|
 2010.01.22.
A kisebbségben van az erő!
A
Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) adományozza azoknak a
személyiségeknek és szervezeteknek, akik a legtöbbet tették a
romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás
megteremtése érdekében. A 2009. évi Báthory Díjak átadására
január 9-én, szombaton délután 5 órakor került sor a marosvásárhelyi
Bod Péter Diakóniai Központ nagytermében. „Az erdélyi
magyar felsőoktatás jövője egyetemes európai jog” – hangsúlyozta
az átadó ünnepségen Tőkés László. Hantz Péter, a BKB
vezetője pedig kiemelte, az elismerést olyan sikeres emberek
kapják, akik munkájukkal érdemelték ki pozíciójukat, és nem
azzal, hogy a hatalom zsoldosai. Ez alkalommal kilenc személy és
három szervezet részesült a kitüntetésben. Az
egyik díjazott a Kolozsvári Magyar
Diákszövetség (KMDSZ), melynek
elnökét, Talpas Botondot kérdeztük.
– Kedves elnök úr, gratulálunk a kitüntetéshez!
Mit tett az önök szervezete a romániai, állami finanszírozású
magyar felsőoktatás megteremtése érdekében?
–
Nagyon szépen köszönöm a gratulációt az immár 20 éves
szervezet nevében. Kiemelném azt is, hogy a díjazottak közt
volt Kiss Olivér újságíró, aki annak idején a KMDSZ-nek volt
az elnöke. Szervezetünk volt az első olyan diákszervezet, ami
rögtön a rendszerváltást követően megalakult és összefogta
a kolozsvári magyar diákságot, hiszen 1990-re teljesen
elsorvasztották a magyar felsőoktatást. Ennek a szervezetnek
olyan hiánypótló szerepe volt a ’90-es években, ami
megteremtette a felsőoktatás alapjait és a magyar egyetemista közösséget.
Tudományos rendezvényeket, előadásokat szerveztünk, és mivel
a fiatalok szórakozását is szem előtt tartjuk, így zenés-táncos
esteket is. Ahányszor felvetődött az önálló magyar egyetem kérdése,
mi annak fontosságát beadványokkal és sztrájkokkal nyomatékosítottuk.
Tehát kronológiai sorrendben: 1990. január 25-én történt a
KMDSZ alakuló gyűlése a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsésztudományi
Karának Shakespeare termében, kb. 250 diák részvételével. Az
év márciusában 8 napon keresztül 700–800 diák ülősztrájkot
tartott a volt Bolyai Egyetem lépcsőin, a KMDSZ felhívására
ez egy békés tiltakozás a magyar nyelvű oktatás újraindításának
megtagadása miatt. A marosvásárhelyi orvostanhallgatók hasonló
jellegű akcióját is támogattuk. 1990 áprilisában a KMDSZ
vezetői részt vettek a Bolyai Társaság alakuló gyűlésén; s
a KMDSZ a Bolyai Társaság társszervezete lett. Szervezetünk,
ahogy az alapszabályunk is kimondja, az önálló állami magyar
egyetem diákszervezetének tartja magát és a mai napig ezirányban
fejti ki tevékenységét. Szerintem az EMNT és a BKB is, ahogy a
laudációban pont a már említett hiánypótló szerepet hangsúlyozta
a KMDSZ-szel kapcsolatban. Igaz, nincs önálló állami egyetemünk,
de legalább a kolozsvári diákságnak van egy önálló diákszervezete.
– Milyen céljai vannak a szövetségünknek?
–
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség a kolozsvári felsőfokú
oktatási intézmények magyar diákjainak érdekképviseleti, érdekvédelmi
és kulturális szervezete. Céljaink közé tartozik az önálló,
magyar nyelvű felsőfokú oktatási intézményrendszer létrehozásának
és működtetésének támogatása és a kolozsvári egyetemi és
főiskolai oktatás magyar hallgatóinak érdekképviselete és érdekvédelme,
a hallgatói önkormányzatiság kialakítása. Fontosnak tartjuk
a kolozsvári magyar diákok szakmai képzésének és előmenetelének
segítését, szakmai tevékenységének támogatását és a
kolozsvári magyar diákok közösségének, közösségeinek formálását.
Célunk továbbá a kolozsvári főiskolák és egyetemek magyar
tagozatainak támogatása és kapcsolatok teremtése és ápolása
hazai és külföldi ifjúsági és diákszervezetekkel.
– Milyen a kapcsolatuk a város felsőoktatási
intézményeinek a vezetőivel? Voltak konfliktusok is?
–
Hogyne, a már említett ülősztrájk is ez volt. Igaz, nem lett
önálló magyar egyetem, de elértük, hogy számos szakon lehet
magyar nyelven tanulni Kolozsvárt. Mindig a politikai helyzettől
és az egyetem vezetőségétől függött, hogy milyen a velük
való kapcsolat. Azt be kell látunk, hogy mind a magyar diákok,
mind a magyar tanárok az egyetemen belül kisebbségben vannak, s
ez kihat a felsőbb döntésekre. Mi természetesen együttműködünk
és egyeztetünk a magyar tanári karral. A KMDSZ-nek több mint
20 szakosztálya van, minden karon jelen vagyunk, s szervezzük a
diákoknak a programokat a magyar tanári gárda támogatásával.
Kiemelendő az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia, ami a
legnagyobb erdélyi, tudományos diákrendezvény, s ezt a
BBTE-vel és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézménnyel partnerségben
szoktunk megszervezni.
– Megvan-e a magyar tanárok mögött
az a háttér, az az autonómia, hogy ők maguk intézzék a
magyar tagozatok helyzetét?
–
Sajnos autonómiáról nem, inkább szokásjogokról lehet beszélni.
A legfontosabb a pénzügyi autonómia lenne, mert akkor tudnánk
az oktatás és a kutatás területén lényeges dolgokat elérni.
Ez nincs meg, s a különböző karok vezetőségétől függ,
hogy menynyire tudnak együttműködni a magyar tanárokkal. Jelen
pillanatban jogilag nincs tehát különbség az angol és a
magyar nyelvű képzés között.
– Van-e a magyar tagozatnak campusa?
–
Nincs. Az intézményesített háttér hiánya számunkra is nagy
problémát jelent. Rendelkezünk egy székházzal, ám annak jogi
státusza eléggé vitatott, így ez is megnehezíti működésünket.
Ezért első lépésként szeretnénk létrehozni egy kolozsvári
magyar ifjúsági központot, ahol legalább azokat az alapszolgáltatásokat
és rendezvényeket meg tudjuk tartani, amivel szolgálni tudjuk több
mint 12 ezer magyar egyetemista érdekképviseletét. Ha már
campus… Beszélnünk kell a Campusról, mint a KMDSZ által támogatott,
Szabadság kolozsvári napilap mellékleteként megjelenő diáklapról.
Szerkesztői maguk is hallgatók, kik úgy gondolják, az
egyetemistáknak szükségük van saját véleményük hivatalos közlésére
is, hisz ideig-óráig ők is a város lakói. A Campusban
megjelenő cikkek a diákság véleményét képviselik
sarkalatos, avagy teljesen fölösleges témakörökben, legyen az
az aktuális politikai szélfúvás, vagy a legújabb sikerszám.
Két oldalon helyet kap minden, ami fontos, mindenki, aki számít,
vagy akire számítani lehet.
– Ön a megválasztásakor ezt mondta:
„A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe, a haladás
kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.” Ez azt
jelenti, hogy a magyarok lendítik tovább majd a haladás kerekét
Romániában?
–
Így van, s én ebben hiszek. Akár a kolozsvári román
egyetemista közösségnek is szerencséje lehet, hogy egy másik
nemzetiség diákközösségével van kapcsolatban. Ezt a
kapcsolatot pedig a román diákok is hasznosíthatják. Az a
kulturális örökség, amivel mi rendelkezünk, nem csak az erdélyi
magyarság, hanem a románság számára lehet fontos és felhasználható.
Tehát a román közösség csak nyerhet akkor, ha a magyar kérdés,
a magyar egyetem kérdése Erdélyben megoldódik. Azok a munkák
pedig, amiket mi kifejtünk, nem csak a magyar, hanem az egész
erdélyi közösséget gyarapítják. Többek között azért vállaltam
el a KMDSZ vezetését, mert mindenképpen fontosnak tartom, hogy
a kisebbségben rejlő erőt a lehető legmélyebben kiaknázzuk.
Ilyen erő pl. az összefogás, összetartozás.
– Idén ünnepli 20. születésnapját
a KMDSZ. Ön elégedett elődjei munkájával?
–
Leleményes vezetőségünknek köszönhetően az utóbbi 20 évben
a város legszínvonalasabb rendezvényeit tartottuk. Így
mindenki – még a román közösség is – tud programjainkról.
Ami a munkánkat legjobban nehezíti az, hogy nincs intézményes
hátterünk. Ebben az évben ezt a problémát meg kell oldani. Ezért
egy gyűjtőakciót kezdeményezünk a többi erdélyi ifjúsági
szervezettel egyetemben. Végezetül szeretném megköszönni
lapjuknak, hogy megkerestek minket, s kérem, a jövőben is kísérjék
figyelemmel munkánkat.
Medveczky Attila
|
