A Magyar Köztársaság elnöke

A köztársasági elnöki pozíció tartalma és minősége lényegében az 1990-es országgyűlési választás után létrejött úgynevezett SZDSZ-MDF-paktum eredményeként került kialakításra. Az alkotmányjogi szempontból vegyesnek nevezett rendszerben a köztársasági elnök az MDF-KDNP-kisgazda kormány, valójában a népnemzeti oldal esetleges hatalmát hivatott ellensúlyozni. Az alkotmányjogi értelemben „gyenge” jelzővel ellátott elnöki státus képes volt félrebillenteni a rendszerváltó törekvéseket, így Göncz Árpád szimbolikusan is az egykori pártállami struktúrák és a liberálisnak nevezett hatalmi szövedék összefogását testesítette meg.

A második elnök, Mádl Ferenc 2000-ben egy sokkal kiegyensúlyozottabb, de az egykori nómenklatúra által továbbra is erősen befolyásolt és támadott közhatalmi rendszerben már valóban „gyenge”, azaz erősen formális pozíciót töltött be. Bár az Alkotmány nem tiltja egy esetleges erősebb elnöki pozíció kialakítását, a mai szokásjogi és részben írott szabályok elsősorban protokolláris és egyfajta politikafeletti kiegyensúlyozó helyzetben képzelik el az elnök hatáskörét.

Sólyom László ennek a pozíciónak megfelelt, illetve, mint alkotmányjogász és az alkotmánybíróság egykori elnöke már-már rigorózusan vigyázott, nehogy a neki kijelölt kereten túlterjeszkedjen. Talán éppen ez vethető a szemére, tehát hogy a sokszor nyílt törvénytelenséget vállaló Gyurcsány-kormánnyal szemben nem lépett fel határozottabban, és nem vont olyan jogköröket a köztársasági elnöki hatalom alá, melyek ugyan idáig nem tartoztak oda, de az Alkotmány nem is tiltja azok esetleges használatát.

A Magyar Köztársaság új köztársasági elnökének kinevezése teljesen stabilnak tekinthető közhatalmi helyzetben történt meg. A kormánypárt kétharmados többsége garantálta, hogy a sokszor félresikerült kompromisszumok helyett a túlnyomó többség értékrendjének megfelelő, és valóban a többség számára elfogadható személy kerüljön a posztra.

Ha a tíz évvel ezelőtti Magyarországot, ideértve a mostani teljes ellenzéket és a sajtó 99 százalékát megkérdezik, akkor Schmitt Pált szinte mindenki köztiszteletben álló olimpikonként, nemzetközi tekintélyként, valamint elismert diplomataként alkalmasnak tartotta volna, hogy a nemzet egységét kifejezze. Schmitt Pál azóta sem követett el semmi bűnt, nem róható fel neki semmilyen erkölcsi, vagy politikai botlás, tehát nem indokolt, hogy megítélése változzon. Csakhogy a véleményformáló siserahad utasításba kapta: Schmitt, mint köztársasági elnök, elfogadhatatlan. Miért? Csak. Mindenki elfogadhatatlan, akit az új rendszer emel valamilyen komoly pozícióba. Pedig az újonnan megválasztott államfőnk, mint kétszeres olimpiai bajnok, egyedülálló a világ köztársasági elnökeinek sorában.

Az emberi élet három alapvető szabályát híven követő – úgymint tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni, ami őt megilleti – Schmitt Pál megválasztásának örülünk, és rendkívüli megelégedéssel tölthet el minket, hogy a fizetésért fanyalgók ma, ebben az új rendszerben már semmit sem számítanak. Ma már nem emelhetnek göncz árpádokat a pajzsukra, nem énekelhetnek demszky gáboroknak győzelmi dalt, és nem hálaistenkedhetnek tisztességes emberek bukása felett: Schmitt Pál a Magyar Köztársaság elnöke. Gratulálunk.

szerk.