|
 2010.07.16.
Pszichopaták a politikában
Novák Előd és
egy retardált kölyökcsimpánz között már első blikkre is látszik
a különbség. A csimpánznak nincs szemüvege – állapította
meg politológus ismerősöm, miközben beszámolt a vékonydongájú
srác legújabb produkciójáról. Beleordította a T. Ház ülésébe,
hogy lógjon. Mármint az esztergomi polgármester. Aztán
letagadta, hogy csak viccelt. Az állandó, szinte kóros hazudozás,
már Gyurcsánynál is felvetette a pszichopátia lehetőségét.
De a magyar
politikai életben több szereplő kapcsán is felvetődött a
neurózis, vagy az antiszociális személyiségzavar. Bizonyos
személyiségzavarok ugyanis kimondottan alkalmassá teszik a
beteget a sajátos hazai politikai életben való érvényesülésre.
Ha megnézzük a szakirodalomban található leírásokat, könnyen
rájövünk, hogy miért: A legtöbbet vizsgált és legmegbízhatóbban
diagnosztizálható személyiségzavar az antiszociális személyiség,
vagy régebbi szóhasználattal élve, a pszichopátia. A személyiségzavar,
mint gyűjtőfogalom tartós, alkalmazkodást gátló viselkedési
mintát jelent, amely éretlen és alkalmatlan megküzdési és
problémamegoldási módokat takar. A pszichopata kevés érzelmet
mutat önmagán kívül bárki iránt. Erős hajlamot mutat a
hazudozásra. Vakmerő, kalandvágyó, és tehetséges szélhámos,
aki könnyedén manipulál másokat, és nem érez bűntudatot, ha
fájdalmat, szenvedést okoz.
Az antiszociális
személyiségű emberek kevés felelősségérzettel, fogyatékos
erkölcsi érzékkel rendelkeznek. Viselkedésüket elsősorban szükségleteik
irányítják, lelkiismeretük hiányzik. Mivel könnyedén
manipulálnak másokat, tehetséges szélhámosok: akár házasságszédelgőként,
akár üzleti ügyekben képesek nagyszabású manőverekre. Ügyesen
keltik a hatékonyság és őszinteség látszatát munkainterjúkon.
Az antiszociális
személyiségre jellemző a rendkívül gyenge frusztrációs
tolerancia, ami azt jelenti, hogy az egyén képtelen örömszerző
tevékenységét elhalasztani, míg a normális személyiségre
jellemző, hogy vágyainak kielégítését már igen korán
megtanulja későbbre halasztani.
Egy érdekes kísérletben
pszichopata és normális személyiségű kísérleti személyeknek
adott időben bekövetkező kisebb, de fájdalmas áramütést ígértek
(amely valójában nem történt meg), miközben galvános bőrreakció
segítségével műszeresen mérték izgalmi szintjüket.
Pszichopaták esetén nem nőtt a szorongás, még közvetlenül a
beígért fájdalmas áramütés előtt sem, míg a többi ember a
mérések szerint jóval feszültebbé vált. Úgy tűnik, az
antiszociális személyiséggel rendelkező ember nem tanul a büntetésből,
nem is tart attól.
Így bármilyen
hazugságot rezzenéstelen arccal képesek előadni, akár nagy
nyilvánosság előtt is. A tömegkommunikáció korában hatékony
közszereplők lehetnek, hiszen a közönség csak rövid szerepléseiket
látja, ahol éppen a normális emberre jellemző következményektől
való félelem, a szorongás hiánya jelenti behozhatatlan előnyüket.
Miközben egy rendes ember a hazugság közben oly mértékben
szorong, hogy ezáltal hiteltelenné válik (sőt, gyakran a
szereplés izgalma még az őszinte megnyilvánulásokat is
hiteltelenné teszi), addig a pszichopata teljesen hitelesen adja
elő a legképtelenebb valótlanságokat.
A pszichológiai
alkalmassági vizsgálat már sok területen kötelező. Talán a
politikában is érdemes lenne bevezetni.
czyba
|
