vissza a főoldalra

 2010.01.29. 

Fejlődő Székelyföld

„Székely öröm: végre elkészül a több tízmillió eurós projekt, a Borvíz útja” – olvasható az erdélyi Krónikában. Erről és a 2010-es beruházásokról Klárik László urat, Kovászna megyemenedzserét kérdeztem.

 –Ennek a tervnek a megvalósítását tavaly tavasszal el kellett volna kezdeni. Mi a késedelem oka?

 – A Kovászna és Hargita megyét érintő, több mint tízmillió euró értékű projekt megvalósítását már tavaly tavasszal el kellett volna kezdeni, amikor a fejlesztési minisztérium kiutalta a 15 százalékos előleget, vagyis 1,5 millió eurót a projektvezető Confort Rt.-nek. A temesvári Confort és a magyarországi Betonút cégből álló konzorcium azonban hónapokat késett, mert nem fejezték be időben a terveket. A megyei tanács nem tudta hatékonyan sürgetni a cégeket, mert a szerződés szerint a fejlesztési minisztérium volt a megrendelő. Úgy tűnt, hogy a késés miatt az egész projekt veszélybe kerül, de több mint húsz tárgyalás után, az elmúlt év végén sikerült kimozdítani a holtpontról. Az év végén a kedvezőtlen időjárás miatt már alig dolgoztak, csak Előpatakon és Bereckben építették ki a telephelyeket. A munkát tavasszal kezdhetik el újra, egyszerre minden érintett településen.

 – Mi a célja a „Borvíz útja” beruházásnak?

 – A „Borvíz útja” beruházás összesen 14 székelyföldi település ásványvízre épülő, hagyományos székelyföldi gyógyfürdőkultúráját éleszti fel. Ezek a fürdőhelyek, ha nem is világhíresek voltak, de országos szintű hírnévnek örvendtek. Sajnos a kommunista rendszer elhanyagolta ezeket a településeket, és fejlesztésről, beruházásokról nem lehet beszélni. Kallódó településekké váltak. Sajnos a rendszerváltást követő kormányok által koordinált privatizáció sem segített ezeken a falvakon. Az infrastruktúrát aprópénzért eladták, de nem történtek korszerűsítések, újabb befektetések. Mi azt akartuk, hogy ezeken a kis településeken indítsunk el olyan típusú közberuházásokat, melyek vonzani tudják a magánbefektetőket, hogy minél több panzió, vendéglátóhely épüljön a megyében és turisztikai egységek jöjjenek létre. A projektet a PHARE előcsatlakozási európai uniós pénzekből, mintegy 10 millió euróval finanszírozzák. A két székely megye önkormányzata pedig ötmilliót fektetett önrészként a nagyszabású projektbe.

 – Lehet, hogy már a beszélgetés elején kellett volna megkérdeznem: mi a feladata egy megyemenedzsernek?

 – A megye-vagy városmenedzseri tisztség egy újonnan megjelent fogalom a román közigazgatásban. A feladat-és hatáskörét a közigazgatási törvény szabályozza, de nagyon szűkszavúan, pont azért, hogy lehetősége legyen arra, hogy a mindenkori helyi viszonyokhoz hozzá tudja igazítani a feladatait. A közigazgatási törvény szerint városi polgármesterek, illetve megyei tanácselnökök pályázat útján kinevezhetnek megye-illetve városmenedzsert nem kötelező jelleggel. A polgármester, a megyei tanács elnöke javasolhatja a tisztség létrehozását, a tanácsnak el kell fogadnia, versenyvizsgát kell szervezni. Bármilyen hatáskör átruházható a menedzserre, beleértve a fő hitelményezőit is. A megyemenedzser hatáskörei a megyei tanácselnökkel folytatott párbeszéd után alakul ki. Jómagam elsősorban területfejlesztési kérdésekkel foglalkozom, rám tartozik a projektmenedzsment, nem csak európai uniós, hanem kormányprogramokból finanszírozott beruházások levezetése, urbanisztika, területrendezés, a megyei felügyelő osztály, az Út- és Hídépítő Rt. felügyelete, és más feladatok.

 – Azt olvasom, hogy a 2009-es esztendő a tervezésé, a mostani pedig az építésé lesz. Milyen évet is zárt a megyeháza?

 – Amikor nekem ezt a kérdést legelőször feltették, azt válaszoltam, hogy: viszonyítás kérdése. Az elmúlt évekhez képest sikeres év volt, az álmainkhoz viszonyítva sem volt rossz. A legkézzelfoghatóbb a Kovászna-Kézdivásárhely megyei út rehabilitációjára elnyert finanszírozás. Tizenötmillió euró a költsége, ez akkora összeg, mint a megyei önkormányzat éves költségvetése gyermekvédelmi igazgatósággal, múzeummal, könyvtárral együtt. Ebben benne van az út teljes újraalapozása, burkolása, településeken a járdák, árkok kiépítése. Jelenleg a közbeszerzési eljárást indítjuk be. Összeállítottuk a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház húszmillió euró értékű korszerűsítési pályázatát. Erre megvan a pozitív visszajelzés, most a kivitelezési tervet kell elkészítenünk. Ez fontos előrelépés ahhoz képest, hogy a megerősítési munkálatok évekig elhúzódtak. Nyertes, de egyelőre várólistás pályázatot nyújtottunk be ötmillió euró értékben a Székely Nemzeti Múzeum felújítására. Több, mint 100 kiloméretnyi országutat sikerült korszerűsíteni. Ilyen építés nem volt az elmúlt 30 év alatt térségünkben. Több, mint 50 településen került sor csatornázási- és vízvezetéképítési munkára. Romániában elsőként a háromszéki települések zárták be a régi hulladéktárolókat. Ez sem elhanyagolható, hiszen EU-s követelményről van szó. Mi tehát bevezettük a környezetbiztos hulladékgazdálkodást.

 – Ön egyszer azt nyilatkozta, hogy ihatatlan a kutak vize Háromszéken.

 – Igen, pontosan ezért volt szükség a vízvezetékrendszer kiépítésére. A háromszéki kutak 80 százalékának a vize szennyezett, nitriteket, nitrátokat, Coli baktériumokat tartalmaz, amelyek akár csecsemőhalálhoz is vezethetnek. A jelenség oka, hogy általában nem megfelelő a kutak elhelyezése. Ezért kell kiépíteni a térség víz-és csatornahálózatát, hiszen még nem oldottunk meg ezen a téren minden problémát.

 – Volt arról is szó, hogy agráripari parkot hoznak létre.

 – A Sepsiszentgyörgy közigazgatási területéhez tartozó Szépmezőre tervezzük ezt a parkot. Itt késlekedésről lehet beszélni. Igaz, a Szépmező Termelési és Értékesítési Szövetkezet megalakult, de nem látjuk még megvalósulása biztató jeleit. Erre uniós finanszírozás nem létezik, a mezőgazdasági minisztériumtól kell pénzt szereznünk. Nem agráripari parkra, hanem begyűjtő, raktározó- és csomagolóközpontra igyekszünk pályázni. A pályázati feltételek hátrányosabbak, mint önkormányzatok esetében, a társulásnak ötven százalék önrészt kell kitennie. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat készített

rendezési tervet a szépmezői területre, s pályázatot is a park ipari felére. A körülmények adottak. A mezőgazdasági minisztériumban kell még lobbiznunk.

 – Egy agráripari park azért is fontos lehet, hogy a megye lakossága ne Bukarestben, vagy külföldön keressen munkát.

 – Pontosan. Egy mezőgazdasági térségről van szó. A lakosság jelentős hányadának a fő megélhetési forrását a mezőgazdasági tevékenységek képezik. A legfontosabb kulcskérdés viszont az értékesítés kulcsproblémája. Tehát nem csak a foglalkoztatás a lényeges, hanem az is, hogy vevőképes piacot keressünk.

 – Mit gondol: nem értékelik túl egy kissé a frissen csatlakozott országokban a pályázatokból lehívható pénzalapok jelentőségét?

 – Az elkövetkező hét évben Románia 30 milliárd eurót kapna, ami óriási összeg, ám a GDP-nek mégis csupán 3,75 százalékát teszi ki. Ettől függetlenül fontos pénzforrásról van szó.

 – Mit lehet tenni a turizmus fellendítéséért?

 – Van a turizmusban jövő, de nem szabad – bocsánat a szóért – ezt túllihegni. Turisztikai profilunk nehezen körvonalazható. Nem is olyan egyszerű turisztikai ipart fejleszteni ezen a környéken. Vannak erdőink, hegyeink. Ezeket sípályák építése révén lehetne hasznosítani, de a tél csak két-három hónapot tart. Ráadásul 50 kilométerre innen van egy síparadicsom, az év felében hó fedi. Nehéz ebben versenyezni velük. Vagy itt vannak az ásványvizeink. A borvizekre épülő turizmus hozadéka azonban jelenleg majdnem nulla. A nyugdíjas eljön kéthárom hetes kezelésre, olcsó ellátást kap, egyebet nem fogyaszt: egyrészt nincs pénze, másrészt az orvos tiltja. Ebből a turizmusból sok szolgáltatás nem élhet meg. Át kellene alakítani, hogy a középkorúakat, a középréteget célozzuk meg, amely fizetőképes, és más típusú szolgáltatásokat igényel. Az önkormányzat megteremtheti az infrastruktúrát, de ehhez munkaerő is kell. A turizmus jól képzett munkaerőt igényel. Az átállás nem lesz egyszerű. Nem azt akarom mondani, hogy nem szabad falusi turizmusban gondolkodni, de abban nem hiszek, hogy a megyének a fele turisztikában fog dolgozni. Jelenleg az ország bevételeinek 1 százaléka származik turizmusból, ami ugyan növekedni fog, ám a felső határ jó esetben 5 százalék

 – Milyen Székelyföldet szeretne?

 – Az lenne a jó, ha Székelyföld legyen az az erős identitású, az alkotóelemeinek erős kohézióját felmutató régió, amely legitim, képzett és hatékony képviseleti testülettel és végrehajtó szervekkel rendelkezik, nagyfokú gazdasági és pénzügyi önrendelkezéssel bír, és versenyképes gazdaságot működtet.

Medveczky Attila