vissza a főoldalra

 2010.01.22. 

Állam az államban

Jogellenes sztrájk szervezése miatt huszonkilenc dolgozóját rendkívüli felmondással elküldte a munkáltató, míg a kézbesítők munkabeszüntetésében részt vevő mintegy 120 dolgozót írásbeli figyelmeztetésben részesítette a Magyar Posta Zrt. Minderről Tusz Ferencet, a Kézbesítők Szakszervezetének elnökét kérdeztem.

 – A Kézbesítők Szakszervezetének felhívására 2009. december 22-én mintegy 150, december 23- án pedig 100 kézbesítő nem vette fel a munkát – olvasható a sajtóban. Azt lehet mondani, ha csak az adatokat nézem, hogy nem volt ezeknek a sztrájkoknak országos támogatottsága… Az egyik baloldali lap szerint Szegeden volt a legtöbb sztrájkoló, míg Borsodban az összes kézbesítő dolgozott.

– Ezek a számok megközelítőleg pontosak. Azokon a helyeken, ahol a tagok úgy érezték, tudomásul kell venni, hogy a szakszervezetek munkájában a demokráciának is jelentős szerepe van, ott csatlakoztak a felhívásunkhoz. Egyébként azt, hogy a támogatottság mekkora, azt a tagság dönti el. Tehát csúsztatás az, amit a baloldali sajtó erről írt.

– Mit is tartalmazott a felhívásuk?

– Szakszervezetünk azért hirdetett sztrájkot, hogy minden dolgozó egyszeri, százezer forintos juttatást kapjon a társaság által értékesített ingatlanok bevételéből. Mi elsősorban az üdülők és a budapesti, Krisztina körúti Postapalota, valamint a Szugló utcai székház elidegenítéséből származó bevételből reméltünk pénzt a dolgozóknak. Az Állami Számvevőszék állásfoglalása szerint indokolatlan volt a posta székházának értékesítése, hiszen az épület nem volt elavult, karbantartották. Tehát az ÁSZ állásfoglalása minket igazolt. A saját tulajdonú ingatlan használata olcsóbb, mint havi százmillió forintért bérelni egy irodaházat. A bérleti díj összegét, amely évente meghaladja az 1,2 milliárd forintot, ésszerűbben – például béremelésre – is elkölthetné a posta. Ennek a bérleti díjnak a kifizetése ilyen esetben pedig igen nagy luxus. Nem vagyok egyedül a véleményemmel: a lehető legjobb a saját ingatlan. A Posta vezetése viszont a jóléti – nyaralás célját szolgáló – ingatlanoktól is megvált arra hivatkozva, hogy műszaki állapotuk nem volt megfelelő. Úgy gondolom, hogy egy több mint 30 ezer főt foglalkoztató állami vállalatnál, ha egy dolgozó bizonyos határidőkön belül el tud menni nyaralni, ha még szűkösek is a körülmények, azt is szívesen veszi. Azok a határozatok, amiket a Posta hozott az eladott ingatlanok ügyében, a dolgozók véleménye nélkül születtek. A postai dolgozóknak azért jár pénz a székház értékesítéséből, mert a Postapalotát 1925-ben a postai dolgozók vagyonából és közreműködésével építették fel.

– A Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója, Szűts Ildikó azt mondta: „a Kézbesítők Szakszervezetének követelése tévedésen alapul, mivel a jóléti ingatlanok eladása 508 millió forintos bevételt hozott, miközben 590 millió forintot fordítottak jóléti ingatlanok felújítására. A székházak eladásából befolyó bevételből pedig – a tulajdonos döntése értelmében – olyan beruházásokat kell finanszírozni, amelyek segítik a felkészülést a postai liberalizációra.”

– Azt, hogy mennyiért adták el, vagy újították fel az ingatlanokat, azt csak a Posta vezetősége tudhatja, mert mi soha nem láthattunk bele ezekbe az ügyletekbe. Számokat közöltek felénk, de soha semmilyen dokumentumot erről a szakszervezetek részére nem mutattak meg. Amikor a Postapalotával kapcsolatban pert indítottunk, akkor „csodás” módon rendelkezésünkre bocsátottak néhány részadatot az épület eladásáról. Az lenne a korrekt, ha folyamatosan tájékoztatnák a szakszervezeteket az ingatlanok eladásáról. Arról is beszélni kell, hogy a jóléti ingatlanok eladásával „megkárosítják” a dolgozókat. Mert így egyre kevesebben tudják kipihenni a fáradalmaikat. A munkáltató azt hangoztatja, hogy a versenyszférában főleg gazdasági kérdésekkel kell foglalkozni. Azt nem tagadjuk, hogy jelenleg versenyezni kell a szolgáltatóknak, de azt is meg kell vizsgálni, hogy mit milyen áron teszünk.

– A Magyar Posta december 22-én fordult a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, kérve, hogy mondja ki a Kézbesítők Szakszervezete által megkezdett sztrájk jogellenességét. A bíróság december 28-án kelt végzésében jogellenesnek ítélte a Kézbesítők Szakszervezete által megtartott munkabeszüntetést. Önök fellebbeztek a döntés ellen?

– A fellebbezésre 15 napunk van, s a bíróság végzéséről szóló iratot csak január 4-én vettem át. Természetesen fellebbezünk, de annak mikéntje már a jogászunk dolga.

– Ha jól tudom, az önök szegedi alelnökét is utcára tette a munkáltató.

– A felmondás mindenkit meglepett, hiszen január 7-én reggel még felvették a munkát, aztán hívatták az elbocsátandókat. Nem ijedtek meg, hiszen az elsőfokú döntés nem jogerős. Ráadásul az is szerepel az elbocsátás indokaként, hogy 10 százalékos béremelésért sztrájkoltunk, holott erről szó sem volt. Egyeztettünk a jogászunkkal, és megtesszük a válaszlépéseket. A szegedi alelnököt valóban elbocsátották, s azt is fontos megemlíteni, hogy az elbocsátott 29 dolgozóból több mint 20 szakszervezeti tisztségviselő. Őket a munka törvénykönyve külön védi. Túróczi Tibor, a Kézbesítők Szakszervezete veszprémi szervezetének ügyvivője szabadságon volt, de a rendkívüli időjárási viszonyokra való tekintettel táviratban kérték, hogy álljon január 7-én reggel munkába. Miután végzett az első munkafázissal, közölték vele, hogy nem tartanak igényt a továbbiakban a munkájára. Ugyancsak felmondtak a szervezet másik ügyvivőjének, Katona Lászlónak. A szabályok szerint ebben a szakszervezetben tíztagonként választanak meg egy ügyvivőt, és Veszprémben tizennyolc tagjuk van. A sztrájkban nyolcan vettek részt, a másik hat embert nem küldték el. A jogszabályok szerint a szakszervezeti tisztségviselőket erre a beosztásra való tekintettel az átlagnál erősebb munkajogi védelem illeti meg, ezért a két elbocsátott kézbesítő bírósághoz fordul az ügyben. Ez az eltávolítás tehát rendkívül cinikus és arrogáns lépés. Bizonyára a munkáltató úgy gondolta, ha lefejezik a szakszervezetet, akkor kevésbé fognak ellenállásba ütközni. Ez az eljárás üzenet volt a szakszervezetek felé: amennyiben megpróbáltok tenni valamit az igazatokért, akkor így jártok.

– Amikor az interjú időpontját egyeztettük, közölte velem, hogy olyan embert is kirúgtak, aki részt sem vett a sztrájkban. Tehát dolgozott az adott napokon?

– Nem csak egyet, hanem többet is. Ők szabadságon voltak, vagy felmentésen szakszervezeti munkájuk miatt. Négy-öt dolgozó tehát nem is volt jelen a sztrájk ideje alatt. Egyeseknek kiadták a múlt évi rendes szabadságukat, tehát kötelezően el kellett menniük szabadságra. Hiszen a munkáltató rendelkezik a ¾ részével a szabadságolásnak. A dolgozó tehát szabadságon volt, részt sem vett a sztrájkban, de mivel szervezéssel vádolják, kirúgják. Pedig a munkáltató képviselői nem is tudhatják, hogy kik szervezték a sztrájkot, hiszen nem tagok, s nincsenek benne a szakszervezeti vezetőségben. Tehát hihetetlen jogtalanságról van szó.

– Akit figyelmeztetésben részesítettek, azok anyagilag rosszabbul járhatnak? Például eleve eleshetnek a jutalmaktól?

– Ha egy kézbesítő jól végzi a munkáját, akkor ösztönzőpénzt adnak neki. Valószínűsítem, hogy a január havi ösztönzést fogják azoktól megvonni, akiket figyelmeztetésben részesítettek. Sajnos megjegyezendő: több helyen felhívták a sztrájkban résztvevő dolgozó figyelmét arra hogy „ez volt az utolsó dobása.”

– Tomecskó Tamás, a Posta szóvivője hangsúlyozta „ a Kézbesítők Szakszervezete bíróság által is kimondott jogellenes munkabeszüntetése súlyosan sértette a Magyar Posta gazdasági érdekeit, csorbította a társaság jó hírnevét, és alkalmas volt arra, hogy megingassa a lakosság és az üzleti ügyfelek postába vetett bizalmát”. Mi erről a véleménye? Önök csorbítják tehát a Posta hírnevét?

– Ez finoman szólva nem igaz. Egyetlen egyszer sem hallottam azt, hogy a lakosok kritikával illették volna a sztrájkolókat. A fordítottjáról már igen: bátorították a kézbesítőket, és közölték velük, hogy a lakosság mellettük van, s tudja milyen alacsony fizetésért dolgoznak. Minket fizikai dolgozóként aposztrofálnak a vezetők, de tudni kell, a kézbesítői munkakör jóval összetettebb, hogy ezzel a jelzővel illessenek minket. Azzal, hogy Tomecskó úr állandóan a jogellenességről beszél, annak az az oka, hogy a lakosságba bele akarják szuggerálni azt, hogy a mi munkabeszüntetésünk törvénytelen volt. Ez az akció viszont kicsit nevetséges, mert még csak egy elsőfokú ítéletről van szó. Ezért is vonom kétségbe azt, hogy a szóvivő úr mindennel tisztában lenne, ami a Posta berkein belül történik.

– Gondolom még nem futott le a meccs az önök részéről.

– Nem, hiszen jogászaink dolgoznak. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a velünk szolidáris szakszervezeteknek. Elsőként a Liga Szakszervezetek nyilvánítottak véleményt a munkáltató lépései miatt. Felismerték, ha most hallgatnak, akkor beköszönt a szakszervezetek eltiprásának időszaka.