vissza a főoldalra

 2010.01.29. 

Jubiláló magyar tanítórend

2010. január 9-én Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be azt a szentmisét, amellyel megkezdődött a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek magyarországi megtelepedésének 150. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat. A szertartás utáni ünnepséget Csatlós M. Ilona általános főnöknő köszöntője nyitotta meg, majd Lakatos Andor, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár igazgatója tartott előadást a rend történetéről. A jubileumi esztendő programjairól és a rend történetéről, az újrakezdésről Csatlós M. Ilona általános főnöknőt kérdezem.

 -Bár rendjük gyökerei a XVI. századra nyúlnak vissza, a magyarországi letelepedésre csak 1860-ban került sor. Ha jól tudom, az a későközépkori rend férfi szerzetes közösség volt.

 -Nem, bár a kongregáció alapító atyja férfi szerzetes, de női rendről van szó. A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek rendjének gyökerei a XVI. század végi Franciaországba nyúlnak vissza. 1597 karácsonyán Lotharingiában alapította Fourier Szent Péter Ágoston rendi kanonok és boldog Le Clerc Alix a Notre- Dame-i Női Kanonokrendet. Az alapítók célja az volt, hogy a rend elsősorban a szegény leányok ingyenes nevelésével, oktatásával foglalkozzon.

 -A francia gyökérből aztán német földön hajtott ki egy ágacska.

 -Ott is, aztán cseh földön is. A XIX. század elején a „felvilágosultak” uralma alatt a Notre- Dame zárdákat is feloszlatták német földön. Addigra már sok lány volt azon a területen, akiket a Notre Dame nővérek tanítottak, így a szellemiség tovább élt. Wittmann Mihály, aki később Regensburg püspöke lett, felkarolta ezeket az apácanövendékeket, s arra bíztatta őket, hogy tovább tanuljanak, s újítsák meg a közösséget. Három egykori növendéket, akik hajlamot éreztek a zárdai életre, tanítónővé képeztetett. Az 1834-ben Regensburg püspöke által jóváhagyott szerzetesi közösség - amely a Miasszonyunkról Nevezett Ágostonos Kanonisszák kongregációja szabályzatának kibővített változata alapján élt - neve: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek volt, melynek központja idővel München lett. Az új szabályzat alapja a régi francia Notre - Dame szabályzat volt, melyet átdolgoztak és továbbfejlesztettek. Boldog Gerhardinger M. Terézia anya, a kongregáció vezetője ragaszkodott ahhoz, hogy az újabb zárdák a müncheni központhoz tartozzanak. 

 -Tehát ideáig közös a történelmük a hazánkban még a Kádár-éra idején is két gimnáziumot működtető Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérekkel.

 -Így van. Útjaink csak a XIX. század második felében váltak szét. 1851-ben Schneider Gábor plébános kezdeményezésre Hirschauban, cseh földön alapítottak zárdát, amely később elszakadt a müncheni központtól. Eleinte német földről érkeztek a nővérek, s a csehek pedig Münchenbe küldtek ki apácanövendékeket tanulni. Schneider plébános atyának az volt a szándéka, hogy Csehországnak külön anyaháza legyen és így önálló legyen a cseh tartomány. Akkoriban még egyik rendnek sem volt meg a pápai jóváhagyása, így a püspökök dönthettek az új szerzetesközösségek létrejöttéről. Így aztán 1854-ben Horazdiowitz lett a cseh ág székhelye. Az alapszabályzat itt is ágostonos jellegű, amely a történelem folyamán átdolgozásra, megújításra szorult. Tudni kell, hogy Szent Ágoston után a századok folyamán sokan tovább folytatták a szerzetes életformát, de mindig valamilyen szempont szerint módosították, bővítették az addig megírt regulát, a saját korukban jelentkező új kihívásokra, feladatokra válaszolva. Ezáltal a szerzetesközösségek új hajtásait hozták létre.

 -Lépjünk tovább: hogyan kerültek a cseh nővérek Magyarországra?

 - A horazdiowitzi központba lépett be Franz Cölesztina, a későbbi Mária Terézia nővér. Német származású, előkelő, művelt család sarja, aki hamarosan főnöknő lett. Terézia nővér nagyon jó képességű volt, és régebben magántanítóként működött gazdag családoknál. Több nyelven beszélt és művészi talentumokkal rendelkezett. Olyan jól működtek cseh földön a nővérek, s annyira elterjedt a hírük, hogy hamarosan több helyre hívták őket. A társulat Csehországban nagy népszerűségre tett szert, 6 év alatt 10 új zárda alakult. A szerzetesnők jó híre nemsokára a határokon túlra - így Magyarországra is - eljutott. A nővérek ingyenesen tanították a leányifjúságot. Marienbadban találkozott Kunszt József kalocsai érsek úr a budweisi püspökkel, akinek egyházmegyéjében, Horazdiowitzban volt a feltűnő sikerrel működő Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek anyaháza. Kunszt arra kérte a budweisi püspököt, hogy küldjön néhány iskolanővért a Kalocsán alapítandó zárdába. Az érsek úr olyan szerzetesnővéreket keresett, akik a leányifjúság nevelésével foglalkoznak. Ő több helyre is írt levelet ez ügyben, de kérése korábban nem talált meghallgatása. A püspök továbbította Kunszt József kérését Franz Mária Terézia főnöknőnek. Ő bár megemlítette a zárdaalapítással járó nehézségeket, és jelezte a Csehországban is érezhető, megfelelő munkaerő hiányát, mégis eleget kívánt tenni a kalocsai érsek kérésének, hogy „Magyarország is élvezhesse a leányifjúság vallás-erkölcsi nevelésének áldásait”. Franz Mária Terézia főnöknő nem zárkózott el a kérés elől. A magyar nyelvismeret hiányából fakadó nehézségek legyőzésére azt a megoldást javasolta, hogy küldjön az érsek a horazdiowitzi anyaházba magyar jelöltnőket, „jámbor szüzeket, kik elhatároznák magukat, hogy az Úr szolgálatában a női ifjúság nevelésére és oktatására szentelik életüket”, hogy ezeket a jelöltnőket kiképezzék hivatásukra, s hogy a csehországi nővéreknek alkalmuk nyíljon a magyar nyelv tanulására. Ezek a jelöltnők néhány nővérrel az anyaházból első magvait képeznék a Magyarországba átültetendő Iskolanővéreknek. Kunszt érsek felhívására öt magyar lány jelentkezett, akik 1858-ban el is utaztak Horazdiowitzba. A főnöknő közben megtekintette az építkezéseket és az érsek úr tanácsot kért tőle a zárda építésével, berendezésével kapcsolatban. Ez azért kellett, mert ez az épület egyben zárda és kollégium is volt. Akkor épült a Szent József templom. Az volt a cél, hogy legyen a nővéreknek és a növendékeknek is lakrészük, s ezek mellett egy olyan iskolarész, ahol a bejáró tanulókat fogadják, tanítják. Kiemelendő, hogy a kalocsai nővérek voltak az elsők hazánkban, akik bejáró növendékekkel is foglalkoztak. A kalocsai új zárda épülete 1860 nyarán készült el teljesen, s 1860. szeptember 9-én megtörtént az ünnepélyes átadás. Ekkorra már megérkeztek a szerzetesnővérek is, tizenkét nővér - köztük maga a főnöknő és az öt magyar újoncnő - s még három jelöltnő. Franz Mária Terézia anyának, amikor 1860-ban a nővéreket Kalocsára kísérte, az volt a szándéka, hogy egy év múlva visszatér Csehországba. Nem így történt. Mivel a német anyanyelvűek elleni cseh mozgalom ekkor indult, tudatták Franz Mária Terézia anyával, hogy a „német” főnöknő visszatérése Csehországba nem kívánatos. Így ő kormányozta 50 éven keresztül a kalocsai nővéreket. Megkezdődtek a jogérvényes, végleges elváláshoz szükséges intézkedések. Kalocsa önálló, független anyaháza lett a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek - pontosabban akkor még Iskolanénék - szerzetes társulatának. Tehát először egyházmegyei jóváhagyású rendként működtek nálunk a nővérek, egészen az 1907-es pápai jóváhagyásig. Fontosnak tartom röviden megemlíteni, hogy a Miasszonyunkról Nevezett Iskolanővérek rendjét kétszer is behívták Magyarországra. 1858-ban, Csajághy Sándor csanádi püspök hívására a rend régebbi ágának központjából, Münchenből érkeztek nővérek Temesvárra. Kunszt József kalocsai érsek pedig a fiatalabb, csehországi rendházhoz fordult, s onnan hívta be székvárosába a nővéreket, akik létrehozták a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek rendjét. Így, bár mind a két társulat ugyanazt a nevelő, tanító munkát végezte, elkülönülésük mégis megmaradt. A temesvári nővérek később, a trianoni diktátum után Szegedre kerültek. Így mi őket sokszor szegedi iskolanővéreknek hívjuk. Ők működtették később a Knézich utcai és a debreceni Svetits gimnáziumot.

 -1860-ban már a tanítás is elkezdődött?

 -Igen, az év október 3-án kezdődött el a tanítás, 385 növendék jelentkezett akkor. Az alaptárgyakon -történelem, magyar, természettudományok - idegen nyelveket, zenét, éneket, művészettörténetet, varrást, hímzést tanítottak. Művelt és gyakorlatias háziasszonyokat neveltek, akiknek megtanították magát a házvezetést is. A kalocsai iskolanővérek általában a vidéki szegény családok környezetében dolgoztak azzal a céllal, hogy azok leányai jó családanyák legyenek, s ezzel segítsék elő a társadalom megújulását. Kiskunfélegyházán kifejezetten gazdaasszony képző iskola tanmenetét dolgozták ki. Ott később mezőgazdasági szakközépiskolát is nyitottak a nővérek. A kiskunfélegyházi iskola érettségit is adott, s belépőt jelentett az egyetemekre. A tankönyvek egy részét rendtársunk, Fazekas Mária Blandina nővér írta, akinek családja ismert volt Kiskunfélegyházán. Blandina nővér családi hozományát, 160 holdnyi földet adományozott a rendnek, s ezen - és további vásárolt földeken - mintagazdaságot alakítottak ki. A nővérek tartották magukat eredeti küldetésükhöz. Ezért - a huszadik század első felében - hiába hívták tanítani őket gimnáziumokba, visszautasították, mert oda elsősorban a középosztály gyermekei jártak. Ők inkább óvónőképzőket és tanítónőképzőket tartottak fönn Kiskunfélegyházán, Baján, Kalocsán, hogy az onnan kikerülő - szellemiségüket képviselő - pedagógusok a magyar vidék szellemi, kulturális, erkölcsi felemelkedésének legyenek előmozdítói. Azt is ki kell emelni, hogy hazánkban az első tanárképző Kalocsán volt. 

-A trianoni békediktátum milyen csapást mért a rendre? Sok házukat elvesztették?

 -A társulat Magyarországon gyors fejlődésnek indult. A nővérek működése és valamennyi intézetük munkája a nép nevelésére irányult. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette a társulatot. A 30 házból 18 Bácskában, 3 pedig cseh területen helyezkedett el, ezekről le kellett mondani. Ma talán kevéssé ismert, hogy a föloszlatás előtt a legnagyobb tanítórend a kalocsai iskolanővérek közössége volt Magyarországon. 1950-ben hetven házban éltek, mintegy ezren voltak, árvaházak, óvodák, elemi iskolák, polgári iskolák tartoztak hozzájuk. Több mint tizenkétezer tanuló járt nevelőintézeteikbe.

 -A rend nevéből mikor maradt el a „szegény” szó?

-Az 1989-es káptalanon, az újrainduláskor, hogy ne legyen olyan hosszú a kongregáció neve.

 -A már említett elveszett ingatlanok egy ideig egyházi jellegűek maradtak?

 -Az 1930-as években megalakult a bácskai iskolanővérek társulata, mert az ottani püspök úr úgy látta jónak, ha önállósul a rend. A horvát nővérek pedig később Zágrábba mentek és külön központtal működnek. Mindkét közösségből itt is voltak Kalocsán a jubileumi év megnyitásán.

 -Tudtommal missziós munkával is foglalkoztak és nem is csak itt a közelben…

 - Külön története van a közösség kínai missziójának. Az 1920-as években a jezsuiták hívták meg a nővéreket, akik Taming városában hitoktatással foglalkoztak, és orvosi ambulanciákat működtettek négy helyen. 1926-ban száz nővérből választották ki azt a tízet, akiket kiküldenek Kínába. Ők fiatalok, lelkileg erősek voltak, és magas végzettségűek. Kínai hittankönyvek kidolgozásánál is közreműködtek a nővérek. Mao Ce Tungék uralomra jutása után az európai nővéreknek menekülniük kellett egészen Ausztráliág. Ott idősotthonokban tevékenykedtek. 1989 után négy idős nővér tért haza Ausztráliából. Az egyik kínai nővér pedig - amikor Kínában enyhült valamelyest a helyzet - Tamingban újjáalakította a kalocsai iskolanővérek rendjét. Ők elvileg hozzánk tartoznak, de gyakorlatilag külön tartományt képeznek a nagy távolság és a nyelvi nehézségek miatt. Jelenleg 100 fiatal nővér él a rend szellemében Kínában. Szolgálnak a leprások között, árvaházban, idősek otthonában és plébániákon. 

 -1950 után hol tudtak elhelyezkedni a nővérek?

 - Amikor megszületett a döntés a szerzetesrendek feloszlatásáról, a nővérek levetették szerzetesi öltözéküket. Egy részük kántor, sekrestyés, szakács lett egy-egy plébánián. Mások szociális otthonokban helyezkedtek el, amelyek közül több később egyházi szociális intézetként működött. Ostyasütéssel foglalkoztak, néhány tanár pedig engedélyt kapott arra, hogy „civilben" vidéki iskolákban taníthasson. Néhányan pedig a szegedi iskolanővérek meghagyott két gimnáziumában tanítottak tovább. Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy minket is felkerestek a Knézich utcai iskola működtetésével kapcsolatban, de mivel az az intézmény eredetileg egy másik rendé volt, az akkori elöljárónk nem vállalta az oktatást. Ők ragaszkodtak a saját intézményhez. Többen dolgoztak a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetnél is. Ezt a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat hozta létre a szerzetesrendek föloszlatása során rendházaikból elűzött, munka nélkül maradt szerzetesek és szerzetesnők foglalkoztatására. Budapesten sok nővér talált lakáslehetőséget és munkahelyet. Ők a Baross utcában lakó főnöknőnél jöttek össze minden hónap első vasárnapján. De onnan menni kellett. Az elöljáró nővér és az asszisztensek később Balatonakarattyán telepedtek le, remélve, hogy ott nem lesznek annyira szem előtt, de mint később kiderült, valamilyen módon abba a házba is beszerelték a lehallgató készüléket. Ezt követően került a rend központja Rómába. Azóta vezetik a kalocsai nővérek a Szent István Házat. 

 -Az ún. politikai rendszerváltást követően máris újra működhetett a rend Magyarországon?

 -1989 őszén káptalant tartottunk Rómában. Rögtön megindult a tervezés, a nővérek idős koruk ellenére fiatalos lendülettel láttak munkához. Jelenleg kollégiumokat, óvodákat, általános iskolákat, szakközépiskolákat, gimnáziumokat, szociális otthonokat vezetünk és tartunk fenn, valamint hittant tanítunk. A társulat házai Rómában, Kalocsán, Budapesten, Kiskunfélegyházán találhatók. Soltvadkerten már csak egy nővér segít a helyi plébánosnak. A kongregáció fő célkitűzése továbbra is az oktatás-nevelés. Sajnos nem jelentkeznek sokan a rendbe, így intézményeinkben jórészt világi tanárok dolgoznak. 

 -Végül beszéljünk a programokról. Egy egész éves sorozatról van szó?

 - Igen. Csupán néhány programot emelnék ki a majd'20 közül. Március 19-én lesz a kalocsai templombúcsú, érseki szentmisével. Keresztút-Feltámadás örömútját tartjuk szintén aznap a városban M. Palládia nővér képeivel. Palládia nővér Kanadában számos jezsuita templom -köztük a torontói és a courtlandi- számára festményeket festett, zászlókat varrt valamint az egyes templomok szentélyeinek átalakítási terveit készítette és személyesen is részt vállalt az átalakítási munkálatokban. Április 13-án Baján lesz művészeti műsoros nap. Szeptember 9: az évforduló napja. Akkor ünnepeljük azt, hogy 150 éves a kalocsai templom és 150 éve érkeztek az iskolanővérek a városba. Ünnepi szentmise lesz, képzőművészeti kiállítás és színes délutáni programok. Október 2-án ünnepeljük a fővárosban, hogy 20 éves a Kollégium Tereziánum. Ez az intézmény a pesti központunkkal van egy épületben. Egy lánykollégiumról van szó főiskolások, egyetemisták részére. A diákoktól plébánosi ajánlást kérünk és elbeszélgetünk velük a felvétel előtt. A házirend bizonyos kötöttséget jelent, ami elsődleges feladatukra - a tanulásra - irányítja figyelmüket. A jubileumi évet 2011. január 9-én zárjuk ünnepélyesen, de 2011. június 23-án még megemlékezünk a 100 éve elhunyt első kalocsai főnöknőről. Reméljük, hogy ezen programok alkalmával jobban megismerik rendünket, s célkitűzéseinket. Abban akarjuk segíteni az ifjúságot, hogy megtalálják életcéljukat, ne süllyedjenek bele a pillanatnyi jelenbe, felelősséget vállaló, egészséges egész emberekké legyenek.