthatatlanságaitól, ami elbűvölten csodálkozott

volna azon, hogy miként lehet ezeket az elképzeléseket

átültetni a politikába,” mondta Goodwin egy E-mailben.

2. Ingatlanárverés, az ingatlan a hitelező tulajdonába adása filmen

A film talán legmegdöbbentőbb jelenete az a felvétel, melyen a rendőrség és a bank képviselője családokat dobnak ki otthonaikból. A film első jelenetében egy észak-karolinai család otthonában várja a serif tisztviselőjét, aki köszönés helyett betöri az ajtót. „Valóban szívfacsaró volt, s emlékszem, amikor először láttam, nem tudtam mi fog történni,” mondta Moore. Meghívott egy családot, akit arra kényszerítettek, hogy az Illionis állambeli Peoria-ban lévő farmjukat adják át az ellenőrző hatóságnak.

3. Chris Dodd kölcsönt kap

A másik önként küldött levél egy országos pénzintézet a Countrywide Financial (Bank of America) tisztviselőjétől érkezett. Bob Feinberg hitelbíráló feladata az volt, hogy különleges hitelek folyósítását végezze Angelo Mozilo igazgatótanácsi elnök barátainak. Megjelent a kamera előtt és rendelkezésre bocsátott különböző dokumentumokat, melyek bemutatják az egyik ilyen barát, Chris Dodd demokrata szenátor tevékenységét Connecticut államból. Amúgy a banktestület szenátusának elnöke szókimondó kritikusa volt a zsákmányoló hitelezési gyakorlatnak. Feinberg elfogadta Moore ajánlatát: „Amennyiben Ön befektető cégeknek, bankoknak, jelzálog hitelező csoportoknak dolgozik, küldje el megbízható információit és rajtam keresztül tudatjuk az igazságot az amerikai néppel” mondta Moore.

4. A hírhedt Citigroup jelentés

A Citigroup bank 2006-os belső használatra szánt jelentése kimondott örömmel állapította meg, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada és Ausztrália gazdasági életében változás állt be. A jelentés szerint ezekben az országokban megvalósult a „plutokrácia”, jelentős jövedelmekkel és jóléti egyenlőtlenséggel . „A plutokrácia már itt van, egyre erősebb lesz, a taglétszám gyarapodik, írta a jelentés megalkotója, Ajay Kapur. Mi mehetett rosszul? – kérdezte a jelentés.” Az egyre növekvő gazdasági szakadék gazdag és szegény között egy bizonyos ponton valószínűleg visszahat, és politikai következménnyel jár. Míg a gazdagok a jólétből nagyobb, a szegények pedig kisebb mértékben részesednek, a politikai választójog marad ami volt – egy személy, egy szavazat ( a plutokráciában). Egy bizonyos ponton valószínű, hogy a munkások ellen fognak állni a gazdagok növekvő haszonrészesedésének, és egy politikai „back-lash”, visszahatás éri a gazdagok gyarapodó jólétét.” A filmben egy csomó egyéb banki anomáliát láthatunk, és bemutatja, ahogyan a kormány a gazdasági válságot kezeli. Moore szeretné látni, hogy a bankokat átvizsgálja az Igazságügyi Minisztérium, de hozzáteszi: nem azért készítettem a filmet, hogy néhány igazgatótanácsi tag börtönbe kerüljön. Megpróbáltam sokkal nagyobb dologról beszélni, mert olyan gazdasági rendszerünk van, ami tisztességtelen. Ez méltatlan. Ez nem demokratikus. Új gazdasági rendet akarok látni a 21. században.